átkutattuk a vólgyet, külónósen pedig a. mellékvólgyek torkolatait, semmi
nyomát sem találtuk annak, hogy itt nomád csapatok, vagy nagyobb lovas-
társaságok vonultak volna keresztül, s minden valószinüség szerint, a vdlgy-
ben már hetek ota nem járt ember. E helyett meglehetós sok nyomát találtuk
a szibiriai oznek, s órómmel vártam az idót, hogy ismét erre a külónósen
kedves vadra vadászhassam.
A relative igen magasra felemelkedó, hegyekkel korülvett szük vólgyben
a nap természetesen korán eltünt a nyugati yolgylejtok felett, s kirgizeim
tobbszor kérdezték, hogy nines-e itt még az idó' tábort ütni.
Ezeknek a flczkóknak fognlmuk sines az idóról, ha csak a nap vagy
a hold, vagy a már ismert úthósszúságok nem tájékoztatják ; már három
orakor délután kezdtek arról beszélni, hogy setétedik, s mikor még csak
három óra mulva engedtem meg a letelepedést, egészen el voltak csodàl-
kozva, hogy még jó darab ideig világos nappal maradt. Külónben a fiùk
kezdetben tanusított kedvetlenségüket szívesen ismerték be tévedésnek, s
azonkívül nagyon megdícsérték órám megbízhatóságát. Hasonló ellenséges
labon alinak a kirgizek, általában a benszülóttek, az út hosszànak mérté-
kével is. Utmértékük a csak’rim, vagy csàkyr'im, vagyis az a távolság, a
mennyire a kiàltó szó elhallatszik. Habàr ez a hosszmérték is idók folytàn
lassankint ép oly meghatározott egységgé vàlt, mint az európai „puskalovés“,
vagy a kedvenez- „egy pipa dohàny“, I H de azért még mindig elég
nevetséges értelmezését lehet hallani. így pi. egyszer egy meghatározott
pontnak a tavolsagát úgy adták meg, hogy az három -csak’rimsnyire van,
de azzai a hozzáadással, hogy az ,utolsó csak’rim ig e n hosszú“. S csakugyan
ez az utolsó csak’rim jó három orosz versztnyi volt. Más alkalommal ossze-
hasonlítást akartam tenni az orosz és a kirgiz csak’rim1 kózótt, a melyek
kózül az utóbbi kórülbeliil háromszorosa az elóbbinek, s azt a magyarázatot
kaptam a tetemes küiónbség értelmezésére, hogy „a kirgizek sokkal gyor--
sabban, korülbelül háromszor olyan gyorsan lovagolnak, mint az oroszok“,
Ebból^ az ingadozó felfogásból származik, hogy a külónbózó egyénektól
nyert felvüágosítás az út hosszára nézve, minden egyéb indokolás nélkül,
nagyon külónbózó. Csak a orosz verszt látszik szilárdan meghonosodni, s
az ebben kifejezett útmértékek a legtóbb esetben csakugyan megbízhatók.
Naryn-kol még messze volt, s lehetóleg kevés idót akarvén veszteni,
hogy oda másnap még okvetetleq jókor megérkezzünk, szorítottam a dolgot,
hogy minél lejebb jussunk a vólgyben. L ichanov úrral, a Karkara-vólgyben
megismert kerületi intézóvel szerettem volna a lóváltás és a határ-kérdések
dolgait megbeszélni. Az út külónben gyónyórü szép volt, és a szyrtek
halotti csendje után a fák kózül kihangzó madárdal nagyban hozzájárult,
1 A szo a csákyrmak = kiáltani igébol származik ; az orosz versztet a csagataj dia-
lektusok egyszeruen csákyrim szóval fejezik ki.
hogy az út ne tünjék fel unalmasnak. Lelóttém riéhány kis madarat és
néhány szirti-foglyot a patak partján, de el'mulasztottam — sajnos # egy
alkalmas1 pillanatot, a mikor hatalmas szakállas-keselyüre. süthettem volna
puskámat. Vont-csóvü fegyverem a hátamon volt, s éppen a karaván kózepén
lovagoltam, a mikor a ragadozó az egyik oldalárokból felrebbenve,: éppen
fejünk felett surrant el, hogy néhány száz méterre tólünk az egyik magas
fenyó- esúesára telepedjék. Szakállas-keselyüt már láttam eleget, mert hiszen
egészen kózonséges itt a hegyek kózótt, de sohasem tünt fel még ilyen
pompásnak, mint itt az erdós vólgyben,. a hol tarka tollazata, okersárga
alsórésze, kékesen pettyezett háta, világos feje sótét szemíveivel és a kóczos
pofaszakáll pompásan váltak el a fenyóerdó setét hátterétól.
Természetesen, rógtón lekaptam fegyveremet, de a hatalmas rabió,
sajnos, nem várta meg kózeledésünket; lomha. szárnycsapásokkal tünt el a
fenyógallyak kózótt, lefelé a vólgyón, hogy soha se lássuk tóbbé.
Hat óra- felé telepedtünk le. Kitünó helyet találtunk, a hol a vólgy
néhány fával ékesített, majdnem függóleges sziklafalak kózé szorúlt, úgy, hogy
a patak mellett még csak éppen a tanya. számára maradt hely. Magas, egész a
tórzsükig lombos fenyók kerítettek kórül itt egy kis tisztást, s mógóttük az
elóugró sziklafalak kózt csak keskeny ósvény számára maradt hely, a melyen
tanyánk így teljesen uralkodott, s állatainkat biztonságban ereszthettük szét a
patak és a bozót kózótt. Valami 2000 méter mélyen szálltunk le a vólgybe,
s ez a magasság-külónb^ég a szyrtek ritka, hideg levegóje után rendkívül
kellemesen volt érezhetó.: Édes, illatos erdei levegó lengett kórül, olyan ozon-
tartalommal, mely valóban megrészegített bennünket; a levegó oly enyhe
é s ' meleg volt', hogy ledobva a besment és. ec vastag kabátokat, ingujjban
dolgoztunk; fa bóvében volt, s így nemsokára a szabadban lobogtak a tábor-
tüzek valóságos. máglyái, forralva a teavizet ésp@z étvágygerjeszt'ó kubar-
dakot. Az alkonyat csak nagyon lassan kószóntótt be, a czinkék és a tóbbi
énekes madarak dala, valamint a feketetorkú rigó fuvolaáriái édesen hang-
zottak az erdóben. Valóságos kikelet volt számunkra, a kik a szyrtról jót'tünk,
s majdnem kicsapongó jókedvre hangolt bennünket.
Csak a szegeny S zitnyikov feküdt láztól gyótórve, vastag nemez-taka-
rókba burkolva az egyik-fa alatt. Néhány órával ezelótt fejfájásról és gyenge-
ségról kezdett panaszkodni, s most egyszerre ugyanaz a: lázas állapot gyó-
tórte, a melyen én is keresztül mentem a Bel-kara-szu mellett. Külónben ez
már a negyedik eset volt karavánunkban. A tte i és T emir kezdték meg egyszerre
a Torpún és az Ottuk-tason, de kózelról sem olyan heves tünetek
kózt, mint a hogy én azt mindjárt utánuk megkaptam. Most hát S zitnyikov
feküdt, és már csak Bilek és K ecskene-Balla maradtak eddig mentek.
Tisztességes adag kalomelt adtam a kozáknak, fejfájása ellen pedig egy
kevés- antipirint, a mitól láthatólag jobban lett és mély, nyugodt álomba
merült.