l i >
l i .
lesóvol viigy esotleg más rnivvei is megvan ncvezvc.*
A formák jclolóse cz értelemben bol a tengely mi-
nosége, liol a sngarak és sugárkák hossza, bol pedig
az egész novény külalakja, stb. szerint módosul.
Igy a tcngely minóségét tekintve, van forma
tañíala, h a nines inkrusztacziója, /'. incrústala, ba
mészkéreggel egészen be van vonva és f. zunalim
incraslala, ha a mészkércg helyenként gyürtí.szerü-
leg mutatkozik a tengelyen, úgy bogy gyürüs mész-
rétogek mintegy váltakoznak a tiszta, be nom kér-
gezett gy'ürüalakii holyekkel.
A sugarakat tekintve. van mindenekelótt forma
lungifoHa (makroplnjUa) és /'. brcvifoUa f6ívír/i//-
phylla ) ; ** elsö esetben a sugarak igon bosszúak, in-
teniodiumaik rendkívülieu megnyúltak, az utóbbi
esetben ellenben rovidek, interuodiumaik knrták, no-
dusaik tebát igen kozel esök. Van továbbá / ’. crassi-
folia és f. Icaaífolia a szerint, a m in t a sugarak a
tengelybez képest vastagok vagy igen vékonyak.
l'\ rcfracta-róX van szó, luí a sugarak a tengelytöl
ivcsen elhajianak vagy tole kifelé s lefelé elbajlók;
a f. ortophyllán a sugarak egyenesek vagy kifelé
igen csekély liajlásúak ; ha pedig a tengelytöl alig
vagy épen el nem állók, hanem a korül mintegy
összehajlanak csúcsaikkal, akkor /'. c lausa-uak m on-
d a tik ; a f. dívcrgens-eu a sugarak alsó részokben
befelé hajlók, felsö részokben ellenben ívesen kifelé
gorbülnek. Megkülonboztetnek /'. streptophi/lld-t is,
melyen a sugarak tobbé-kevésbbé balról jobbfelé
csavarodnak; ba a sugarak utolsó és utolsó elötti
tagjai igen megnyúltak és aránylag vastagabbak is,
akkor f. macroteles-vol szólnnk, h a ellenben rovidek,
akkor /'. braehytelcs-nek mondjnk. Végre van
/■. gymnotcles és f. mucronata is ; az elobbin a sugarak
felsö vége csupasz, kéregnélküli, az utóbbin a
sugarak legutolsó ize esak, igen kis tüske, alakú
sejt, ellenben az utolsó elötti tag többnyire re n d kivül
hosszúra kinyúló.
A sugárkák hossz.át tekintve, van fo rm a lungi-
bracteata (macroptila) és /'. brevibracleata (m i-
* -Mioula a zu tú u m iiu k á já b a ii iiz e g y e s fo rin ák c lia guo z isa it
r é sz le te seu is aclja, d e g y a k r a n a k ü lö n b ö z ö — m é g a tole
fe lá llíto tt fo rm ák k o z t i j e llem z ö e lté r é s e k e t sem em e li ki
v a jm i n a g y s ik e r r e l, ú g y h o g y sok szo r , a fo rm á k r ö v id kiü-
c sán ak liiá n y á b a n a z e lig a zod á s c sa k n em le b e te t le u n é v á lik .
A z e lö zö fe je z e tek é r te lm é b e n h e ly e s eb b v o ln a tiila j-
don k ép a / . longiradiata é s / . hredradiata stb ., a z on b an
te k in t e tt e l a z id eg e n r ég ib b ir o d a lom r a é s e g y éb o k ok b ó l is,
m u n k ám b a c e g y e ló r e m in d e n lio l a r é g i la t in é s la tin -g ö r ö g
m û k ife j e z é s e k e t ta r to ttam m eg .
I croptda) : iv¿ elobbiu a sugárkák igen hoasziiali, az
! utóbbin rovidck.
! Az internodiumok kórgén levö túskck liiányát
i vagy jolenlétét tekintve, általában megkülouboz-
tetn i fo n n a inermis, f. subinermis és /'. aculcola-
ta -t; elsö esetben a tüskék egészen liiányzanak, a
másodikban nyomukat látn i ugyan, de igen kicsi-
I nyek és gyakran csak apró szemölcsök, a harmadik
esetben a tengelyen tüskék vannak. A tüskék magok
vagy rövidek (rövidebbek a tengely átmérójéncl), a
/'. brevis¡)iiia (mirracanliia)-ná] és bosszúak (akko-
rák vagy hosszabbak mint a tengely átméróje) mint
a /. h u g isp u ia ( macracaiditan). A tüskés tengelyen
gyakoriak a suhidspida és hispidida jelzésok is, a
midon t. i. a tüskék gyéreu állanak és vagy nagyob-
! bak vagy kisebbek, esetleg csak szemolcsalakúak.
j A Chara-novény egész külseje szerint megkülönböztetni
/’. ma jo r és /'. m iu o r -t, a mint t. i. a tengely
és sugarak nagyobbak, eroteljesebbek vagy kisebbek,
csekélyebb fejlettségüek. Igen eros Chai-a-formák
/'. rohustiores-nek mondatnak, h a pedig rendkivül
iiagy teleppel birnak, a /'. crassae névvel jeloltetnck.
A gyengébb, íinomabb alakokat /'. graHliorcs-nck
nevezik, a rendkivül linoni és sugártermetü tengely-
lyel és sugariikkal biró alakot ellenben f. len u is-n ek
mondják. Ha a Chara-telep alacsony s csak kevés no-
dust fejleszt, akkor f. hiimilior a neve ; f. elongala-
ról akkor van szó, m ikor az egész Chara-növeny rendkivüli
hosszúra nyúlik, az internodiumok körül-
bolül kétszer oly bosszúak vagy még hosszabbak,
m in t az igen távol esó csomókon ülö sugarak. A f.
Cüiidensatá-n az internodiumok csak félakkorák,
mint az ennek kôvetlceztében többnyire közol esö
csomókon ülö sugarak. F. strictd-mxk nevezik a me reven
felálló, csekély hajlékonyságú Cbara-alakokat,
melyeken e tulajdonság a tengelyt es sugarakat egya
rá n t jellemzi.
Kéregnélküli C hara-féléken gyakoriak azon esetck,
a midön a sugarak internodiumai igen megrövidül-
nek, s a nodusok a rajtok levö sugarakkal együtt
kis gömbalakot öltenek vagyis úgynevezett fejecské-
ket alkotnak, miként a /'. subcapitald-n (heteromor-
észlelhetiii; a f. moniliforìius-on a fejecskék
az internodiumokboz képest igen aprók, a f. con-
globald-p ellenben csekélyebb fejlettségüek és in kább
csak jelezve vannak.
Még számos formât is jelölnek az elófordulás kö.-
rülményci, a termöhcly minôsége stb. szerint.
E különbözö formák egy és ugyanazon Chara-faj
kôréii l)elül ugyan soha sem észlelhetók, de azért
vannak egyes fajolv, melyek formákban rendkivül
gazdagok és még az egyes tipikus formák között is
üly sok átmeneti alakkal b irnak, hogy gyakran felette
bajos köztük eligazodni és az igaz formât egész
helyességgel megállapítani.
A Magyarországból eddig irodalmilag közölt fajok
száma nem nagy, egj-es formáiknak megbatározására
a régibl) adatok vag}’ épen nem, vagy alig terjed-
nek ki. Hazánk több helyén te tt tóbb évi gyüjtésem
is esak kevéssel szaporítja az eddig ismert számot,
de már ebböl és az eddig ismert hazai Cbara-féléknek
egészen a B r a u n rendszere szerint való részletes
loirásból is világosan kitetszik majd, bogy ba-
zánk Chara-félékbcn szegényiiek épen nem mond-
bató más országokboz képest, söt a mi az egyes
ritliább, csekélyebb elterjedésü fajokat illeti, ebben
a tekintetben nem egy sokkal jobban á tk n ta to tt
idegen országot felül is raul.
II. A Chara-félék rö v id r e n d s z e r ta n i á tte k ín té s e .
Fam. Characeæ L . Cl. K ic h a r d . 1 8 1 5 .
Zoldszínü, cblorophyllban gazdag vizi moszatok,
jól fejlett, hosszúra nyúlt és gazdagon elágazó
tengelyes teleppel. A tengely tagolt, csomókból és
internodiumokból áll ; a csomókon gyürüs állásban
sugaraknnk nevezett képletek vannak, melyeken az
ivarszervek, antheridiumok és oogoniumok keletkeznek.
Az antheridiumok pirosszínü gömbök, belsejök-
ben számos bosszú, egyszerü színtelen sejtfmiállal,
melyeknek eg}-es sejtjeiben spirális alakú és két esil-
lóval biró spermatozoidák fejlódiiek. Az oogoniumok
tojásdadalakú képletek, spirális külburokkal és egyetlenegy
központi nagy petesejttel. Ivarzás u tán az
oogoninm oospórává alakul, mely érett állapotban
foketésbarna szinü s kemény burku. Az oospóra csirázásakor
kis clotelepet fejleszt, ezen fejlödik az
anyanôvényhez hasonló ivaros novény. Ivartalan
szaporodás ágképzés, ágelótelepek és bulbillák ú tján
tórténik. Két alcsaládra szakadnak: Xitellcæ Leonb.
é.s Charea’ Leonli.
1. SU B F . N IT F L L K A E L konu. 18(i;i.
(Chareæ epiRynoe A Br. 1876.)
Füjeliegük az oogonium koronája, mcly mindig
tiz apró, kezdetben zoldszínü, kesöbbeii egészen
színtelen sejtböl áll ; e sejtek két körben bnlyezkednell
egymás folé, úgy, hogy az alsó és felsö kòrre is
öt-öt sejt esik. 'l'elepök egészen kéregnélküli ; az in-
ternodinmokat hosszú, nagy, liengeralakú, vastag-
fahl sejt alkotja, a csomók kevésl)l)é fejlettek és mel-
lék-sugárküszorúval nein birnak. A csomókon 5—8
sugár van, inelyek g y ürüállásúaks vagy mind egyenlök,
vagy egymás között különbözö nagyságúak ;
1 — 3 csomóval birnak, melyen a mindig erösen kifejlett
sugárkák foglalnak helyet. Az utóbl)iak szintén
tóbbtagúak, söt töl)bnyire csoniójiilc is van, m elyen
a másodrangú sugárkák erednek ; gyakran még
ezeknek is van egy-egy kis csomójuk harmadrangú
sngá.vkákkal és így toválib. A tiz api’ósejtü, színtelen
és többnyire korán lehulló koronával biró oogonium
mindig a sugarakon, néha sugárkák csomóin jelenik
meg és vagy a csomókból ered a sugárkák helyén,
vagy az antheridiumok és sugarak alapsejtcsomóiliól
ve.szi eredetét, mely utóbbi esetben kis kocsán-
nal is b ír; többnyire töblies számban foglalnak
belyet egymá-s mellett. Az antheridiumok aránylag
nagyok, az elsörendü stb. sugárkákon, végállá-
súak, gyakran kocsánosak és vagy magánosan vagy
mások tár.saságában jelcntkeznek. Áz oospóra fala-
zatán belöl mészréteg nem képzódik.
A Nitelleíe-liez két genus tartozik, ú. m. Nilclla
(A g .) em. A. Br. és TolypcUa (A . B r .) Lconhardi.
Az elobbin a sugarak eg}’ vagy tóbl) csomójából eredó
sugárkák mindig oly bosszúak, mint a sugarak vég-
szelvénye, vagy még annál is hosszabbak és e nòvési
arány a másod-, h armadrendü sugárkákon is látható
az elsö, illetöleg másodrendü sugárkákkal szeraben;
az ntóbinn ellenben a sugarak csomóiból eredö sugárkák
m indig jóval rövidebbek, m int a sugarak végszel-
vényei és a másodrendü sugárkák is rövidebbek az
elsbrendüeknél. Eszerint az olöbbieken a sugarak,
illetöleg sugárlíák elágazása villásnak látszik, az
utübbiakon tiszta monopodialis. A Nilellán a sugarak
vagy sugárkák végszelvénye rendszerint 1—2
sejtü, igen ritkán töblisejtü. a Tolypelldn pedig m indig
tobbsejtü.
1. N ite lla (Ag. 1821.) em. A. Br. 18li7.
Az oogoniumok (oosporák) a sugárcsomó, illetöleg
sugárkacsomó oldalán, vagy az egylaki fajokon kózvetetlenül
az antheridiumok alatt, eg}’esével vag}’
többesevel nönek az egy vagy több sugárka helyén.
I Az antheridiumok a sugár vag}’ elsörendü sugár-
j kák esúcsán foglalnak helyet, teh á t végállók és csak