h l
ì . *
téves ez az eljiivtis, kitotszik a következöbül. Fejlodés-
taiü eltérésôk igen csekély és talán egyedül a spòra
osirázásában rejlik ; igaz, hogy oly értelemben, mint
a Chara-tblckeii, a tòbbi Hoszatokon elötelopct nem
találni. do nom tekintondö analog esetnck az a ko-
riihnény, hogy akárliány édesvizi Moszatoii a nyugvó
spórából hasonlólag nom fejlödik egyenesen az ivarszerveket
létesitô, teljcson kifejlett novéïiyegyén,
hanom elöbb u. n. ivartalan rajzók (Pan d o rin a ,
(kdiKjonium) keletkeznek belöle, és csak ezek lote-
sitili azután az anyanôvényhez hasonló egyéiiekct.
Tly esetekben teh á t a rajzók tennék némely Mosza-
tokon azt a fcjlôdési szakaszt, m elyet a Chara-féléken
az elötelep alkot és lia czt csakugyan analognak
vosszük, a mihez ellenvotés alig fér, akkor a fent
idéz ettkülônbscgncmcsakliogy meg n em áll, lianem
felrcismerhetlen hasonlatossâg. Hogy a Chara-félék
csncssejttcl novekednek, eltérô tulajdoiisâgnak épon
nem tekintendô ; hány ba rna és piros Moszatról
ismeretes a legapróbb rószletokig a csúcssejttel vaio
novckedés? Csak a Cìadontephusi-n és NitophijUnmrii
utalük, a legtobb sejtfonnlas zöld Hoszat csúcs- vngy
vezérscjtjénck egészen analog mükódését részletezni
nem is szükséges; teh á t ez okoskodás is megsem-
misül. Hogy a Chara-félék sejtjei szabályosan osztódnak
és ennélfogva testok jellemzöeu szabályos
alkotású. ugyanesak el nem téro sajátsága a Chax’a-
fcleknek. mert különösen a magasrangú Moszatokon
ez is feltalálható, persze a maga nemóhon. A te rmékenyités
folyamata a Chara-félékcii teljesen
ugyanaz, m int a többi zöld Moszatokon, csak a
petesejtet tcrmékenyito elemek, a spermatozoidák
olyan jellemzó alakúak, minöket más Moszatokon
sebol sem találni.
A Cliiira-fclékuek ez utóbbi sajátosságát már Braun
is kioraeltc, továbbá a spora csirázása volna még az
a jellemzo eltórcs, melyiicl fogva a Mohokra emlé-
keztetncuck, külonbcn összes tulajdonságaik tobbé-
kevésbbé a Moszatokéval megegyeznek.
Mindezt tekintetbe vévc, a Cliara-fclck igaz Mo-
szatokuak vcendok ; mint ilycnck a most divó és
á ltaiánosan elfogadott osztályozást szem elött tartva,
élénk zöld szinök, vagyis tiszta cliloropliyll tartal-
miik miatt a Ckloropliijceackhoz sorozandók, még
podig testók szerkezetc, fojlodéso s egyéb a többi
Chlorophyccack között pusztán csak öket jellemzö
tulajdonságok revén, a rendszerben alniról felfelé
haladva, utolsó helyen tárgyalandók m in t oly tele-
pes novények, melyeken a magasabb ranguaklioz
való átmenct már némileg jelezvo van.
Telcpescken sebol sem lévén szó a test tagoltsá-
gáról oly értelemben, m in t a magasabb rangú liövc-
nycken, azért a Chara-fólck loirásában is mollözcn-
dôk az olyan kifejezések, m in t a gyokér, szár, levél
stb. ; hogy ez niindcu zavart kizáró módon könnyen
keresztülvilietö, a jclcn munka elöbbi fejezctciböl is
kitetszik. A Chara-félok Icirásában áltaiánosan basz-
nálatosak az említett kifejezések a telep egyes részei-
nck megkülonbozíetésére, lia nem is oly értelemben
m in t a magasabb rangú novények Icirásában. Do ez
még ott sem lielyeselhoto eljárás, a bol a Chara-
féléket nem is m in t Moszatokat, hanem m in t külön
önallo nôvénycsoportot tárgyalják, annál kevésbbé
mondbató jónak ott, a bol tisztán Telcpesekrol van
szó. A leirás c módja, úgy látszik, abból a régi jó
idöböl m arad trán k , mikor a Cluira-féléket még P h a nerogam
novényeknek, vagy legalább is Equisetum
fajoknak tartották.
A CHARA-FELEK RENDSZLRl'AXA LS ELI RASA
KÜrX)X(')S TLKIXTLTTLL A MAGYARORSZÁGI FAJOKR.A,
I. Á lta lá n o s m eg jeg y zések .
A Chara-félék fajokhan szegény család, rendszer-
tanuk teh á t igen egyszerü ; a fajok csoportosítása
meg sem kozelíti ama nchézségekct, melyckkcl más
Algacsaládoknál különösen a kezdöknok meg kell
küzdeniok.
Igaz, hogy ezen az egész Eöldön elterjedt novények
sem oly szegcnyek alakváltozásokban, m int a
monclottakból küvetkcztctni lelietnc, de ez csak az
egyes jól körüivonalozott fajokon belÖl észlelhetô és
azért csoportosításuk minden sokalakúság ellenére
is felette egyszerü.
Az elsö leirók a Chara-test különbözö tulajdonsá-
gait faji jcllegeknek vették, figyelmet nem forditva
arra, hogy bizonyos tulajdonságok más feltünöleg
eltéro alakokon is feltalálliatók, söt a logkülönbözöbb
egyénelícn a legkülönbözöbb átmenetekrol tanus-
kodnak. így keletkezett a fajoknak tekintélyos nagy
sora, mely manapság tetemesen leolvadt (korülbelül
150— 160-ra).
Braun volt az elsö, ki a fajok k o rülirására tisztán
csak oly tulajdonságokat v ett fel, melyek állandók,
nem átraenetiek és több-kevesebb számú alakokon
egyfonnán feltalálbatók. Ily jellemzö fajtulajdonsá-
goknak tekintette a tengely bekérgozésének módját,
a mclléksugarak minóségét, a sugarak tagoltságát s
clágazását valamint az ivarszeiTck fejlodósét, meg-
jelenését és külalakját. A többi tulajdonságokat,
minthogy nem állandók, hanem a határozottan k ü lönbözö
alakokon a legkülönbözöbb á tmenettel birók,
jellemzo faji tulajdonságoknak nem vette fel, hanem
az egyes állandó jellegeket jól körüivonalozott fajokon
belöl bizonyos formák megkülônboztetésére
használta fel, Az egyes formákat jellemzö tulajdonságokhoz
tartozik a tengely bosszüsága é.s rovidsége,
az egj'es internodiumok hossza vagv-is a nodusok
gyér és sürü állása, a sugarak hossza és külalakja, a
tengtdy felülete, ncmezo, inkrusztácziója stb.. mind
annyi folyton változó és a viszonyokhoz képest gv'ak-
ran alkalmazkodó tulajdonság, melynek kellö fel-
basználása az egye.s formák feláUítására a fajon belül
kétségkívül nemcsak felette alkalmas, lianem a
Cliara-félék rendkivüli alakbeli gazdagsága mellett
igen fontos és sokszor szükséges is.
Mi sem természetesebb, hogy ily módon a szinte
ugyanazon formákat feltalálhatjuk a legkülönbözöbb
fajokon, különösen áll ez az oly fajokról, melyeknek
Bokalakusága igen nagy, azaz melyek formákban igen
gazdagok.
B r '.un a töle felállított és megkülönböztotett formale
megjelôlésére új terminológiát is liasznál ; a faj-
név u tán ugyauis min d en ü tt a formât jellemzö tulaj-
donságot említi rövid latin kifejezéssel.Hol tobli ilyen
tulajdonság jellemzö, o tt valamennyit megnevezi
rövid latin kifojezcssel a fajnév u tá n ; ily módon
gyakran igen hosszú nevek keletkeznek, melyek
azonban p áratlan rovidséggel a Chara-nôvény csaknem
egész diagnózisát magukban foglnlják.
E kifejezések, melyeket az elözö fejezeteklien
nagyrószt felcmlítettem, a Chara-félék részletes le-
irásának alapjai; B raun u tán a Chara-fólékkel fog-
lalkozók nemcsak változatlanul átvették, hanem
munkálataikban még szaporították is azokat és a
legújabban megjelonö nagyobb Chara-muukában is
ugyanezt a Braun alapitotta rendszert követik a
leirásban, bár az egyes formák megjelôlésére nem
úgy, m int B raun tette, az összes jellemzö tnlajdon-
ságok rövid kifejezéseit alkalmazzák, hanem minden
egyes forma csak egy ily kiváló tulajdonság megjelo