Szerencsére a többi hir kevésbbé aggasztóan hangzott, különösen igen
megnyugtatolt bennünket a kerületi elüljârônak az az értesitése, hogy nem
üzenték meg a hâborüt, s a mozgósitàs csakis preventiv óvóintézkedés.
A khinai âllapotrôl azonban S zAto ff ür sem tudott helyes képet szerezni ;
mivel azonban idöközben telegrammok érkeztek a pekingi német nagykôvet
meggyilkoltatâsârôl s a boxerek kegyetlenkedéseirôl, s mivel a szomszédos
khinai tartomânyokbôl a különben rendesen érkezni szokott konzuli èrtesi-
tések mâr napok ôta késtek, azért elhatâroztuk, hogy B orghese herczeg
expedicziôjât értesiteni fogjuk a dolgokrôl, s ôvni fogjuk attôl, hogy tervét
megvalôsitva, khinai területre is âtmenjen. S zâtoff ür szives volt ahhoz a
rövid értesitéshez, a melyben én közöltem B orghese herczeggel a k h in a i
eseményeket, még sajât véleményének rövid ôsszegezését is csatolni, s aztân
külön dzsigittel küldte üzenetünket az expedicziô utân a Khan-tengri vadon
kôrnyékére. A mint késôbb hallottam, ez a dzsigit is a szokott pontossâggal
teljesitette nehéz feladatât, râtalâlva a herczeg karavânjâra a Szâry-dsasz
mellékvizeinek vad, elhagyatott, magas-völgyeiben, s hiâny nélkül kézbesitve
annak leveleinket.
S tummer dr. majdnem velem egyidejüleg érkezett vissza Przsevalszkba,
s ugyancsak meg volt elégedve utazâsâval. Odamenet Vjernyibe, az ismert
Kurmekty-hâgôn és az Assza-völgyön ât ment, visszajövet azonban a kevéssé
ismeretes Kebin-völgy hâgôin, az Almaty és a Koj-szu (Juh-patak) hâgôkon
ât az Isszyk-kul északi partjâra jutott, Cselpan-ata âllomâsra, a honnan
P avel kozâk kiséretében, postâval tért haza Przsevalszkba.
Tekintettel a felsô Karakolvölgy pompas lâtnivalôira, embereinket és
az âllatokat künn hagytam, csak S tummer dr. és P avel lovait hoztam magam-
mal, hogy a kellô értesülések beszerzése utân azonnal ismét kiindulhassunk
a remek gyüjtôhelyre. Hârom napot töltöttünk Przsevalszkban, hogy jegy-
zeteinket rendezziik és levelezésünket elintézzük, s jülius 28-ân ismét kilova-
goltunk együtt a szep völgybe, ütkôzben, mint rendesen, gyüjtôgctve s
vadâszgatva a pompas Ibydorhynchâ-reL és a . mindenütt sürün elôfordulô
téglavôrôs Casarca-réczékre. Az elôbbi galamb-nagysâgü, szép kékes-szürke
alapon fehér- és feketével tarkâzott tollazatü szalonka-féle madâr, hosszü,
hâromüjjü, hüsvörös gâzlôlâbakkal ; valôsâggal jellemzô madara a hegyi
patakok kavicsos mezöinek. Télen-nyâron âllandôan
itt lakik ez a kemény természetü madârfaj, ezeken a
zord és barâtsâgtalan tanyâkon, melyekhez minden
tekintetben alkalmazkodott. Akârmilyen szép és feltrino
is a madâr tollazata, mégis a lpgtôkéletesebben
mimikrizâlja a patak-kavics tarka szinezetét, ügy,
hogy ugyancsak vigyâzni kell âm, hogy az egyszer
észrevett madarat szem elôl ne téveszszük. A hol
biztonsâgban hiszik magukat,104. kép. Ibidorhyncha Struthersi. ott nem nagyon félénkek,
de a vadászt csakhamar felismerik, s aztán mindenféleképen igyekeznek
a legügyesebb módon menekülni, különösen azzai, hogy a kavicszátonyokon
lelapulnak, a hol védoszinezetükkel úgyszólván láthatatlanok lesznek és való-
sággal eltünnek. A Karakol-völgynek négy vagy öt kavics-mezején fészkelt
egy-egy párja e szalonka-fajnak,' s innen szereztem több példányt gyüjtemé-
nyünk számára, a többi között egy anyányi, de még teljesen ki nem tollasodott
flókát is, a mely élve jutott kezeim kozé. Több napig tartogattam jurtomban
élve s ugyancsak gyönyörködtem a madárka bizalmas, szelíd természetén ;
alig néhány óra alatt egészen neki bátorodott s félelem nélkül engedte magát
simogatni, vagy megfogni, mi közben éppen úgy, mint etetés alkalmával, meg-
elégedésének mindig hangos, fuvolaszószerü hangokkal adott kifejezést. Sajnos
azonban, nagyon nehéz volt a kis helyes teremtés eltartása, hisz a patakból
kellett mindig a számára puha férgeket (planáriákat) összegyüjtögetni, a miért
is végre elhatároztuk, hogy világgá bocsátjuk ; különösen a két fiatai preparátor-
gyerek sürgette ézt, mert az imént tanult mesterségüket semmikép sem
akarták ezen a rnindannyiunk kedveltjén kipróbálni.
Karakol-basban embereinket épen és egészségésen láttuk viszont. Távol-
létembén derekasan dolgoztak, s: nemcsak a hálrahagyott tárgyakat- hozták
teljesen rendbe, hanem egész sorozat üjabb zsákmányt is . preparáltak, és
pedig kifogástalanul. Természetesen nagy volt az öröm, a mikor megérkez-
tünk s - alig gyóztük egvmásnak elmesélni mondandóinkat ; végre is a napot
nagy „áldomással“, valóságos dasztarchán-nal kellett befejeznünk.
Ha az ember heteken és. hónapokon át csupán kirgizek között èli a
púszták és a hegyvidék fesztelen életét, e közben „czivilizált“ ;'k0myezetében
is legfeljebb a kozákok társaságára utalva, a kiknek életmódja édes-keveset
különbözik a kara-kirgizekétol,. utóljára maga is félig-meddig kirgizzé lesz, s
legalább az anyagi élet terén teljesen alkalmazkodik a helyi korülményekhez.
A nomádok életmódja rendkívül egyszerú. A mint már említettem, a
munka legnagyobb részét. a gyongébb nem végzi, rnig a férfiak csak a legel-
tetés legföbb felügyeletét gyakorolják, egyébként pedig meglehetósen haszon-
talanul élnek s idejük legföbb részét sporttal és chaber-iél töltik. Ebbeh ; a
tekintetben a mi életmódunk nagyon hasonlított a kirgizekéhez, a kiknek
sohasem jutott eszökbe, hógy a tudomány'OS' tevékenységünknek vaiami produktiv
hasznot tulajdonítsanak, hanem azt egyszerüen férfias mulatságnak,
sportnak tekintették, melynek végleges ezéljával, jó keleti szokás szerint,
eszük-ágába sem jutott dörodni. így csakhamar osszebarátkoztak velünk,
mint egyáltalában szivesebben látják a vadászt és a kutató utazót akármilyen
más lüré~nél, a ki szolgálati ügyben, hivatalból utazik. A chaber az idegenek
megérkezésének hírét azonnal széthordja, csakhamar a völgy minden auljában
• Nagyon kevéssé társas ez a madárfaj s egy-egy kavios-mezón sohasem fészkel egynél
több pár.