I l A
î
moly a tríjescn kifejlott antheridiumban a obloro-
p byllt holycttositvo, nz egcsz aiithoridiumot pirosra
fosti. Sajátságos, bogy a piros szcmcsék csak a bolsi)
I'al mentóben liclyezkodiiek ol, a külsö, sugarasaii rán-
czos fal montón podig ilyen piros szemcsék nem ford
ulnak olü ; ez az oka annak, hogy o sejtek külsö
fala miiulvógig szép tiszta marad és orösebb vastag-
ságánál fogva ng}- tetszik, m in th a színtelon, átlátszó
burok volna a teljoson kifejlett antlicridinmokon
(H). ábra J>). Minthogy az antheridium nyolcz külso
lapos sejtje tobbé-kevésbbé pajzsalaku, pajzsse jl-
nek (s c u (a e )k neveztetik (Braun A.), vagy mivel az
antboridinmmcgérésekor a sejtek fedoszerülegválnak
ol egymástól, az egé.sz antheridium pedig kis tokimk
te\dnthetö,idgehi)enfcdÖAejlcknck(valmila(') israon-
dattak. A pajzssojtet g}'akran iiyálkás, viz tiszta burok
is kórülvcszi. úg}', bogy az egész antheridiumgomb
nyálkás tömegbe van zárva. a mely átlátszósága
kovetkeztében különösen a fiatal antheridiumokon
alig vohetö ki tisztán, az idösebbeken azonban a
beléje költözö más api-ó moszatok m iatt átlátszó-
ságát vcsztve, már sokkal könyebboii felismerheto. —
A kózépsü réteg nyolcz sejtje az antheridium növe-
kedtével szintén nyvilni kezd, de csak hossziránybaii,
hengeres alakot olt és ennek kovetkeztében íigy
eg}-mástül, valamint a nyolcz külsö sejt belsö falától
mindinkább elválik, úgy bogy a sejtek közt nagyobb
ürök is támadnak. Végi*e a pajzssejtek belsö falának
küzepötöl az antheridialis gömb kózéppontja
felé sugarasan irányuló, hengeres alakú sejteknek
látszanak (1-4. ábra E és 15. ábra C), melyek egyik
végével a pajzssejteket, másik végével pedig a h a r madik
legbolsobb sejti-éteg nyolcz sejtjét kapcsolják
ÖSSZC, haromszögletü üröket hagj'va egymás között,
mely utóbbiak természetesen legtágabbak a
pajzssejtek b a tá ráb an és legkeskenyebbek a legbelsö
nyolcz sejten, a bol hegyes szögbe végzòdnek.
E hengeralakú sejteket nijélsejfekuek (maauhr'iae)
raondjnk és valamint a pajzssejtek, úgy ezek is vörös
szemcsés tartalm u k n ál fogva szintén pirosszinüek
s csak ritkábban szintelenek. — Az antheridialis
gömb legbolsö rétegének nyolcz sejtje tobbé-kevésbbé
gombalakú vag}' az egymásra hato oldalnyomás
kovetkeztében sokszögu ; a nyélsejtek belsö végén
belyet foglalva, a gömb kozéppontjában osszezáród-
iiak és az antheridium czentvális sejtjeit alkotjálc.
Alakjuknál fogva íjomi»-, vagy mások szerint fejscj-
tekuck (ra p ilu ln j is mondjnk öket. E sejtok bofcló
eso végokon iijabb kisebh gömbsejtekot alkotnak
3—8 számban ; ezek a másodrangú gömbsejtek
(14. ábra L és 16. ábra C). A gömbsejtek, noba
keletkezésok belye az antheridialis gömb közepe
táján van, oldalt esak lazzán kapesolódnak ossze
egymással, vagy oldalt egészen is szabadok ; mindig
színtelenek és piros szemcséket nem tartalmaznak.
Néha a nyélsejtek végén ñera egy, hanem 2—3
gombscjt is foglal helyot, h a t. i. a czentvális sejtek
alapjukra tôbbé-kevésbbé meröieges falakkal elöbb
osztódnak, mielôtt másodrangú gömbsejteket létcsi-
tenónek. A másodrangú gömbsejtek, mihelyt létre-
jöttek, szabad végükou sarjadzás útján ú jra 3—5
még kisebb sejtet (16. ábra D) alkotnak; ezek
mindegyike bossztengelyére meröieges falakkal újab-
ban s újabban osztódván, utóbb egy-egy bosszú,
vékony sejtfonalat létesít, melynek elemei a két-
százat is jóval megbaladják. E fonalaknak nagy-
számú, rövid korongalakú, apró alapalkotó elemei,
melyck osszesége nagyban egy Oscillaria fonaláboz
hasonlít, a spermatozoidok anyasejtjei (14. ábra L,
M és 16. ábra C). Ez anyasejtek mindenkor széle-
sebbek, m int bosszúak, tisztán plasmával és scjt-
maggal teltek ; mindegyikböl eg}'etlenegy sperma-
tozoid fejlödik, mely hosszú, keskeny, spiralis, ék-
alakú, hátsó végén kissé vastag, mellsö részén pedig
heg}d)G végzôdô, ugyanitt hordozza a két hosszú
finom csillószálat (14. ábra N, O és 16. ábra G). Az
említett számviszonyokat szem elött tartva, egy-egy
antheridium speimatozoidjainak tartalm a rendkí-
vüli nagy, csak úgy hozzávetóleg kerekszámbaii
14,000 (200 X 3 X 3 X 8)-töl 38,400 (200 X 3 X 8
X8 )-ra tehetó a spermatozoidok száma egy-eg}' an-
theridiumban.
A spermatozoidok a fonalakban basipetalis sorrendben
ju tn ak teljes kifejlodésre ; megérésókkor
az antheridium 8 pajzssejtje egymástól elválik (16.
ábra A.) és a spermatozoidokat tartalmazó fonalak
az antlieridiuiu üregéból kiszabaduhiak ; erre a fonalaknak
minden egyes sejtje oldalt felbasad és a
spirálisan osszegomolyított spermatozoidok a vízbe
érve, rajzásnak indulnak, bogy tulajdonképi élet-
feladatukat véghez vigyék.
Kétségtelen, bogy a Chara-féléken az antheridiu-
mok ilyctén alkotása és fejlôdése, nemkülonben
nagy spermatozoidtartalmuk, v alamint a spermatozoidák
külalakja is lényegesen eltér a moszatok
hímivarszervétol, illetöleg spermatozoidjaitól ; de
tekintetbe vévc a Chara-tolcp szabályosabb alkotá-
sát, s összetottebb szerkezetét, ivarszerveik is az
általános szaliályt követve, csak összotettebl) és fej-
lettebb szerkezetüek lebetnek. E tulajdonságok
mind kozclebb hozzák ugyan a Chara-lcléket a magasabb
rangú, b atáro zo lt tagoltságu Mobokhoz, de
még mindig nem elegendocn arra, hogy a Moszatok
osztályából kirekesztvc, a rendszerben a Mobokhoz
számittassanak, avagy a mint Icgújabban
tórténik, Moszatok os Mohok között álló, miiit-
egy átmeneti csoportul külon tárgyaltassanak. —
A Chara-félék még a szó szoros értclmében vctt Moszatok.
Az oogoniumok tòbbnyire clliptilcusok vagy gómb-
ded-korülékes alakúak ; (14. ábra P. J5. ábra i*'es
16. ábra .^1) megjeleiiósok igen változó, azonban
mindenkor a sugarak, esetleg az elso- és másodren
d ü sugárkák csomóin és sohasem a csúcsaiii jeleii-
nek meg, a m iut nébol az antheridiumokon észlel-
hetö. Gyakran fejlödnek a sugárkák helyén, mely
esetben a sugarak csomóin a sugárkák száma annyi-
val kisebb, a hány oogoninm ju to tt kifejlödesre ;
néha az oogouiumokat viselö ilyen sugárcsomókon
sugárkák egyáltalában nem fejlödnek. Máskor nem
a sugárkák helyett, hanem a sugárkák hónaljában
jönnek létre és pcdig vagy sugárkák alapcsomójából
eredve, a m int a kétlaki alakokon megfigyelhetni,
vagy pedig az antheridiumok alapcsomójának felsö
sejtjébòl crediiek, m in t az eg}dakiakon, a bol a zu tán
az oogoniumok mindig felfelé irányulnak és az
antheridiumok felett foglalnak belyet. Egyáltalában
az oogoniumok állásnkat tekintve, mindenkor a su garak
csomói folé emelkednek s nem ugy m in t né-
hol az antheridiumok, melyek a csomók alatt jelen-
nek meg, azonban az antheridiumokhoz hasonlóan
mindig a sugarak, illetöleg sugárkák basi oldalán
találliatók. Az oogoniumokat víselo sugarakra jcl-
lomzo, hogy rendesen fejlettebbok, több sejtück,
mint a meddö sugarak; ellenben a termo sugarak
sugárkái mindig kisebbek, m in t a meddö sugarak
csomóinak sugárkái, söt nébol nag}'ság dolgában
még azon sugárka is feltünöen eltér a többi szomszédos
sugárkáktól, a melynek hónaljában az oogonium
ered. Gyakran a normális számban fejlödö
sugárkákon kivül az oogoninm mellett, tole jobbra
es balra, cgy-egy vagy két-két számoii kívüli su gárka
is keletkezik, melyek az antheridium alapcsomójából
veszik eredetöket és jóval kisebbek a többi
sugárkánál. xAzok a mimkák, melyekben a sugárkák
levélkéknek (folíola) mondatnak, a Chara-telep
ez utóbbi képleteit bracteoláknak nevezik, a sugárkát
pedig, melynek lióiialjában az oogonium foglal
belyet, murva (bracteai iieven mondják.
Az üogoniumolv száma egy-egy noduson a kuloii-
bözö Cliara-íóléken felette változó. Elofordulhatnak
egyesével, kettesével és tobbesével ; a bol az oogoniumok
az antheridiumok alapcsomójából veszik ere-
detóket, ott számuk természetesen azokóval eg}’cnlo ;
a bol ellenben a sugárkák hónaljában avagy azok
hclyctt képzódnek, o tt rendszerint csak egy vagy
legfeljebb két oogoninm fejlödik, még b a alattuk az
antheridiumok tobbesével is jelennek meg. Nag}’-
ságuk és alakjuk is kölöiibözö a különbözö Cliara-
félckcn ; vannak nagyobb és kisebb, elliptikus és
gombded oogoniumok.
Valamint az antheridiumok, lig}’ az oogoniumok
is mindenkor egy sejtböl veszik eredetoket. E sejt.
mint már jelezvo volt, vagy az antheridium alapcsomójának
legfelsöhb, legidösebb sejtje, csak r itkábban
annak a legalsó vagy bármelyik mils sejtje,
vagy pedig a sugár basi oldalán keletkezö sugárka
alapcsomójáuak a legidösebb sejtje, vagy végre a
sugárcsomó hasi oldalán fekvo valamelyik kerületi
sejtje, mely sugárka belyett oogoniummá alakul. Az
oogoniumnak ez ösanyasejtje kezdetben erösen kidudorodik,
egy vízszintes válaszfal két leánysejtre
választja, egy kisebb alsóra és egy nagv'obb felsöre
(alap- és csúcssejtre). Az alsó sejt nem sokára újabban
oszlik egy kisebb, rövid, lapos, hengeralakú
sejtre, az oogonium nyélsejtjére, a mely létrejótte
u tán már állandó sejtté alakul. nem igen nö tovább
s ennek kovetkeztében az aiitberídium vagy sugárka
alapcsomójából, illetöleg sugárcsomójából ki sem
emelkedik és egy nagyobb sejtre, mely fokozatos
osztódás után mindig ot kerületi és eg}' központi
sejti-e különül. Ha az oogonium rövid nyélsejtje az
oogoninm elsö internodiumának tekintcndö, akkor
az utóbbi sejtcsoport az oogonium elsö s eg}'etlen
nodiisát teszi. E nodus öt kerületi sejtje oldalfalaik-
kal szorosan egyraá.shoz tapadva, gv’oi-s novekedésnek
indul, csakhamar erösen kidudorodik. tömlö
alakot ölt s m in t ilyen az oogoninm ôsauyasejtjé-
bol származó felsö leánysejtliez simulva, utóbb
kéregszerüleg körülövedzi (14. ábra E . F és 15.
ábra A , B , C, D). miért is kéreijtó'niló'uek vag}-
kcreijsejlnek nevezik. E folyamat alatt a még eddig
osztatlanul maradó felsö Ieánysejt vagy oogonium-
csúcssejt hosszirányban szintén kinyúlik. késóbb
szélességében is terjcd és ily módon tôbbé-kevésbbe
bosszukás gömbalakot vesz fel : a kellö uag}'ság el-
4