A vízválasztó gerinczrôl kilátás nyílott a Mokacsi és a Szàry-dzsasz
vôlgyein keresztül a Küljü-tau szivébe, s az Ede-pik nagyszerü csoport-
jára. EASTMAN-féle fllmjeim teljesen kiszámíthatatlan szeszélyei kôzé tartozik
az is, hogy legalább ez az egy felvétel némileg sikerült, mig a tekercs
osszes tôbbi resze teljesen hasznalhatatlannak bizonyult. Hálás vagyok ezért
a pillanatnyi kedvességért, mert így meg lehetett csinâlni az ide mellékelt
képet, a mely minden szónál jobban illusztrálja a tájkép sajátságait.
A kôrülmények jobban vaiò megértése végett meg kell jegyeznem,
hogy a kôzvetetlenül az elôtérben fekvô Mokacsi-vdlgy éppen'a fák régiója
felett, tehât vaiami 3000 m. magasságban van a tenger szine felett. Ez a
vòlgy a képen balról jobbra lejt. A môgôtte látszó havas gerinczen túl a
vele éppen ellenkezoleg lejtô Száry-dzsasz-volgy nyúlik el, a mely, mint
tudjuk, az áttorés tájékán már az erdôs" régióban, mintegy 2900 m. egész
2600 m. tengerszin-feletti magasságban fekszik. Ez a volgy keresztiütori a
balkéz felôl, a háttérben tornyosuló, hófedte csúcsok lánczát. A csiiçsok
kozül egyik sem marad 5000 méteren alul, mig az Ede-pik ezek kozül egész
impozánsan, szabadon, magányosan emelkedik ki. A relativ-magasság legalább
3500 méterre rüg, s ez a nagy, tdbb mint 20 versztnyi távolságból is
rendkivül nagyszerüen hat.
Ferdén ereszkedtünk alá a meredek, sajátságosan tagozott gyepes
lejtôkôn a Karagaiti vôlgyébe, a fekete-vÔFÔs szurdokon alul, s igy befejeztük
azt a kôrutat, a melylyel kdrüljàrtuk a Mokacsi és a Karagaiti vizeit egy-
mástól elválasztó nagyszerü pala-s^yrtet. Nemsokâra elértük a jurtokat, a
hol a két orosz az elejtett kuldzsák szorgos preparálásával volt elfoglalva.
Kubardak, és csontvelôvel készített, kissé mosusz-szagú kuldzsa-pecsenye
fejezte be ezt az elsô, minden tekintetben eseménydús kirándulást a Karagaiti
vôlgyében.
XIV. FEJEZET.
A KHAN-TENGRI LÁBÁNÁL.
ZEPTEMBER 4-én Oruz-bek rendezett hajtóvadászatot a tegnap látott
10 kuldzsára. Bilek és én a Silun-vôlgybe való átjárást, Temir
a Karagaiti patak kilépését, Szitnyikov és Attei pedig a Mokacsi
gerinczet állták el. f e alkalommal nem a Karagaiti szurdokon
lovagoltunk végi'g, hanem az annak jobbpartjàn emelkedô szyrthátságokon
át, a hol megérkezisünk napjàn olyan szerencsétlenül elszalasztottam azt a
nagy kôszâli vad nyàjat. A tanya kôzvetetlen kôzelében, a patak kòvei kozott
néhàny szirti foglyot (Caccabis çhucar) pñlantottam meg, s kòzéjtik is lüttem,
hogy a kuldzsa-kosztba egy kis változatosságot hozzak. A lôvésre azonban
egész felhô kerekedeit fel hangos zsivajjal, ilgy, hogy meglepetésemben
e|||lejtettem másodszor is; tiizelni. Talán az egész kôrnyék, osszes foglyai
ide. sereglettek itatóra, mert legalább 30.0 rebbent fel a lôvésre, a szerencsét-
lenség h.eiyén pedig 6 àldozat vergôdott a fôldôn, holott én csak három vagy
nógy darabot láttam s azok kozül Igi csak egyet vettem igazân czélba.
Hajtóvadászatunk reár-ij; nézve annyiban eredménytelen volt, hogy, bár
sok vadat láttam, s vaiami négy éves, gyengébb kuldzsát súlyosan meg is
sebesitettem, mégis zsákmány nélkül tértem ÿaza, A tôbbiek is' így jártak;
egyedül Attei ejtett el egy külônôsen pompás kuldzsát s e mellett a Mokacsi-
nyereg szôrnyü tôrmelékküpjain olyan „mászást“ remekelt, hogy sohasem
hittem, volna, hogy ez ennek a 65 éves aggastyànnak sikerülni fog._
Másnap elhatároztam, hogy bejárom azt a sajátságosan keskeny és
vad pala-gerinczet, a mely a Karagaiti és a Mokacsi vôlgyét égymástól
elválasztja S: egyszersmind ; felkereseift, azt a nagy kôszâli-vad csapatot, a
mit a Mokacsi-yòlgyòn való lovaglásunk kôzben láttunk. Megint végig lovagoltunk
a Karagaiti vad szurdokán, fel egész . a kárig, s ezùttal kétszeres
érdekkel tanulmânyoztam ennek a szurdoknak félelmetes szépségeit. A kar-
ból jobbfelé kikanyarodva, a meredek sziklák lábánál elhúzódó árkon mentem
tovább, a . tôbbiek pedig régi utunkon, a Mokacsi-nyergen keresztül kerültek
elém, hogy a mészszirtek môgôtt sejtett vadat felénk szorítsák.