'MM
l i l i
Íh Í
^ lEi tlli?
i l i j Im llll I
s B i l i |
« H S d
Itt valóságos deputáczió várt, és pedig a kerületi volosztnoj, néhány bai
és több elly bas személyében, a kik mindnyájan méltóságuknak teljes díszében
vonultak ki tiszteletemre, azaz hüvelyknyi vastag, fényes gárgaréz-lánczot
akasztva. nyakukba, melyen nagy, czimeres réz-érem ragyog.
A kirgizség különben is némileg meghunyászkodó a tekintélylyel szemben,
a przsevalszki’kerületben pedig különösen arra van oktatva a lakosság, hogy
minden rangos személynek a legteijesebb mértékben adja meg a szokások
által parancsolt tiszteletet. így tehát házigazdáim engemetis szépen gyalog-
szerrel, hajlóngva és bókolgatva fogadtak, mi közben nagy, bozontos kucsmáikat
a szokáshoz híven mellükhez, vagyis inkább hasukhoz szorongatták. Ezen
bekezdö után egyenkint, alaposan megrázogatták a kezemet mind vala-
mennyien egymásután, végnélkül ismételve a szokásos üdvözletet : „chos bai,
chos keldifig r (Isten hozott, uram, ísten hozott), utóljára-pedig betessékeltek
a tiszteletemre felállított nagy, fehér jurtba, a bol már készen várt a vendeg-
fogadás conditio sine qua non-ja., a . párolgó dasztarchán.
Míg ezt elfogyasztottuk, megérkezett a podgyászom is, s azonnal fel-
állíttattam saját jurtomat, hogy abban fogadjam — szivességüket viszonozva —
a hely notabiUtàsait czukros teával és czigarettával. A dolgok eddigi sima
lebonyolítása gyanút keltett bennem ; eléggé ismertem már az ázsiaiak tunya-
ságát Is indoleneziáját, hogy ne igen bízzak egyszerü igéretekben::: azért
mindenekelött a lovak és tevék után kérdezóskodtem, melyek kibérlésére
küldtem volt elöre O ruz-b ek dzsigitemet. Egyhangulag, mély bókok közt azt
a választ kaptam, hogy mindenröl rgondoskodva van : Ipvak és, tevék készen
állnak, egy fiatai vadász, B oecSü személyében pedig tapasztalt vezetó áll
rendélkezésemre; szóval, látszott, hogy O ruz-b ek teljesen eleget tett meg-
bízatásáiiak.
Ebben az irányban tehát, látszat szerint, minden csakugyan rendben
volt, s más, érdekesebb tárgyakra terelhettem át a társalgás fonalát, mely a
jurtomban össszegyült nagyszámú vendégsereggel mind élénkebb és élénkebb
alakot atött. Különösen jól mulattam egy tekintélyes öreg szárt-kalmak-ltal,
vaiami gazdag fakereskedövel, a ki annak idején P r z se v a l sz k íj ezredes utó-
daival,1 K a s z l o v és R o ba ro v s zk íj utazókkal bebarangolta keleti Turkesztán
pusztaságait és a Lop-nor vidékére is elvetödött. Most bíiszkén viselte
mellén a „Kiizép-Ázsiában voló utazásokért* czímü és feliratú orosz rendjelt,
s valóságos rajongással mesélgette nekünk mindama kalandokat, melyeket
a hulán-ok (vad-szamarak) és vad-tevék hazájában éltek át. Saját elbeszé-
lésének hevétól elragadtatva, az öreg egyszerre csak elkezdett biztatm,
1 Úgy hiszem legalább, hogy erról az expediozióról volt szó, mert az oreg nevek
helyett ’^iak a ture és nacsalnik czímeket használta. Przsevalszkíj nevét ugyan minden ben-
. szuíott ismeri, de ezt nem'tekintve. nem igen tiiródnek nevekkel, hanem az utazókat, idegen
gazdáikat csak czímekkel jelölik, bai, türe, nacsalnik vagy palkovnyik (úr, tiszt, elüljaro,
ezredes) szavakat használva válogatás nélkül.
Almásy : Vándor-utam Ázsia szivébe.