utóbbi osetbon, úgy látszik, m inlba örvösen álló
sugárkák kôzepén állanának (18. ábra.). A sugarak
mindig Hoktagaúk, 1—3 sugárkát viselö csomóval és
tobbsejtü végszelvénnyel. Nem villásan osztottak.
Az elsörendü sugárkák a sugarak ho.sszánál nem
nagyobbak, miért is az ntóbbiak mindig erösebbek,
m in t a belölök eredö sugárkák ; hasonló a fejlôdés
viszonya az elsö és másodrendü sugárkák között is.
(V. tábla.)
A csekély számú fajok leguevezeteaebbjeit a ko-
vetkozökep csoportosítják :
1. Egylaldak (Afouoccac.).
A ) A sugarak csúcssejte begyes.
« ) A medclÖ sugarak ogyszerüek.
T. prolifera ( Ziz.) L e on ha r d i.
b) A. meddó sugarak elágazók.
T. iniricata (Trcníep.) L eon ha r d i.
H ) A sugarak csúcssejtje tompa.
a ) Eg)’ vagy több meddô augárorvvel.
a ) k telep kékesszürke, helyenként inkrusz-
táJva, miért is poutozott felületü ; az
T. glomerata (T)esv.) L eon ha r d i.
ß ) k telep sotétzoldszmü, mészkéreg nélkül ;
az oospórák nagyok.
T. nidifica (Müller.J L eon ha r d i.
6 / A telep csak termö sugárorvvel, többnyire
az elötelep sugarai is teremnek ivarszerveket
; igen apró novényke.
T. Xormanniana N o r d st ed t .
2. Kétlakiak (Dioecae.).
T. hispánica N o r d st ed t .
2. SUBF. CHAEEAE L eonhard 1863.
(Chareæ pleurogjiue et hjp ogyuæ A. Br. 1876.)
A szoros értelemben vett Chara-féléken az oogonium
koronáját nem tiz, bañera csak öt nagyobb
3 cblorophyllt tartalmazó sejt alkotja ; a korona az
oospóra megéréséig m egmarad, azután lehuilik. Tele-
pök vagy egészen vagy részben kéregnélküli, leg-
tôbbnjTi-e mégis kérges. Az internodiumok, h a kér-
gesek, g)-akran egj-es kiálló kéregsejtektôl tüské-
sek vagy legalább szemölcsösek. A nodusok erôsek,
rendszerint melléksugárkoszoi-úval birnak és jól
kifejlett sugarakat viselnek. A sugarak szabályos
örvben állanak, szám szerint 6— 12-en, soktagúak,
többnyire számos, ritkábban csak eg)’etlenegy sn-
gárkákat viselö csomóval ; nodusaik és interno-
diumaik hasonlólag jól kifejlôdtek, kéx-eggel birók,
vagy kéreg nélküliek, 1—3 sejtü végszelvényok
mindig csupasz. A sugarak csomóin eredö sugárkák
mindig egysejtüek, tobbé el nem ágazók s jóval rövidobbok
a sngaraknál ; többnyire esnk a sugarak basi
oldalán ju tn a k teljes Idfcjlòdésre. Az ivarszervek
mindig a sugar,ik csomóinak hasi oldalán fejlödnek
; az oogoniumok vagy a sngár csomójából a
sugárkák helyén, vagy az anthe ridium vagy sugárkák
alapsejtcsomójából erednek egyesével, ritkábban
tobbesével, az antheridiumok is egyesével vagy
többesevel jolennek meg, mindig a sugárkák helyén
jönnek létre, és mindig kisebbek az oogoniumoknál.
Az ére tt oospóra falazatán belül mészréteg (köpeny)
rakódik le.
A Characoæ-bcz négy genus tartozik, ú. m. Tolypellopsis
(Lconli.) M ig u l a , Lamprotbamnus A. Ba.,
Lychnotliamnus (Rupr.) A. B r. és Chara Vaillant.
Az elsönek nines melléksngárkoszorúja, a többi
háromnak v an ; a Lamprotbamnuson az oogoniumok
az antheridiumok a la tt foglalnak bclyot, a
Lychnothamniison az oogoniumok az antheridiumok
között állanak és a Charán az antheridiumok fölött
keletkeznek.
3. Tolypellopsis (L eon h . 1863.) M ig u la 1890.
Kétlaki novény. Az oogoniumok és antheridiumok
mindig a sugárkák helyén a sugarak hasi oldalán
tü n n ek elö ; az elöbbiek egyenként vagy párosan
rövid, kis, gyakran közös nyélsejten (sugárkán), az
utóbbiak mindig egyenként, nem kis nyélen, hanem
kózvetetlenül a sugár csomóján állanak. (19. ábra,
A . B.) Az oogoninm koronája apró, lekerekített s öt
keskeny kihegyesedó sejtböl álló. A telep kéregnélküli,
melléksngárkoszorúja nines, mind a kettö
csak mintegy jelezve van a sugár alapcsomójából
eredö három kis sejttel a sugai’ak alján s külsö oldalán.
A sugarak 1—2 esomósak, sugárkák (V. tábla.)
egyesével vagy kettesével a sugarak csomóin fordulnak
elö, gyab-an egészen is hiányzanak. A tengely
alsó részén csillagalakú bulbillák vannak. A kéregnek
és melléksngaraknak csaknem teljes hiánya s
egyáltalában az egész novény h abitnsa élénken cm-
lékeztet a Nitelleæ-re.
Csak egy faja van, a genns jellegü
T. stelligera (B a u e r) M ig u l a .
4. Lamprotbamnus (A. B r . 1868.) N ordst . 1882.
Egylaki novény. Az oogoniumok az antheridiumok
alatt, csak kivételesen az antheridiumok mellett a
sugárkák hónaljában jelentkeznek, de mindig az
antheridiumok alapsejtcsomójából orcdnck ; egyenként,
ritkábban kettesével fordulnak elö. Az antlicridiumok
valamint az oogoniumok is a sugarak hasi
oldalán jönnek létre egyenként, ritkábban párosan
és mindig sugárkák helyén fejlödnek. (19. ábra, C.)
Az oogoninm koronáját öt ívesen kimagasló kis sejt
alkotjo. A telep kéregnélküli, a nodusokou egyszerü
melléksugárkoszorúval, a melléksugarak száma a
sugarakéval megegyezik. Az utóbbiak nagyon hason-
lítanak a Chara sugaraihoz ; 4—7, többnyire 4—5
sugárka lielyét foglalják el és igy egyenesen a sugár
csomójáliól erednek. Az antheridiumok az oogo-
niumtól oldalt, jo b b ra és balra állnak, ritkábban
keletkezik még egy harmadik kozépsô is az oogonium
a la tt; valamonnyi az oogoniumboz liasonló eredetü.
(19. ábra I). K. F.) Az oogonium, mely ily módon
mindig az antheridiumok között foglal helyet, kis,
lapos koronájú. A telep kéregnélküli vagy hiányosan
A. Tolypellopsis .
B . Tolypellopsis Ç.
C. Lamprothamnus ?
D —F. Lijchnothamnus J
Mindenütt t. tengely, s. Bugár, 0’. sugárkn, a. antheridium és o. o ogonium. (Valamonnyi
kép tohbé-kevésbhé vézlatos. .1- Migula nyomán, F . Bbaur után ké-
szu lt; ez utóbbi váziatos átmctezeti kép a sugár termocsomójából.)
tagúak ; a sugárkák a sugarak összes csomóin vagy
ritkábban csak a legalsón fejlödnek köröskörül.
(V. tábla.) A Lamprothamnus szerkezetére nézve
szintén fölötte hasonlít a Nitelleæ telepéhez, de külsö
babitusa már élénken a Chara-éra emlékeztet.
Csak egy faja van, a genus jellegü
L . alopeouroides (B e l.) A. B r.
5. Lychnothamnus (Bupr. 1846.) L eon ha r d i 1863.
Egylaki novények. Az oogoniumok egyenként
jelcntkeznek a sugarak hasi oldalán, mindig egy
bekérgezett tengellyel bír, a sugarak állandóan ké-
regnélküüek, tóbbtagúak és csomóikon köröskörül
erösen s csaknem egyformán fejlett sngárkát hor-
danak. (V. tábla.) A melléksugárkoszorú egj’szerü,
de erösen fejlett; a mellék-sugarak száma kétszer
oly nagy, m in t a sugaraké, miért is minden sugár
alapján m indkét oldalt, jobbra és balra egy-egj'
melléksugár van.
Európában eddig csak egy faját észlelték, a
L . barbatiis (MeyenJ L eo n h a rd i-i.