Szeptember 3-án az osszes fegyverfogható férfiakkal felkerekedtem,
KoszTKA-ra bízva a tanya órzését. A flú pompásan viselkedett s minden meg-
próbáltatáson keresztül kitartott: ezért aztán mindnyájunknak kedveltje is volt,
a kit kiméltünk és kényeztettünk, a mennyire csak lehetett. A kirgizek adták
ra eloszor a Kecskene Baila .(Iris flú) nevet, de ez aztán késobb általánosan
elfogadott neve lett, a mely ó't valósággal az expediczió gyermekévé tette.
A Karagaiti patak men-
tén lovagoltunk felfelé, eleinte
a fekete-voros sziklafalakszur-
dokában, azutána volgy elága-
zásautána baloldali, talánmég
vadabb szakadékban. Kanya-
rogva vezet vaiami 8- 10 m.
széles nyom a tobb széz m.
magas sziklafalak kozott, a
melyek legnagyobbrészt túl-
hajolva, csak keskeny résen
engedik lelopbzkodni a nappal
fényét ebbe, a pinczeszerü,
tormelékkel fedett szakadék-
ba. Mindigkeskenyehb, mindig
vadabb ez az alagdthoz ha-
«onló nyílás, míg végre jobb-
ról és balról leszakadó szikla-
fokok teljesen elzárják, és az
út zegzúgos vonalban vezet
fel az- elbugró rétegfejeken a
v°^Sy jobboldalán függb, vaiami
20 m. magas teraszra, a
mely. a szurdokot teljesen el-
zárja. Ez a terasz tiszta jéebbl u- T-_* , J f | 141 • keP- Jegtorlasz a Karagaiti szurdokában.
van, a mely ebben a sziklapinczében
brok szilárd tombbé novekedett. Sohasem jut ide be napsugár,
sohasem^ enyhíti ennek ay|otét veremnek jéghidegét melegebb szello, még a
jegárakról leszivárgó víz sem képes itt a téli jeget felolvasztani, s így épül
mindig^ magasabbra, mindig hatalmasabbra ez a tükdrsima jégfal a szürkülo
félhomálylyal beárnyékozott orkusz mélyén.
Borzalmas komorság ül ezen a kriptaszerü zugon, a mely a fantáziá-
n szabad játékot enged. Felejthetetlen az a hatalmas benyomás, melyet
a Vezuv kráterének peremén éreztem, a mikor a forró góz kisértetiesen
tort eló a fekete, kopár kó'zet minden résén, a mikor mélyen a kráter fene-
kén megolvadt anyagok félelmetesen vòros fényben izzva forrongtak, a mi