Egylaki nôvény. 'L'elepe tòbbnyire inészkéreg n é lkül,
szep világos züblszíiiü, áttetszó ; mivel sem
tengelye, sem sugarai kéroggel nem birnak, elsö
tekiiitetre folotte hasonlít a Nitcllák telopehez. liit-
kábban alkot gyepeket, lia nom kisebb vagy bokros
egyeiiei rendesen egyenként elkülönülten je le n nek
meg.
A tengely igon gazdagon ágazik el, felso nodusai
ugyanesak egy-egy, toliát normális ágat bocsátanak,
de az alsók s különösen az iszapban lóvok, két, sót
több ágat is fejlesztenek, innen ered azután az
egész telop bokros külseje. lia jlék o n y s crosen
fénylo ; internodiumai aránylag rövidek, nodusai
jól fejlettek, sugarakat és melléksugarakat viselnek.
A melléksugarak jól fejlettek, nagj’ok, számuk a
sugarakéval teljesen megegyezik, egy gyürüben vannak
elhelyezve, teliát melléksugárkoszorút alk o tnak
; állásuk a sugarakhoz képest váltakozó. A sugarak
száma 8— 11 egy-egy noduson, a tengelytöl
hegyes szog a la tt elállanak, de csúcsaikkal többnyire
ívesen felóje h ajianak ; 2—5, rendesen 5-tagúak;
a sugárkákat viselö nodusaik száma 1—4, végszel-
vényók teh át mindig csak egyetlenegy sejt. A sugárkák
többnyire igen rovidek, csakis a sugarak hasi
oldaláu fejlödnek, h áti oldalán podig fcjlctlonül
m iut apró kis sejtek maradnak h á tr a ; a mellsö négy
rendszerint egymással egyenlö hosszú, a két oldalt
eso mindig jóval rövidebb. Jellemzö a Gh. corona-
tára, hogy a sugarak utolsó csomója is 1—3 kis
sugárkát fejleszt, melyek azután a sugaraknak kö-
rulbclöi egyenlö nagyságú végszelvényével, azaz
utolsó sejtjével a sugarak csúcsain kicsiny koronát
alkotnak és innen van e fajnak a nove is. Valamennyi
sugárka hegyes, csaknem kihegyezett csúcsb
an végzódik ; csúcsaikon a sejtek fala erasen meg-
vastagodott. Az ivarszerveket viselö nodusokon a
mellsö sugárkák vagy oly bosszúak, m int az oospóra
vagy jóval rövidebbek ; ritk án emelkednek kevéssel
az oospórák folé. Áz antheridiumok és oogoniumok
vagy egyenként jelennek, vagy pcdig kettesével-hár-
masával fejlödnek a sugarak összes csomóin, kivévc
a legutolsót, mely a m ár említe tt 2—4 csiicsú kis
koronát viseli. Az antheridiumok kicsinyek, sárgás-
vöröses szinüek ; az oogoniumok tojásdad alakúak,
nagyok és jól fejlett, otcsúcsú, tobbé-kevésbbé kihegyezett
csúcsaikkal kissé szétálló koronával birnak ;
spirális kéregtomloik rendesen chlorophyllal telvék,
csak ritkábban vörösszinttek. Az oospora hosszúkás,
fekete szinü, mészkôpony nélkül, felületén 9—10
spirális csikkal; szelessége korülbelül 320 \i. hossza
520 ¡X.
Ilitkábban eloforduló nôvény; tcrmöhelyei a las-
san folydogáló kisebb patakok és árkok, tavak csen-
dcs kifülyásai, a tavak partja stb. az agyagos talaj
úgylátszik, legkedvczöbb a tenyészésóre. Egyéves
novény; az elözö óv ósszével lehulló spórák kora
tavas.szal csiráznak és juliusban már ivarérett egyének
fcjlüdnok belölök s az ivarzás egósz nyáron át,
ogószen késü oszig tart.
Számos formai a telep egyes részeinek minémü-
sóge szerint kapják nevüket, így vannak formae
loitíjibrucleaUie és f. breribradealac : f. im u im a ,
f. humilior, f. lenuior stb.
Magyarországon, úgy látszik, nom ritka nôvény,
mort tobb helyröl és különbözö vidckekröl ismeretes
az irodalomban. Sckóly iszajios vizben, szíkes tala-
jon gyüjtötte Scnmi Naijij-Szeben, TahnaP, Sócár,
Torda és Kolos kornyékén E rdélyben (l. S chur : Die
Sicbenb. Char, Oesterr. bot. Woclienbl. 1857. sub
Nitella Draunii Ag.) még pedig hoszabb és rövidebb
sugárkákkal (in h erb. Scuuu.) (Leonhardi : Die bisher
bck. öesterr. Armleucbterg. 1804.)./.ow u cz mellett
az Ipoly kiontéseibcn gyüjtötte Orunow. «Ex aqua
tliormali ad Tapolczam propc Miskolcz» C. Kalch-
brenncr (I. R abeniiorsi Alg. cur. cxs. Ease. lit.)
(Leonhardi id. m.) «In paludosis sub montis ]*ilis
radicibus ad Szt. Kereszt, in inun d atis ad B ékés-
Gijula; fo rm a lenuior ABr, in efiluxu thormarum
Agriæ oott. lleves» B orbás V. (Symbolic ad pteri-
dographiam c t Characeas Huugariæ etc. in Ver-
handl. d. zool. bot. Ocs. in Wien 1875 és Budapest-
nek és kôrnyékének novényzete 1879.).
Budapesten a L u ká c s fü rd ó tóban igen szép, erös,
nagy, bokros telcpekben fordul elö úgy a tó sekélyebb
p artjain, v alamint a tó kifolyásánál a Valis-
neria spiralis gyepck között elrojtve. A f. m a x im a
Mi(jida-\,ó\ csak az erösebben fejlett melléksugarak-
ban tér el némileg.
A rendolkezésemre álló gyüjteményekben Ch.
coronatai láttam Ungvár kôrnyékérôl, Cserucniczán
gyüjtötte L audon (in herb. Dietz, determ. aucfc.)
Nagyi'drad kôrnyékérôl, Peczc-Szdlló's és S zt. Már-
ton között cs N a g y vá ra d mellett a Vol/l korcsmá-
na l leg. Simonkai 1870. (in herb. Simonkai determ.
auct.), Karczag vidékérol f. incrústala (leg. Simonkai
determ. B raun) végre Erdélyben is gyüjtötte S imon-
K.AI Felsö-Ärpds kornyékén (!) és Szatmárxól is
küldte be Schober E. tanár.
Chara scoparia B a u e r .
S y iio n y inÄ k : c h a r a B r a i in i i IXiUGimnii. (Ico n . F lo r . Ge rm,
e t H e lv . Tab. IX .) O h a ro p s is sc o p a r ia K ü r z P h y c o l. g ene r.
1 8 4 3 ). C h a ra B a i ie r i A. B k . (S c hw e iz . Char, 1 847), C h a ra
s c o p a r ia B a u e r (he rb . 1 8 2 8 ).
Egylaki nôvény. Telepe egészben véve a Ghara
coronaldèhez fölötte hasonló, világo.s-, sárgás- vagy
sótétzüldszínü, fénylo, többnyire tiszta, men t rain-
den inkrusztácziótól ; a nóvények egj’enként, egymástól
elkülönülten vagy sürü gyepeket alkotva, fordulnak
elo. A tengely jól fejlett kéreggel bír s interno-
diumainak csak alsó részében látn i gyakran fél
bekérgezést vagy egészen esupaszságot, a mi csaknem
általtalános jollonség a legalsóbb internodiu-
mokon. A kéregsejtsorok száma háromszor akkora,
m in t a sugaraké ; kozépsejtsorok és oldali sejtsorok
csaknem egyenlóen fejlettek s liol ezek, bol amazok
emelkednek ki jobban a tengely felületén. A kózép-
sejtsox'ok ho.s.szúra nyúló tömlöalakii sejtekbol és
isodiametrikus sejtekböl állanak, mely utóbbiali legtöbbnyire
kisebb-nagyobb begyes tüskókkó alakul-
iiak. Különösen jól fejlettek a tüskék a tengely felsö
részében, ellenben also részében mindinkább csoke-
vényesek s egészen el is maradnak. A tengely e
fajon is erösen elágazik; ágak minden noduson
keletkeznek és pedig a felsökön egy-egy ág, az alsó-
kon pedig g)’akran két ág fejlödik; az iszapban lévo
nodusok kettônél több ágat bocsátanak s foleg ez
oka bokros külsejének. Az internodiumok aránylag
rovidek, a tengely felsö részében a nodusok köze-
lebb, also részében távolabb esnek egymástól. A no-
dnsokból a sugarak és melléksugarak orcdnck.
A melléksugarak erasen fejlettek, begyes csúcsúak,
egy g)’ürüben helyezkednek el, teh á t szintén egyszerü
koszorút a lkotnali; számuk a megfelelö nodus
sugarainak számával megegyezik. A sugarak mindig
kéregnélküliek, számuk egy-egy noduson 8— 1:1, s
minden tekintetben a Ch. coronata sugaraival
egyenlök; itt is minden noduson vannak a sugárkák,
számuk az elso csomón legnagj-obb (G—7), a
kovetkezök on fokozatosan csökken, az utolsó csomón
e fajon is az apró csúcssejttel együtt az any-
n yira jellemzö Ids korona van alkotva. Az a n th e ridiumok
kicisinyok, sárgás-vóroses szinüek; az
oogoniumok jó nagyok, tojásdadalakúak és jól kifejle
tt koronával liirnak, tôbbé-kevéshbé kihegyezett
csúcsai azonban nem annyira szétállók, m int a Ch.
coronaldnàl. Az oogoniumok és antheridiumok
együttesen jelentkeznek, számuk egy vag)- kettô a
I sugarak csaknem összes nodusain, az utolsó kivé-
telével. Az oospóra tojásdad, fekete sziiitì, felületén
8—9 gyengébboii vagy erôsel)ben kiemelkedö lécz-
czel. Bzélességc 280—340 ¡x. ho.ssza 500—550 ¡x.
Még ritkább novény, m in t a Ch. coronala. Tavak
, és mocsarnk az ö termohelyei. Eg)-nyár¡ ; ivarérett
telepei nyáron és összel találbatók.
Minthogy eddig csak kevés termöhelyröl ismeretes,
sok formât nem kiilonlioztetnek racg; min d ossze
van /'. m in o r és f. cras.sa.
Az irodalomban Erdélyl)ôl említi Prassó tájéká-
ról a Jìerzen -M yó stagnàio oldeibol S o h u r (Dr. E.
Die Siebonbürgischen Charac. Oesten-. liot. Wo-
clienbl. 1857), de cz ad ato t maga S c h u r kétesiiek
mondja, m ert félig elkorluidt állapotban gyüjtötte
az anyagot és azért biztosan meg nem liatàrozhatta.
L e o n h a r d i is emliti a kétes adatot a már több izbeii
említett munkájában (p. 95.).
Chara crin ita ÁVa lu r .
S y n o n ym á k : I lijip n i-is m u scosa sub a>/ua rcpcììs P lu k e n c t .
C h a ra h is p id a r a r . mic ra ph yìUt S c h u hm a c h e r (F,mim. p lant.
S ä lla n d . 181) ]) . C h a ra caiiesccììs L o is . (N o tic e 1810). Ch a ra
h is p id a ß . c r in i ta ÁVahi.enho. (F lo r. sn e c . 1 8 2 4 ). Ch a ra
K a r c lin i L e s s in g (in I .in n æ a IX . )8;.-4). C h a ra h i s f d a ß.
( jra c ilis M a ck a y (FL I lib e r n . 1 8 3 6 ). C h a ra p a p u lo sa F r í e s .
(N o v it. F l. S n e c . M ont, I I , 183!)). Ch u ra d io ic a c. c onrrr-
vo id c s G r if k it ii ( l ’o sth nmoH s p ap e r s 1 8 4 7 ). C h u ra .yihai/noidcs
G r i f f i t h (h. o.). C h a ra c o n d n isa ta Wai.i,mann (F am . d.
Char . 1854). stb. C h u ra c r in i ta W a l l r . (Aim . ho t. is],');.
Kétlaki nôvény. Telepe foleg számos liosszú tüskéje
m iatt sajátságos külsejü é.s elso tekintetrc könnyen
felismerheto. Nagysága igen változó; ismeretesek
igen apró és meglebetós magas sugártermetü formái.
Világos vagy sotét-zóldszínü, csúcsai felé n é melykor
lialványabb vagy sárgásvoreses szint játszó,
többnyire egészen tiszta, ritkábban gyenge mészkéreggel
bevont. Gyakran nagy kiterjedésü g)'epe-
ket alkot, de n éba más Chara-fajokkal vog)'e.st
eg)-enként vagy kisebb fészkekben is elofordul. Ten-
golye állandóan g)’ér elágazású, az ágak mereven felállók.
Bekérgezcse jellemzö, m ert csakis kozépsejt-
sorokbül áll, ezért a kéregsejtsorok száma a sugarak
számával egyenlö. A kéregsejtsorok erösen fejliidtek,
szorosan egymás mellé helyezkednek s az interno-
diumokat tokéleteson korülzárják. A kéregsejtsorok
isodiametrikus csomósejtjei tüskéket alkotnak, ámde
tüskévé alakulnak m in d járt megjclenésôkkor az
oldali kéregsejtek is és innen mag)’arázhaíü e faj
eg)-szerü kérgezése, valamint a tüskék rendkivüli