gi'lylu'z kiilüiibozö lüliía-viszonyban leliefcuck ; t¡ig-
jainak száma is változiiatik opon mint a CJi. hisjtidd-
nál. Sugárkák köröskörül fojlöclnok a sugarak valamennyi
csüinóin, lie a hátsók mindig rövidebbek,
m in t a meliseli és utóbbiak rendesen alig haladjàk
meg az oospórák bosszát, sot a legtobb esetben rovi-
debbek az oospóráknál. Az ivarszervek külalakja,
nagysága éa megjelenése teljesen megegyezik a Ch.
/íís^>ú/n-val, basonlólag az oospórák is amazéival teljcson
egyenlök.
Különösen magasabb fekvésü tavakban és lassan
folydogáló vizekben fordul elo. de sokkal csekélyebb
eltcrjodésnek örvend, m int a Ch. hispida, sot a r itkább
Cliara-félékhez sorozandó. Tobbnyári novény,
mert also nodusai tòbbnyire kitartók.
Eormài csaknem ng}-anazok,minta Ch. h kpidd-é.
Ez utóbbii-a emlékezteto nag}’ Imsonlatossàga miatt
solean nem is vették onálló fajnak, hanem a Chara
hispida formáinak kôrébe vonták, noha tengelyének
bekérgezése lényegesen eltérô amazétól.
Magyarországi term ö h ely csak a z irodalomban van
felvéve, nevezetesen Pozsony kornyékén minden
mocsárban közönsegesnek mondja S c h il l e r Z s ., az
itt g}-üjtött novényeket S t a p f B. h a tá ro zta : f. micra-
canthü, brevibracleata (Oesterr. bot. Zeitschrift
XXXIV. Jg. 1884). Magam e C hara-fajt M agyarországból
még nem láttam.
Chara aspera (D e th ) W i l l d .
S y n o n ym á k : C h a ra h isp id a L. e.v p . (F lo r . S u e c . 1755).
C h a ra in terte.v ta D e s v . (iu L o is e le u r bo t. N o t. 1 815). C h a ra
d e lic a tu la D e s v . (u . o .). C h a ra (/aUuides A g . (S y st. A lg . 182-4).
C h a ra J'aUa.c A g . (u. o.) e tc . C h a ra a sp e ra D e t h a r d i s g (in
lit t , e t herb.) C h a ra a sp e ra W i l l d . (Magaz. cl. n a tn r f. F r .
1SU9).
Kétlaki nôvény. Telepe kozépnagyságú, de gyenge,
finom, világos vagy sôtétzôldszinü ; fiatal részeiben
egészen tiszta, idösebb tagjain többnyire inkrusztált
és szürkés- vagy barnászoldszínü. A telep legalsó
csomóiból eredö rbizoidák gyakran átalakulnak, tar-
taléktáplálékkal telt kis gómbalakú bnlbillákká fejlödnek,
s m in t ilyenek részint a tengelynek iszapba
rejtett, szintén erö.sen duzzadó nodusai kôzelében
találbatók, részint az ezekböl eredö hosszabb gyôkér-
fonalainak izein képzódnek ki 1—2— 3 számban.
A tengely mindig vékony, sugártermetü, hajlékony,
egyenesen vagy ferdén álló, gazdagon vagy gyérebben
elágazó, majd hosszúra nyúló internodiumokkal,
majd eg)’máshozkózelebb,s0t igen közel esö nodusok-
kal ; a tengelynek ilyetén különbözö magatartása
m iatt a telepek külalakja igen változatos s föleg a
különbözö termöhelyek uy u jto tta életviszonyok aze-
' rillt módosul. Kulturámban nem ritkán egy es ugyanazon
tengelyen hosszúra nyúló és igen rövid interno-
diumokat észloltem; az ntóbbiak korülbelül a tongely
küzepc táján, az elöbbiek pcdig felsö részében voltak
láthatük, valamennyi élénk zold szinü volt, a n o d u sok
pedig egyaránt teljesen kifejlett, ép sugarakat
visoltek. A kéregsejtsorok száma e fajon háromszor
akkora, m int a sugarak száma, de nem minden
helyen, a mennyiben néhol az oldali sejtsorok elemei
egymás alá és folé sorakoznak, és nem ékelodnek
egymás m ellé és ferde válaszfalaikkal sem lépnek egy-
: mással kapcsolatba. A kozépsejtsorok csekély mórték-
; bou emelkednek az oldali sejtsorok folé és nodusai-
; kon egyenes, elálló, hegyes, hosszú, tüalakú tüskéket
' viselnek ; a tü.skók egyenként jelennek meg és majd
kisebb, majd nagyobb számban találbatók az inter-
j nodiumok kérgén ; a felsö internodiumok rendszerint
; sürübben meg vannak rakva tüskékkel, az alsók
gyérebben. A mellék sugárkoszorú erösen ki van foj-
lódve és kétsoros. A sugarak száma 6— I I egy-egy
noduson, hosszabbak vagy rövidebbek, többnyire
hegyes szög a la tt mereven elállók a tengelytöl, r it kábban
ívesen hajlanak a tengely felé vagy csúcsaikkal
kifelé görbülnek; 3—7 teljesen b ekérgezett inter-
nodiummal és egy rövid 1—2 sejtü végszelvénnyel
birnak. A sugárkák a sugarak összes csomóin köröskörül
jól kifejlôdtek, mindazáltal a hátsó sugárkák
mindig rövidebbek, mint a mellsök és egyáltalában
az alsó, ivarszerveket viselö csomókon mindig hosz-
szabbak, mint a felso meddö csomókon. A hímivarjellegü
telepek sugarai általában rövidebb sugárkákat
fejlesztenek; m in t a nöi ivarjellegüek. Az antiieridiumok
kozépnagyságuak, egyenként jelennek meg. Az
oogoniumok hosszúkásak, rövid, kis, tomp íto tt koronával
birnak, többnyire egyenként fejlödneJc egy-egy
•sugárcsomón. Az oospórák raészkópenyréteggcl bír-
nak, fekete színüek, felületükön 13— 14 gyengén
emelkedó spirális lécczel; 440—520 ¡x. hosszúak.
Fóleg félig sós vízben fordul elö, de édesvízben ia
tenyészik; termöhelyei nagyobb tavak sekélyebb
lielyei, lassú folyású patakok és más nagyobb álló
vizek. Tóbbnyári, mert míg a telep felsö részei éven-
k in t kihalnak, addig alsó, a már említe tt liulbillákat
viselö részei télen á t is megmaradnak, hogy az új
vegetáczió beálltával új ágakat hajtva, új telepeket
a lkothassanak. Iv arérett telepeket egész nyáron át
és még összel is találni.
A tclcp változatosságánál fogva formákban igen
gazdag faj. Altalában szokás liosszú és rüvid tüskés
formákat megkülönböztetni (f.luiajispiaacQH f.b r e -
vispinac). Ezcken belül van azután f.h p lo p h y lla és
f. brachyphylla, f. longibradeala, f. clongata, f.
brevibracleata, f. divergens, f. refracta stb.
Az irodalomban eddig ism ert magyarországi ad ato
k ; Pozsony mellott a «Bruckau» nevü sziget
mocsaraiban E n d l ic h e r (1. G a n t e r k u Die bisher bck.
oesterr. Char. 1 8 4 7 és L e o n h a r d i i. m.), «/'. ma n d a
gyinnoleles in aquis callidis e Agninci {Ó-Buda) ad
moliim pulveris pyri» B o r d a s , meghatározta B r -aun
(1. Borb. «Symbolae etc.» in Verhandl. d. zool. bot.
Ges. in Wien 1 8 7 5 és «Budapestnek és kôrnyékének
novényzete 1 8 7 9 .« ) .
Magam a Ch. asperát f. iongispina lepLophylla,
brevibracleata, elongaía divergeius A . Br. és vele
k e v e rv e a /’. brevispina brachyphylla A. B r.-t B u d a pest
kornyékén a keleiifuldi mocsarakban ós nagyobb
i^gy^ßgödreiben találtam több ízben ; c helyeken a
Chara crinita Wallr. társaságában fordul elö, de
korántscm oly nagy mennyiségben és oly gyepeket
alkotva, m int az utóbbi.
Chara connivens Öalzm.
C h a ra c o n n icm s Salzm. ( iu c o ll. v en a l, p la n t, pr . Tin g i-
d en le c t.).
Kétlald, szép sugártermetü nóvény. Telepe élénk
zöld- vagy sárgászóldszínü, erösebben és gyengén
inkrusztá lt és nagy mértékben tôrékeny. Tengelye
bosszú, vékony, merev, fénylo, elég gazdagon elágazó,
¡iz ágak és a fötengely egyenesen folállók, a
nodusok távol állanak egymástól, s az internodiumok
igen hosszúra nyúltak. Utübbiakon a kéregsejtsorok
száma kétszer oly nagy, m in t a sngaraké ; az
alig, vagy épen ki nem emelkedó kôzép sejtsorok az
internodiumok egész kerületében állandóan két jól
fejlett, oldali sejtsorral váltakoznak ; tüskéket nem
viselnek, móg osak kiálló szemölesöket sem .alkotnak.
A mellék sugárkoszorú fejlôdése igen csekély, kétsoros.
A sngarak száma 7 — 1 0 egy-egy noduson,
többnyire igen liossznak, majd liegyes szög a la tt
egyenesen elállanak a tengelytöl, miut a ¥ telepek-
nél, majd gyenge ívben befelé hajlanak, mint a
telopoknól; kéreggel teljesen bevont s jól kifejlett
csomókkal Initárolt (1— 1 0 és még több tagból és
egy 1—2 sejtü, többnyire igen rövid végszelvénybol
állanak. A sugárkák csak a sugarak hasi oldaláu fejlödnek,
a hátsó oldalán egészen hiányzanak, Idosinyek,
rovidek ; riugyfíágra egymá.s kozott igen válto-
zük. Az antheridiumok kózépnagvKáguak, egyenként
vagy párosan képzódnek, hasonlólag az oogoniumok
is, melyek igen nagyok, hosszúak, tonnaala-
kuak, koronájnk is hosszú, a koronasejtek tompa
csúcsai ós.szeliajlók. Az oospórák nag}'ok, fekete-
színüek, mészkopenyréteggel birnak, felületükön
12— 13 kiemelkedö spirális csikkal.
Némelyek kérdéses fajnak tartják és a Ch. aspcrd-
hoz közel állónak mondják. Kz utól>bitól lényegesen
eltérô, úgy az internodiumok állandólib bokérgezé.si
módja, valamint a tüskék teljes hiánya, a melléksugárkoszorú
fejlotlensége és a sugárkák csak rész-
beni kifejlôdése valamint rovidsége miatt. Mindezt
és egész külalakját tokiiitve, még legjoblian hasonlít
a Ch. fragilis Desv. némely formájához, de a fra-
gilis-iól kétlakisága választja el végkép.
Elófordulásáról kevés mondbató, mert csak kevés
termöhelyröl ismeretes ; úgy látszik, termöhelyei
olyanok, m in t a Ch. aspera-é. Egycves bulbillákat
nem alkot. Több éven át szerenc.sé.sen kultiváltam,
de telepeim mindig csak oospórákhól fcjlodtek. Nyáron
és még összel is ivarzásban van.
Magyarországi termöhelye Budapest kornyékén
a kelenfóldi mocsarak és nagy agj'agvermek. Gyérebben
fordul elö és más Cliara-féléktól m ent tiszta,
gyepeket nem alkot. Leginkább a Ch. hispida t á r saságában
nö, míg az aspera állandóan a Ch. cri-
nitá-víd kevert. Csak a f. longifoUd-i sikerült
találnom.
Más Cliara-félék között fi/Iödött a Ch. connivens
egyizben a budapesti miiegyetora nôvénytuni szertá-
rában is ; az itt észlelt nôvény, melyet K l e i n G y u l a
miiegyetemi tan á r ú r szivességének köszönhetek,
hosszú sugárkákkal bír.
Chara tenuispina A. Bk.
S y u o n ym á k : C h a ra sti'ir/usa v a r. low /is p in a c t lo iu /ib ra r-
t e a ta K utz (S p e c ie s -Ug. 1 8 4 3 ). C h a ra b e lem n o p lum i C. Schim-
PEU ( iu lit t , 1 8 5 7 ). C h a ra te n u isp in a A. B r . t in F lo r a 1835'.
Eg}Iaki, kózépnagyságú vag}- igen kis nôvény;
telepe többnyire éléukzoldszínü, tiszta. ritkábban
inkrusztált és akkor szürkészôldszinü, kisebb g}-epek-
ben fordul elö. A tengely vékony, majd hajlékonv,
majd merev. gazdagon elágazik, de az ágak nag}--
részt csak az alsó csomókból erednek, s ekkor az
egész telep tôbbé-kevésbbé bokros külsöt kap. Az
alacsony formákon az internodiumok rövidek, a
magasabb nôvésü alakokon a nodusok távolabbra