i 9
Valamint a tengelycsoinó kerületi scjtjeibôl a sn garak
jöttek létre, úgy a sngarak csomóinak keimleti
sojtjeiböl is fejlödnek oldalképletek ; ezek a sngàr-
kdk. A sugárkák mindenkor csekélyebb fejlettségüek
s anyasejtjeik is rendszerint kismértókü osztódások-
nak vannak alávetve, (11. ábra A. I l C. D.) I tt is
a legidösebb kerületi sejt in d itja raog a sugárka kép-
zését, ezt követi a korra nézve második, barmadik,
stb. sejt. A folyamat igen egyszerü ; vcgeredménye
a sngárkának egyetlen egy, csak neliány sejtböl álló
alapesomója, (11. ábra K.) mely egészen a sngár-
csomúban marad h á tra és az ebböl kiemelkedö bosz-
szabb-rövidebb kúpalakú vezérsejt, mely a legtobb
esetben már osztatlan és az egysejtü sugárkát a lkotja.
A legidösebb kerületi sejtböl kisugárzó sugárka
a legbosszabb, legfejlettebb, u tán a következik a mánodusain
fejlödnek ki a legteljesebben ; a felsö n o dusok
kerületi sejtjei gyakran m á r esak fejletlen
sugárkákat alkotnak, vagy ilyeneket egj’általában
nem hoznak létre, azonban mmdenkor hiányzanak
a sugarakiiak azon, a csúcstagokhoz kozel fekvo
nodnsain, melyek már kerületi sejteket sem el-
kotnak.
Némely Cliara-féléken a sugárkák olyannyira fej-
lettek, hogy a sugarakhoz hasonlóan nodusola-a és
intcrnodiumokra különülnek, söt ogy-két nodusán
láj ágakat — másodrendü sugárkákat — hajtanak,
melyek esetleg még harmad-, negyedrangú sugárkákat
is hozhatnak létre, úgy hogy ilyenkor az egész
tengely fokozatosan kisebbodönck, villásan elágazó-
nak látszik.
A m elléksugarak (stipuláris képletek), m elyek osz-
A.—J). A sugár noclusanak átmetszete
az elsö (s.) és a másoclik sugárka is.')
fokozatos alakulásával (vázlatosan).
A. a sugárcsomó legiclösebb kerületi
sejtjénelc (sugárka anyasejtjének) kidiulo-
rüdá.-!a
B. annak ketté oszlása egy kifelé é s egy
11. ábra.
befelé esö sejtre v. és w.-re ; u.-böl lesz
a sugárka, w. tovább osz lik ;
C. V. sugárka, w.’ és a. a w.-böl kelet-
kezett két ieánysejt ; a . állandó marad,
mint a sugárcsomó belsö kerületi sejtje,
lü'. njabban o szlik ;
D. a ír'.-bol keletkezö .t. és y . leánysejt
m int a sugárcsomó külsö kei-ülcti
sejtje vagyis a sugárka alapcsomójának
ké t sejtje, melyek esetleg a Rugáa--intomo-
dium kérgének anyasejjeivé is alaiculnak.
E . Chara frayUis sugárcsomó havánt-
metszcte (S.vcas nyomán) a jelz és ugyanaz
m int D.-nél.
aodikból kisugárzó s igy to v áb b ; az utóljára kelet- ]
kezett kerületi sejtekböl fejlödö sugárkák gyakran
m ár csak m in t alig kivehetö dndorok tü n n ek elö,
söt némelykor fejlódésók egészen e lis marad. In n en ,
magyarázliató, bogj- mié rt hosszabbak a sugárkák ■
rendszerint a sugarak belsö, teliát a tengely felé
forduló oldalán s miért vannak gyakran apró csöke-
vényes papülák a sugár külsö, teh á t a tengelytöl
elfordított oldalán. A sugár-csomó összes kerületi
sejtjeibol csak egyes esetekben fejlödnek a szinte
teljesen egyenlö hosszú sugárkák, de a zért ezek is
magukon viselik a fejlodési sorrend egyéb bélyegét.
Egyáltalán a sugái'kák hossza felette változó még az
egy és ugyanazon fajon belül is, s e sajátságukat fel
is használják a rendszerben bizonyos formák elkülo-
nítósére, nevezetesen a bosszú és rövid sugárkákkal
birókra (f. makroptilaí s. longibracteatíe és f. mikrop-
tila> s. brevibracteatse). A sugái-kák a sugarak alsó i
szességükben egy-egy noduson az ú. n. melléksugár-
koszorrit (Stipnlarkranz, corona stipularís) alkotják,
nem fordulnak elö valamennyi Chara-félén, és a bol
elö is fordulnak, csakis a tengely csomóin jelennek
meg (2. ábra C), de a sugarak csomóin mindenkor
hiányzanak. Fejlodésok, valamint a sugarak fejlôdése
is a tengelycsomók kerületi sejtjeiben indul
meg. Mint már említettem, a melléksugár anyasejtje
mindenkor a sugári alapcsomósejtek egyike, melyet
az eredeti alapesomósejtból egy válaszfal szel le. Ha
az anyasejt a kellö nagyságot elérte, újabb oszlásnak
indul, még pedig vagy oly módon, hogy egy tangen-
tialis, teh á t a csomó kerületével tôbbé-kevésbbé pái--
huzamos faltól két, egy beljebb esö kisebb és kijcbb
esö nagyobb sejtre oszlik, mely esetben a nagyobb s
kijebb esö sejt erösen kidudorodva, utóbb a csomótól
folfelé irányuló egysejtü mclléksugarrá alakul ;
vagy a melléksugár anyasejtjét egy radialis fal osztja
elébb két, egj'más mellé clhelyezkcdö leánysejtre s
csak ezekben találliató azután az említett tangen-
tialis fal. Ennek kovetkeztébcn az anyasejtböl
minclösszo négy Ieánysejt keletkezett, melyck közül
kettö beljebb és ketto kijebb esik ; ez esetben is a
kijebb e.s0 sejtek diidorodnak ki erösen és az utóbb
szintén folfelé álló melléksugarakat alkotják. Meg-
tôrténik az is, bogy a melléksugár anyasejtjét a két
említett fal keletkezése utón még egy barmadik,
mindkettóre meröieges, vízszintes fal felsö és alsó
leánysejtre is elküloníti, és akkor a kijebb esö .sejtek
erösen kidudorodva, melléksugarakká alakulnak,
még pedig olyformán, bogy a felsök felfelé, az alsók
lefelé irányulnak. Végre az utóbbi módon keletkezö
melléksugárdudorok kozó ntólag még egy barmadik,
szintén tobbé-kevésbbé kiálló sejt is beékelôdbetik
és akkor szintén kissé fôlfelé irányul. A m elléksugarak
képzódésekor m indossze teb á t négy esetetküion-
böztetni meg (1. ábra A és 19. ábra C'); az elsö esetben
a melléksugarak száma a tengelycsomó kerületi
sejtjeinek és így a sugarak számának is megfelcl, sz
utolsó három esetben pedig annak kétszeresét, négy-
szeresét és liatszorosát teszi (1. áb ra B , C, J), K, F).
Az elsö és második esetben a melléksugarak egyetlenegy
sort alkotnak, mely a csomóktól felfelé irá-
nyulva, tobbé-kevésbbé a sugarakra simul (1. áb ra A) ;
a barmadik esetben már két soi-t alkotnak, egy felfelé
és egy a csomótól lefelé irányuló sort (1. ábra B ,
C, i), F); a negyedik esetben végre a melléksugarak
bárom sorban állanak, kettö fôlfelé és egy lefelé irá-
nyulva (1. ábra F ). Az elsö és második esetben a
melléksugárkoBzorút egyszerünek, a harmadikban
kettösnek és a negyedik esetben hárm asnak m ondják.
— A melléksugarak képzôdése meglehetösen
szabályos, mindazáltal teljes kifejlodésokig az erösebben
növekedö szomszédos sejtek tòbbnyire eltol-
ják óket s eredeti helyzetüket változtatják; innen
van, hogy némelykor a sugarakkal szigorúan átelle-
nes, má,skor váltakozó állásban foglalnak belyet.
A kéreg fejlôdésének kiinduló pontja a mellék-
sugárkoszorúlioz hasonlóan a sugarak alapcsomóinak
bizonyos sejtjeiben kcresendö (9. ábra A). Mint a
Chara-telep általános morfológiájából m ár ismex-etes,
nines kérge valamennyi Chara-féle nôvénynek. Né-
melyeken a tengely úgy, v alamint a sugarak kéreggel
be vannak vonva, másokon csakis a tengelynek van
kérge és még másokon a kéregnek egyáltalában
nyoma sines az egész telepen (1. ábra A).
A tengely kérgének osanyasejtjei, a sugár alapcsomósejtjei;
mindegyiköket a tongely irányára fcr-
dén esö válaszfalak több leánysejtre külonítik olykép,
hogy egy többe nem osztódó kózépsó és töle fel- és
lefelé C8Ö több oldali sejt keletkezik. Ez utóbbiak
egyiköböl, m in t már cmlítve volt, a melléksugár
veszi eredetét, a többi podig részben kéreggé alakul
át. Az ilykép lótrejott kéreganyasejtek száma ott, a
bol a telep sugarai is kéreggel birnak, n éb a négy,
legtöbbnyire k e ttö ; ott ellenben, a bol a sugarak ké-
reguélküliek és csak a tengelynek vankórege, számuk
mindig kettö. A kéreg anyasejtjei (12. ábra A) min-
denckolütt liosszanti irányban nyúlnak ki és mig a
felsö a tengelycsomó feletti internodiumlioz simul,
és így azzal gyorsan fólfelé nö, addig az alsó, a ten gelycsomó
a la tt fekvö, az internodiumlioz lapul
és még erösebben növekszik lefelé. Mindkettöben
azután csakbamar bekovetkezik az oszlás, még pedig
olykép, hogy egy vízszintes válaszfal két-két leány-
sejtre küloníti el ö k e t; a tengelycsomó felé esö
leánysejtek állandó sejtekké lesznek, alkotván a folfelé,
illetöleg lefelé növö kéregsejtsor (kéreglcbony)
elsö internodialis sejtjeit; a tengclycsomótól tovább
esö leánysejtek pedig öröklik az osztódó kópességet
és ök lesznek a kércglebenyek vezérsejtjei. Ez u tóbbiak
a tengelyinternodium novekedésével lépést
tartva, folyton tovább nönek és azalatt ugyanesak
vízszintes falak képzése ú tján egész szelet sejtsorozatot
létesítenck {12. ábra JI, C, D), mely késóbb
felváltva kisebb, rövidebb isodiametrikus és hosszúra
nyúló elomokböl áll. A kisebb sejtek a lobeny csomó-
sejtjci, a nyúlt sejtek ellenben a lel)eny internodialis
sejtjei lesznek. Kezdetben valamennyi, teh á t az utólib
szintén állandó sejtté alakuló vezérsejt leszelte szeletsejt
is, rovid, korongalakú., de a m int a tengely
internodiuma kinyúlik, egyéb jellemzó sajátságok
mellett nagyságbeli külonbségük is mindinkább fel-
tünöbbe válik.
Az ily módon létrejott kéregsejtsorok fo - vagy
kozépHejlsoroknkíi neveztetnek és minthog}’ a ten-
gelycsomóból eredö mindegyik sugárnak alapcsomó-
jából egy-egy lefelé irányuló ilyen sejtsor fejlödik,
számuk mindenkor a sugarak számával egyenlö
(1. áb ra C ); a folfelé növö kércglebenyek száma
azonban mindig eggyel kisebb, minthog}' a legidösebb
sugár alapcsomójából, mint már említve volt,
nem egy fólfelé növö kéregsejtsor, hanem helyette
egy oldalág keletkezik.
Minthogy a tcngely minden csomója ilyen föl- és
lefelé növö kéregsejtsorokat bocsát, szükségkép ko