jesen megegyezik. Hogy a fény is liat-e a plasma-
mozgftsáva vagy nem. erre vonatkozólag a kisérletek
igen hiányosak.
A Chara-sejtek eg}’ másik életjelensége a mész-
lerakodás, mely úgy a tengcdy, valamint a sugarak
kéreg- illetöleg keriileti sejtjeinek külsö falán észlel-
lietö. A jelenség fontos cs jellemzö a Chara-félék
elofordnlásmódjára, mert egv’edül a mészlcrakodás
ad h atja meg a sugártonnetü, gyakran igen hosszú
(1— 3 méteres) tengelynek azt a merevségét, hogy
sngaraival egv’ü tt nemcsak külalakilag emlékeztet
oly élénken némely magasabb rangú novényre, h a nem
tenyésztésok s elofordnlások módját is olyannyira
utánozza.
A fiatal, még oszlásra alkalmas sejtek fala min-
denkov men t a mészlei-akodástól, rngalmas és ha
tetemes vaatagságú is, csak tiszta cellulosébôl áll :
külsö rétege tobbé-kevéshbé elnyálkásodik, innen a
sikamlüs felülete is ; a m in t azonban a sejt tovább
növekedik, nyálkás külburka mindinkább eltünik
és lielyét a szénsavas mész foglalja el. kezdetben
csak felette apró szemcsékben, azonban csakbamar
bekérgezo egész lemezkét alkot, mely idösebb képletek
sejtfalán tetemes vastagságot is elérhet. Magá-
ban a sejtfalban mészlcrakodás nem tórténik, legalább
úgy látszik, hogy erröl gv'ôznek meg az in-
krustálás elsö fázisai, a midon a fal még színtelen,
áttetszü, teh á t tiszta cellulose foltokat is lá tta t a
m ár mésszel bevont kis lielyek között. Némely
Chara-félék, különösen a nagyobb fajták igen erös
mészkéreggel birnak, e szerint változik azután kül-
színok is; mások, r a ín tp . o. a kisebb fajták, inkrusz-
tácziót alig vagy épen nem láttatnak, s rendszerint
élénk. szép zöld szinökkel tü n n ek ki. Az utóbbiakat
jellemzi sikamlós felületök, az elöbbiek ellenben
mindig kisebb-nagyobb mértékben érdes, rideg felü-
letüek ; ezek rendszerint az édes, amazok a sós
vizek lakói. Ugyanis bigabb vízben a liajlékony,
vékony tengelynek nagyobb szükscge van a szilárd
mészkéregi’e, mint sóoldatokkal telített, sürübb vízben,
bol szilárdító kéreg nélkül is konnyen fen-
tai’th atja magát. Az ivarszeiTek csaknem mindenkor
egészen mentek az inkrusztácziótól, de az oogoniu-
mokból fejlödö oospórák, mint említve volt, mész-
kopenyréteggel birnak ; ez csaknem állandó jelen ség,
csakbog}’ más keletkezéstt és nem egyszerü
mészlcrakodás az oogoniiun kéregsejtjeinek külsö
falaira. Az ivarszerveket néhol inkrusztáozió helyett
vaskos, nyálkás burok veszi korül, melynek alkata
nines, és nem más, m in t a külso sejtfalrétegek cellu-
lose-reakcziót már nem mutató elnyálkásodásának
terméke.
Befelé halado sejtfalvastagodásokat szintén ész-
lelhetni némely Chara-sejteken, különösen a rbizoi-
dok falain. Sajátságos az a jelenség, melyet némely
megséi’ült sejtfalakon tapasztalni, s mely abban áll,
bogy a teljesen kifejlett sejtek a megsérülés p. o.
szuvás helyén celluloset balmoznak fel úgy, hogy a
sérülés kovetkeztében keletkezö nyilás gyorsan elzá-
ratik, a mi az egész sejtet az elpusztulástól meg-
menti.
A m i a Chara-sejtek tartalm i részeit, finomabb szerkezetét
és képzüdését iileti, erre nézve a vizsgálatok
mindeddig még nagv’on hiányosak, jóllehet a Chara-
sejtek a legnagyobb novényi sejtekbez tartoznak.
F ia ta i sejteknek csak egyetlen egy sejtmagjok van,
mely a sejt közepct foglalja el. A sejtek osztódása
a magosztódással veszi kezdetét, mely azonban ne-
hezen követhetö. Idösebb, hossziu-a nyúlt sejtekben
nem egy, hanem több sejtmagot találni, melyek a
plasma-rétegbe be vannak ágyazva s az ö ái’amával
g}'akran ide s tova is ragadtatnak. Alakjuk k ülönbözö,
de tòbbnyire nyúlt. A sejtmagvakon, chlorophyll
és keményítü-szemcséken kivül, mely utóbbi
kettö alig különbözik némileg a más novények chlorophyll
és keményítószemcséitül, a Chara-sejtek más
idomult sejíalkati’észeket is tartalmaznak, nevezetesen
sima felületü kis hólyagocskákat és apró, tüskéé
felületü gombocskéket, különbözö nagyságban éa
mennyiségben. Ezeket is még nem régen sejtmag-
vaknak tekintették, legújabban azonban kimutatták,
hogy nem sejtmagvak, hanem valószínüleg cseranyag
és fchérjenemü anyagok vegyületei, hogy mi az ö
élettani feladatuk, eddig teljesen ismeretlen.
V. A CHARA-FÉLÉK ÁLLÁSA A X()\ ÉNYRLXI)SZLIíRi;\.
H a a régibb botanikai müvckct átkipozgatjuk, a
Chara-fclekkel különbözö helyeken találkozunk.
Telepók sajátságos rendes alkotása nom egy botani-
kust arra csábított, hogy olyan miigasabb rangú iiö-
vényekhez sorozza óket, melyeknek teste amazoké-
val bír némi közös jeleggeî.
Igy L inné elött m in t K q u k e tiu n szeropel egy
Chara-in^ irásban és képben az cgyik botanikusnál
(Bauiiin C. 1023), mások pedig (Morisson, Sherard)
a Cbara-félcket Phanerogamoknak ncztek és bol a
Mi/riophylluni, hoi a Ceralopliyllum, Htppuria genu-
sokhoz,söt még n N a ja s gennshoz is csatolták. Vail-
L.ANT volt 17]y-bon az elso, k iaC h a ra -g en u st felállí-
totta ; L inné kezdetben e néven már az Algákhoz
osztja öket és u tán a a botauikusok legjelesebbjei.
E rendszertani állásuk azonban nemsokára me<nnt
változott, egyesek Mohokuak '(LiNDLEY), mások edé-
nyes Cryptogamoknak (Wahlenbero stb.) tartottâk,
sôt szàzadunk elsö felében és még az ôtvones évek-
ben is, némelyek ugyanesak Virágos novényeknek
votték öket és Linné mesterséges rendszerének bol
I-sô (Egyhimesek), hol XXI-dik (Eg}’lakiak) osztályába
Horozták. Csak B jcharu Cl. (1815.) târgyalja a Chara-
féléket m int külön onálló családot Characeae név
alatt.
A Chara-félék rendszcrtanára vonatkozó ilyctén
eléro nézctek csaknem a XlX-dik század kozepéig
ta rto tta k ; ekkor tctte elsö beható fejlódóstani vizs-
gálatait P ringsheim, D e B ary, Nordstedt és mások ;
különösen Braun Sándor szerzett ôrôkké tartó érde-
meket a Cliara-félék rendszeres ismertctésében és
leirásábaii, a ki hires mimkáival új alapvetóje lett
az egész Chara-tudománynak. B r .aun morphologiai-
lag, clettanilag és fejlódéstanilag foglalkozik e nové-
nyekkei oly m ódon, mint senki elótte ; a Chara-félék
Icirását és tárgyalását nemcsak elómozdítotía, h a nem
kozeli befejezéséhez is ju tta tta és D e B ary és
pRiNGSHEiii legújabb, a Chara-félék fejlodéstanára
vonatkozó m unkálatait B raun munkálataihoz kiegé-
szítéséül véve, valóban nem is találunk más uovény-
családot, mely a legapróbli részletekíg oly pontosan
á t volna kutatva, mint épen a Chara-félék.
Mindezek ellenére a Chara-félék rendszertani
állásának ügye még mai napig sincs végleg eldontve.
Br.aun azt mondja rólok, hogy az Algáklioz kozclebb
állanak, m int a Müh-félékliez, de azért mint onálló
esoportot dolgozta fcl Cons-nak «Kryptogamen-
Elora von Schlesien 1876« czímü munkájában,
melynek rendszerében a Mobok és Algák között
foglalnak lielyet. Hasonlólag áll a dolog Baken-
HoiisT-nak «Kryptogamenilora von Deutschland etc.
18‘J0» új, most megjelenô nagyobb munkájában,
melyben Migula a Chara-féléket szintén ónállóan, a
Mobok csoportjával egyrangú csoportként tárgyalja.
A legtöbbeii most is Algáknak veszik ; így a nagyobb
botanikai munkákban csaknem m indenütt a Chlo-
rophyceák (Zold Moszatok) egyik családját teszik és
ENGLER-nek ép most folyó «Die natürlichen Pflan-
zcnfamilien« czimü jeles nagy munkájáljan a Charafélék
ugyanesak az Algák, meg pedig a zöld moszatok
(Clilorophyceæ) között vannak felvéve oly helyen,
mely öket kétségkívül legjobban megilleti, nevezetesen
a Phieophyceák (Barna moszatok) elött, m in t a
Chlorophyceák utolsó, logniagasabb családja.
Migula az idézctt munkában sorban eloveszi azo-
kat a jellemzö sajátságokat, melyekben úgy a többi
Moszatoktól, valamint a Mohoktól eltérnek, illetöleg
amazokban és ezekhez is basonlítanak ; így felemlíti,
«hogy az Algáktól foleg fejlodéstanilag különböznek,
liogy csirázásuk más, hog}' eloteleppel birnak, csúcs-
sejttel novekednek, hogy sejtjeik továbbá szabályo-
saii osztódnak és ennélfogva teljesen kifejlett testok
kiválik szabályosságával, hogy spormatozoidjaik egészen
más alakxíak és végre, hogy termékenyítésok
folyamata is eltéro a többi Algáétól. Mindezekben
pedig részben kozelebb állnak a magasrangú Cri’jito-
gamokhoz, b á r eltérnek tolük testok egyszerübb, sej-
tes szerkezetében, ivarszerveik alkotásában, valamint
az ivadékcserébeii«, mely utóbbi m in t jellemzö
tulajdonság m ár a Moboknál feltalálható. Ez okok
alapján a Chara-féléket sem a Moszatoklioz, sem a
Mobokhoz nem csatolliatja, hanem onálló novény-
csoport ran g jára emeli, sót m int ilyennek új nevet
is ád és a nóvényreudszerben «Chnrophyfa» néven
az Algák és Mohok kôzé állítja.
Hogy mennyire nem igazolt. hanem határozottan