väros gyepes halmok közt huzódik meg, a melyek mögött magäs, szikläs
és szaggatott hegység emelkedik : ebben az idöben mélyen le hóval boritva,
de közepe täjän, a mi Àzsiaban szinte csodälatos, gazdag tülevelü erdSséggei
takarva. Ezek felett torony módjàra emelkednek az Ala-tau örök-hö fedte
ormai, a melyek közül a leghatalmasabb, a Talgarnin- Tal-Csoku (Talgara-
csücs) nyugatra van Vjemyitöl, a värostöl közvetlenül délre pedig az alig
alacsonyabb Almaty-csücs errièlkedik, a melynek hóboritotta grat-jait jobbra
és balra egész sora a hatalmas vetélytàrsaknak fogja közre, s a melyet a
vàros minden utczàjàról és teréról làthatni.
A värosnak meglehetös magas fekvése (740 m.), de különösen a havasok
kozelsége mérséklik a nyàr hevét, s az arànylag eros csapadék, a mely a
hegylejtökre hull, a novényzetet meglepo iideséggel fejleszti ki. Azelott vad-
alma- és baraczkfàkból allò bozótos erdóség boritotta a hegyek'1 alsóbb részeit.
Ezeknek legnagyobb részét az okkupaczió idejének elején a~kozakok rabló-
gazdasäga kilrtotta ugyan, ùgy, hogy ma mär csak az elrejtettebb mellék-
völgyekben talàljuk, de azért a väros és kornyéke még mindig megérdemlik
a neviiket,1 meri az a klima, a mely azoknak a gyümölcsöknek vadon vaiò
termését lehetové tette, még ma is megvan, s olyan pompäs gyümölcsfajokat
érlel, hogy semmi kifogàsunk sem lehet ellene.
A tehetosebb csalädok a nyarat a väros felett az Almaty: patak (Alma-
tinka) volgyében töltik. Itt van a katonai nyäri täbor is. Itt ügy, mint a
szomszédos Talgara, Keszkelen stb. völgyekben allitólag gyönyörü szép
részletek vannak, felülmulhatatlan tàjképi pompäval. Rövid tartózkodàsom idejé
alatt, sajnos, csak a nyäri tàborig jutottam, de a Terszkei-tauban és a Narin-
kolban szerzett tapasztalataim teljesen meggyoznek ezeknek a leiräsoknak a
valódisàgaról, s bätran mondhatom, hogy ezek' az erdos völgyek még az
Alpokhoz szokott európait is elragadjàk. S valóban, ilyen környezet a puszta*
napsugarakban izzó Azsia belsejében olyan ritka és nagybecsu kincs* a mely az
amùgy is kellemes fekvésù Vjernyit a turkesztähi vàrosok gyongyévé teszi.
1 Almaty, vagy helyesebben Almata, mint a hogy ezt a nevet a tien-sani dialektu-
sokban, az z-nek a -v i vaiò gyakori àthangzàsàval, majdnem kizàrólag ejtik ki, — annyit
jelent, mint : „almatermo“, „almäs“ („Alma“ : magyarul is alma). A XIII. szäzad végén a
Dzsengisz-khàn orokségébol alakult Csagatäj-khänsäg fovärosänak szerepét vitte, a melyböl
késobb, 1400 körül, Timur-lenk (Tamerlan) uralmànak kiinduló pontja lett. A finomabb gyümölcs-
félek termesztését a nagy organizàtor, Kolpakovszky honositotta meg. A vjernyii alma ma mär
egész Turkesztänban hires, annäl is inkàbb, mert az egykilogrammos óriàs-példànyok egy-
àltalaban nem tarloznak a ritkasägok kozé.
Az i-nek a-vä vaiò äthangzäsa a Csatagäj-dialektusban minden lépten-nyomon elofordul.
Példàul emlithetem a kislak (téli tanya) szót, a mely tulajdonképen ikislik volna ; különösen
eredeti alhangzàst talàlunk a kara-kirgiz dialektusban, a m i kérdojéllel, a melyet tetszés szerint
majd Jt-nek (b — m)* majd ma-nak (i ^ a) ejtenek. 'Egészen közhasznälatuak : keldi-ma ?
(megjott-c ?) és bilding-bi ? (tudod-e ? megértetted-e ?), a melyeket kivétel nelkül igy ejtenek ki.
IV. FEJEZET.
I L I J S Z K .
ájüs 8-án utaztunk el Vjernyibdl,. azon a Noé bárkájáhoZ hasonló,
óriási terjedelmü, de nagyon jó építésü tarantászon, á. melyet
d r . S tüm m e r vásárolt, s a mely hasonlíthatatlanul kényeliiaesebb
síyOlt, mint az a kis kínzó-skatulya, a melyet Taskentben IvANOv-tól
béreltem. Az útvonal Ilijszkig mintegy 70 versztet tesz, és hullámos, részben
kultivált területen vezet át, á mely küíonosen Karasziik és Kutentai falvak
vidékén üde novényzettel és magasra felcseperedett faültetvéhyelsikel tarkázik.
Ezek kózótt itt-ótt,magasán
fenn a nyárfákon, méhka-
sokat pillantottunk meg, a
melyek bizonyítják, hogy.
az orosz tclepítvényesek
még itt a síkságon is valami
félig vad méhészettel is fog-
lalkoznak.
Az alatt a 14 nap
ulatt, a melyet „a" város-
ban“ tóltottem, a novény-
42. kép. Lakóházunk Ilijszkben.
zet tetemesen kifejlodott,
s a tavksz teljesen kibontakozott. Udén zoldelt a liget és a mezo, s>az útment
mocsarak és pocsolyák vizéból vigan bújt eló a nádas. Az állatélet is meg-
elevenült, s nyárias képet oltott; gyíkok surrantak mindenfelé a pusztákon,
nagy bogarak zümmogtek a levegóben s az útmelletti telegráf-drótokon a zold
kánya és a gyurgyalag sütkérezett színpompás tollazatával a napsugárban,
a nyárfák sürü lombjai alól pedig a sarga rigo (Oriolws kundoo) bangos,
fuvolaszerú füttyentése hallik.
Karaszukban lóváltás alkalmával hósszabb ideig kellett maradnunk,
mert a kocsinkra erósített egyik alkoholos hordóeska folyni kezdett, s Igy
hézagait el kellett tomnünk. Ezt az alkalmat felhasználtuk, hogy azt a