I f
h*
U
5 8
5 9
J i
k
nosen az alsük, mclyok sugarakat nntr nom viselnek,
némelykor annyira diizzadtak rendkivül sok keményitô
tartahmikmtl fogva, liogy kiseM) bulbillâknak
látszanak. A c.somokon keletkezö melléksngarak két,
ritkábban három sorban lielyezkodnek el, többnyire
kicsinyek és a kéreg tüskéihez basonlók. Eg)'-eg)'
nodnson szâmra nézve G—7 sngár keletkezik, tö b b nyire
hoasziira nyúltak, 4—G tagúak, elsö interno-
diiunaik kéreggel bíruak, végszelvényok 1—3 sejtü,
utolsó sejtje majd hosszabb, majd rövidebb, do m indig
erösen kihegyezett csúcsban végzódik. A sugarak
nodusain a sugárkák köröskörül kifejlödnek,
számuk rendesen 5, csaknem valamennyi egycnlo
nagyságú és alakú, ámbár olykor a bátsók alakjukra
nézve eltérnek a mellsöktöl ; többnyire hosszabbak
az oospóránál és, a mi e fajt jellemzi. rendkivül vastagok,
kihasasodtak, csúcsuk mindig kis hegyben
végzodik. Az ivarszervek rendszerint a sugarak h á rom
elsö nodusán keletkeznek. Az antlieridiumok
igen nagyok, eg)-enként vagy párosan fejlödnek. Az
oogoniumok nagyok, tojásdadalakúak, koronájnk
vastag, clállü csúcsokkal bír. Az oospóra sárgás,
barnászínü mész-kopenjTéteggel bír. folülctcn 1 5 —
IG gyengén kiemelkedö lécczel. Hossza GOO—750 [i.
A bím-ivarjellegü novények gyakoribbak, m in t a
nöi telepek és utóbbiaktól külalakilag is kissé külon-
böznek, a mennyiben sugaraik többnyire rövidebbek
és befelé hajlók.
Elöfordul sós és édesvízi raedenczékben, különösen
nagyobb tavakban és mocsarakban ; nagyobb
mélységben is jól tenyészik. Tobbéves. Ivarérett
telepeket már a tavasz végével találni.
Formákban meglebetós gazdag faj. B r a u n szerin
t mogkülonboztethetni rövid (hrachytcles) és
hosszú végszelvényü (macroleles), rövidebb (mi-
rroptila) és hosszabb sugárkájú (nmc ropliln) stb.
formákat.
Magx-arországi tcrmohelye az irodalomban nines
említve, pusztán N ym a n conspectusában találjuk
rekeszjcl között a Ih nigaria nevet. Erdélybôl egy
tözeges mocsárból a Büilös mellöl említi S c h u r
(Österr. bot. Zeitschrift. 1858., 1. Leonh.xrdi : Die
bisher bekannten österr. Aimlgxv. 1864.)
A rendelkezésemre álló gyüjteméiiyck eg}úké-
ben (in herb. Simonkai) igcii szép Ch. ceralohpylla
példányokat láttam Pamogyró}, bol a «Mcxikó»
nevü majornál a Fcr/o-tavában gyüjtötte Grató
1890-ben s Niteila vm rro n a la név a la tt küldte be.
Chara contraria A. Bu.
S v u o y iiiá k : C h a ra f o e tid a ß . c o n tr a r ia Cus.s e t Gkrm.
(lu tv o tl. a la F l. <1. P a r is) ( 'h a ra K i ig h is o n in i Gessino
(L iiinæ a 1S34). Oh a ra f o e ti d a ra r. m o n ü if o n n is A. Bu.
(F lo ra 1835) e tc . C h a ra c o u tra r ia A. B r . (S c hw e iz . Char.
1819).
Egylaki nôvény. Telepe kozépnagyságú, világo-
sabb-sütétebb zöldsziiiü, ritkábban tiszta, többnyire
mészkéreggel bevont, n éha nagykiterjodésü gyepeket
alkot. A tengel.y vékony, hosszúra nyúlt. eg)'onesen
felálló vag}' tôbbé-kevésbbé hoverö. Mindig kéreggel
bír. A kéreg-sejtsorok gyakran szinte egx’enlö fejlettségüek,
általában a kôzép sejtsorok csak gyengén
emelkednek ki, s ez a csaknem egyedüli fontos
ismertetójel gyakran igen megnehezíti helyes meg-
liatározását és megkülônbôztetését a vele hasonló
külalakú és term etü Ch. fcotiááiól. Gyéren látni
ra jta tüskeképletcket, a melyek többnyire csak a
tengely felsö ré.szébcn mint kisebb-nagx'obb szemölcsök
jelennek meg, ritkábban hosszabb tüalakú tü s kék,
vag}' épen a tongely átmérójénél is hosszabbak.
Elég gazdagon ágazik el, anélkül azonban, hogy az
egyes telepek sürü, bokros külsöt nyernének. Az
internodiumok többnyire hosszúra nyúltak, a csomók
távolabbra esnek egymástól, ezért a nôvény
terraetc a legtöbb esetben sugárnak m ondbató. A mellék
sugárkoszorút két sorban eüielyezkedö kisebb
sejtek alkotják, melyek n éha a kéreg szemölcseiliez
igen basonlítanak. A sugarak száma G—8, egy-egy
Örvben 2—5 teljesen bekérgezett iiiternodiumból, és
2—4 esupaszsejtü, majd hosszúra nyúló, majd rö videbb
végszclvényból állanak. A liéreggel biró tagok
csomói az ivai-szervek hordozói. Hitkábban fordulnak
elö telepek, melyeken a sugarak internodiumai
is kéregnélküliek, vagyis az egész sugár csupasz, a
mi általában véve a Ch. yymiio p h ylid n állandó
jelenség. A sngarak hossza a különbözö formákon
különbözö. A sugárkák csakis a sugárcsomó hasi
oldalán ju tn ak teljes kifejlôdésre, számuk négy,
majd hosszabbak, majd rövidebbek az oospóránál,
ogymasközt többnyire egyenlök; a sugarak hátsó
oldaláu mindenkor fejletlenek, inkább csak jelezvék
vagy legfeljebb apro szomölcsalakfiak. Az an th e ridiumok
nem nagyok, eg}'enként, ritkábban kettesével
fejlödnek ; a felettök ülö oogoniumok liosszúká-
sak, hasonlólag hol egyenként, hol párosan fejlödnek
és mindig rövid, kis, tompacsúcsú, kevéssé
szétálló koronával birnak. Az oospóra sôtét-feketés,
barnaszínü vagy egészen fekete ; mészkopeiiyeg ró-
teggel bir, hosszúkás, felületén 12— 14 meglebetós
élesen kiemelkedö lécczel. Hossza 55U—GGO [x.
Elég gyakori növciiy tavakban, tóesákban, iiiocsa-
rakban és utak melletti árkokban. Egynyári, kedvezó
óletviszonyok között azonban tobbéves is. Iv aré
rett telepeket jn n iu s tó l októberig találni.
Formákban igen gazdag faj. B r a u n szerint meg-
különböztctlietni formákat meglehetösen fejlett tü s kékkel
( [. hispidulae) és tüske nélküli vagy szcmöl-
CSÖ8 formákat ( f. subUiennes) ; az ogyikhcz ós má-
sikhoz is tartoznak azntán a hosszabb és rövidebb
végszelvényü ( f. macrulüle és f. brachyleles), hosszú
és rövid sxxgárkájú (f. longi- és /'. brachyphylla),
közel és egymástól távolabb esö sugárorvü, ff. cun-
dcnsala QH f. d o n g a ia j stb. formák. Van egy for-
mája, melyen a sugarak igen rövidek, és z árt örvö-
ket alkotók, a csomók sürün, némelykor lazábban is
következnek egj'másután, s ez a /'. moniliformis.
A kéregnélküli sugarakkal biró formája /'. g ym n o -
phylltí-nixk is ncvezbetó ; B r a u n m in t külön fajt
Chara Behriana A. B r. néven ismerteti.
Magyarországnak az irodalomban felvett egyetlen
termöhelye Bozsony, S c h n e l l e r («vulgaris subliis-
pida» Wiener bot. Tauschverein. L . L e o n h a r d i : Die
bisher bek. österr. Armlgw. 18G4.)
Magam több helyen gyüjtöttem Ch. conlrarid-i,
nevezetesen a áeícn/oú/i mocsarakban B^ulapcsl meV
Ictt, Ú. m. /'. subinermis A B r . brevibractealdt b ra d iy -
jth y lld i condciisata macroieles-i ; ugyane helyen más
alkalommal gyüjtöttem /'. subinermis A B r . brevi-
bradeata h ra dnjphylla do n g a la macrolelcsi ; —
Ké smdrk (Szepesm.) kornyékén egy réti árokban a
f.h isp id u la A B r . lo n g fh y llam a c ro le le s -i; a Magas-
Tdlra&lpm tözeges mocsaras helyeken a Bêlai bar-
la n g lig d kornyékén a /'. subinermis longibradeald-t
és Gdnócz mellett (Szepesm.) a fürdo alatti réten
álló vizben a /'. subinermis A B r . (o)igibradeala,
gymnophylldl gyüjtöttem.
k (jánóczi fürdö mesterséges tavában tenyészô
é.Víara-faj is a Chara contraria kiváló formája.
U lle p tts c h j . a «Szepcsi Hirn ö k XXYII. évfolyamá-
ban (1889Í igen tévesen ismortettc a nagy kôzônség-
gel, m in t egészen új fajt «NUella Ganocziana» név
alatt.
Tévedésérol alkalmasint mái- B a e n it z felvilágo-
sította, kinok nagyobb mennyiségü anyagot is kül-
dött volt ezen termöhelyröl a «Herb, europ.» számára.
Magam e nôvényt szintén gyüjtöttem o ttan és
sajátságos alakjánál fogva beliatóbbaii vizsgáltam is.
Jb\ENiTZ úrnuk liozzáui intézett levele szerint a gá-
nóczi novény iSÜI-ben a ü e rb . Eiirop.-bun G283.
sz. a la tt már ki lett osztva «Chara fo d id a v. dc-
cipiois Migula» név alatt, a rniröl magam is nieg-
gyozódtem. A. gánóczi Chara tcdiát már másodízben
tévcs meghatározásokon c settát, elsö izben agenust,
másodízben a fajt liibázlák e l; mert kétségtelen,
hogy c nôvény nem fo d id a , luincm coidraria, még
pcdig nem számítva hosszú internodiumait, talán
a /'. muidiiformis Lt’o/í//a/'d/-liez közel álló alak.
Meghatározásom, melyet elö anyagon, mikroszkópi
készitményeken és száritott példányokon ismételten
végeztem, rovidon a következö: «f. Canocziaua n.
f. — telepo sotétzoldszínü, a rajta óriási mennyiségben
clö Bacillariaceáktól,ment minden inkrusztácziótól
; a tcngely hosszúra nyult, hajlékony, elég gazdagon
ágazik el ; internodiumai felso részóben rövidek,
alsó részében hosszúk. A kéregsejtsorok száma kétszer
oly nagy, m iu t a sugaraké ; a kôzépkcregscjt-
sorok erösebben fcjlodtek és haldruzotían a látszólag
kcskenyebb oldalú sejtsorok fólé emelkednek.
A lejebb esö internodiumok nem ritkán egészen csupaszok,
kéregnélküliek vagy hiányosan bekérgezet-
tek ; tüskék hiányzanak; a melléksugárkoszorú igen
fejletetlen, kétsoros vagy hiányosan kótsorú. A rövid
sugarak száma nagyrészt 8 a nodusokon, sajátságos
külsejüek, mert csaknem összes internodiumaik
hiányos kéreggel b íru ak ; a sugarak hasi oldalán az
egyes fel és lefelé irányuló kéregsejtek hosszabbak,
m iu t a h áti oldalán, de azért sem itt, sem o tt nem
érnek ossze az internodiumok kôzepén, melyet egészen
szabadon hagynak. Csak igen kevés sugár van,
melynek legalsó internodiuma kivételkép tokéletesen
be van kérgezve. A sugarak 2—3 esomósak és hosszú,
4—5 .sejtü végszelvényben végzüdnek ; az utóbbinak
egyes sojtjei az alsóbb internodiumoknái hosszabbak,
vastagok, sót még az utolsó sejt is feltünö vastag és
tompa lekcritett csúccsal bír. A sugarak erös ívben
hajlanak a tcngely csomójára, csaknem be vannak
kunkoi'odva és teljesen zárt sugárovesek. Az ivarszervek
a sugaraknak m ind a három vagy mind a két
csomóján elöfordnlnak, számuk dllandóau kettö ; az
antheridiumok jól fejlettek, az oogoniumok azonban,
a m i elég sajátságos, csaknem kivétel nélkül fejletet-
leiiek,söt egyes esetekben, a pete elpusztulása után,
az oogoniumok kéregsejtjei egymástól elváltan, a kis
tompa csücsú koronasejttel betetözve, m int kis rövid
sejtfonalak emelkednek ki a rendkivüli vastag sugár