A tra c h e â k felfedezésének érdeme BuRMEiSTER-é,1 a ld
ezzel a Myriopodâk re n d sz e rta n i h e ly é t b izto s alapon
m u ta tta ki.
E s m in d e z e n k u ta tâ so k eredm én y é n ek ellené re mégis
ta lâ lk o z ta k conservativ zoologusok, a k ik ez osztâlyozâst
n em ta rto ttâ k e lfogadhaténak, egyrészt az ért, m e rt a
m ég a k k o r ism e rt csekély faj szâmâ ra n em ta rto ttd k
érdemesnek egy û jab b osztdly felâllltdsdt, m âsré szt p ed ig
a z ért, m e rt a lâ re n d e lt a n a tom ia i külônbségek és hasonla-
tossâgok alapjân k eresték a k ap c so t a Myriopodâk s a
tö b b i Ath ro p o d â k k özött. Ig y W. F . E richson 2 a lâbak
elhelyezése és a te s t egy es ïze inek h a so n n emü — homo-
n om — a lk a ta m ia tt a Crustaceâk Isopoda re n d jé b e so-
ro z za b e a Myriopodâkat.
Hogy mily egyoldalûan jârt el E richson, kitunik
a kôvetkezô logikai okoskodâsâbôl : «minthogy az Oni- |
scws-félék a GZomem-félékkel teljesen megegyeznek, s
éz utóbbiak a többi Myriopoddkkal geneticus rokonsâg-
ban vannak, azért az Owiscits-félék a Myriopodâk-tôl
el nem vâlaszthatôk.» És futôlagos pillantâst vetve az
Oniscidâk-rs, és Glomeridâk-rs,, EnicHsoN-nak emez okos-
kodâsa teljesen valôszümnek lâtszik, de nem ügy akkor,
ha szâmon kivül hagyva a Chilopodâk-td, a melyek mdr
egymaguk is megczâfoljâk ez okoskodâs helyességét, a
Chilognathàk anatomiâjât tüzetesebb tanulmâny târgyâvâ
tesszük. Különben EaiCHSON-nak nézete és felfogâsa mâr
nem volt uj, mert elôtte F abricius az Oniscus- és Glo-
mms-genusokat csak névszerint vâlasztotta el egymâstôl,
Gervais® pedig a Chilognathàk-at két csalâdra osztva,
az egyiket a Glomeris, Zephronia és Polyxenus nemek-
kel Oniscidea néwel jelölte. És E richson felfogâsânak
annak idején még tekintélyes buvârok is hódoltak, ï'gy
B. L euckart 4 és T. v. Siebold.6 De mâr az ôtvenes évek-
ben frt nagyobb szabâsû zoologiai munkâk a B randt s
utâna a Newport érdemleges vizsgâlatait véve alapül, a
Myriopodâkat az Arthropodâk egyik ônâllô osztâlyaként
târgyaljâk ; valódi helyük azonban ekkor sem volt megâlla-
pitva, mig Toepler ° 1862-ben tüzetesen ki nem jelölte azt.
T oeplbb az anatomiai viszonyok behatóbb ismefete alap-
jân a Myriopodâk rendszertani helyérôl igy nyilatkozik :
«Jhsectis jam Myriopoda assenmt, hisce vero Arachnidea
turn Crustacea sequuntur, postremo Vermes. » Valóban az
âllatfejlodéstani adatok a tudomâny jelen âllâsân teljesen
igazoljâk T oepler nézetét s ma mâr nines zoologus, a ki
a Myriopodâkat az Arthropodâk ônâllô osztâlyânak ne
tekinténé.
1 Die Respirationsorgane von Juins und Zepisma. Isis. 1836.
p. 134—136.
2 Entomographien. I..H. Berlin. 1840.
8 Etudes pour servir à l’histoire naturelle des Myriopodes.
Annal d. se. nat. 1837. Tom. 7.,p. 40.
4 Lehrbuch der Anatomie d. wirbellosen Thiere. p. 166.
6 Lehrbuch der vergl. Anatomie etc. p. 415.
8 De Myripoodum anatomia etc. 1862. p. 24.
A Myriopodâk (szâzlâbüak) az Arthropodâk âllatkôré-
nek 4. osztâlyâba tartoznak1 a kôvetkezô jellemvonâsok-
kal : Testôk symmetricus, legtôbbszôr erôsen megnyvlt, kes-
keny és tôbb hasordo —; homonom — gyürübél allé. Fejôk
jé l el van küloniïlve, egy pâr csâp, tôbbnyire egyszerü sze-
mek és hârom pâr szâjszerv van rajta. Lâbpârjaik szâma
igen nagy. Tôbbnyire lélekzScsôvekkel lélékzehek és kizâ-
zolag szârazfôldon laknak.
A Myriopodâkkal foglalkozô szerzôk és
müveik.
Kevés âllatosztâly volt annyira elhanyagolva, mint a
Myriopodâk, a melyekkel csak az utolsô két évtized alatt
kezdettek tüzetesebben foglalkozni. Nem mondhatô ugyan,
hogy a megelô'zô években teljesen figyelmen kivül hagytâk
volna oket, de a hatvanas évekig megjelent irodalomra
vetett pillantâs arrôl gyô'z meg, hogy a Myriopodâkkal
foglalkozô irodalom sehogy sines arânyban az Athropodâk
tôbbi osztâlyairôl szôlô irodalommal.
Az ô- és kôzépkor irodalmâbôl — nem szâmltva egy
pâr hiânyos, mysticus és babonâs feljegyzést — nem lehet
olyant felemlfteni, a minek tôrténelmi értéke lenne.
Az ûjkor tulajdonképeni irodalma L inné-voI kezdô'dik,
L inné utân hosszu ideig leginkâbb a rendszertani hely
megjelôlésével és a rendszerezéssel foglalkoztak ; e téren
L atreille, Blainville és L each vâlnak ki. Az alakisme-
ret bôvitésének azonban a harminezas évekig «lig van
irodalmi értéke.
A faunistikus munkâk kôzül legelsô volt a B randt-ô,
a mely a Myriopodâkat egészen üj alapon osztotta be,
mely lényegileg a mai beosztâs szinvonalân âll és melynek
felâllftott genusai a mai nap is el vannak fogadva. A fajok
lefrâsai azonban a rôvidség és a szervezet ismeretének
hiânya miatt majdnem teljesen hasznavehetetlenek. -I-IR)
U tanna Gervais mâr tôbb szerenesével, bâr kevés kritikai
érzékkel gyüjtôtte ôssze a szétszôrt anyagot ; de müve
époly kevéssé hasznâlhatô, mint elôdjéé. Sokkal fonto-
sabbak a C. L. Koch munkâi, a melyek ba.ta.lm as lôkést
adtak a Myriopodâkrôl valô ismereteinknek, s külônô-
sen utolsô munkâja szfnezètt âbrâi miatt igen fontos és
ma is nélkülôzhetetlen, bâr a szervezetre kevés sûlyt fek-
tetve, a szlnezetnek juttat nagy szerepet.
A szorosabb értelemben vett magânrajzok Newport
azon müvével kezdô'dnek, melyben a British Museum
gazdag Myriopoda-gyüjteményének Chïlopodâi vannak
pontosan leïrva. Szâmos csalâdot és genust âllftott fel,
melyeknek nagy része ma is el van fogadva ; müve külô-
nôsen fontos azoknak, a kik a tropikus égôv alatt élô
1 Az âllatfejlôdéstani vizsgàlatok jelen âllâsân nz îzeltlâbû-
âllatok — Arthropods — âllatkôre a kôvetkezô osztâlyokbôl âll :
1. Crustacea, 2. Arachnoidea, 3. Onychophora, 4. Myriopoda,
5. Hexapoda. (Lâsd Balfour, Vergl. Embryol. etc.)
Myriopodékkal foglalkoznak. Az 6 mtmkdjAnak megjele-
nése ut&n ceaknem hüsz évig, a hatvanas évek elejéig,
egyetlen emlitésre méltó mnnka sem jelent meg, mikor
Dr. L. Kooh munkaja lij irAnyt adott a MyriopodAkra vo-
natkozó tanulmdnyoknak, a melyeket utAna Meineet F e .
vitt a legnagyobb tökóletességre.
A Myriopodék pontos megismerésének alapjdt Meinert
F r. d&n tudós klasszikusnak nevezheto munkdja vetette
meg. ö az elödjeit követett irónyt mellözve, a Myriopo-
dAkat kritikailag térgyalja és irdnyadónak a szervezeti
viszönyokat veszi. Munkdi az ezekkel foglalkozóknak
felette fontosak.
A monographikus munké,k terén Meinert utón Stux-
berg, F anzago, F edrizzi, B eblese, H aase és L atzel B.
érdemelnek emlftést s különösen az utóbbi, ki az OsztrfLk-
Magyar Monarchia Myriopoddit dolgozta fel kritikai
alapon.
Az anatomiai viszonyokat illetöleg a büvdrok leginkdbb
az egyes testrészeket vagy szerveket tették tanulmdny
tdrgyévd s oly munka nincsen, a mely valamelyik rend
egész anatomi&j&t tdrgyalnd. A megjelent dolgozatok
között legelsöknek mondhatók T reviranüs, Savi, Ku-
torga, Stein, F abre értekezései, azutdn Newport több
rendbeli anatomiai kutatdsai. A legüjabb idöben e téren
is nagyobb a tevékenység s a büvdrok egész sordval taldl-
kozunk, a kik között, P lateau, V oges, Sogbaff, Me inert
stb. érdemelnek emlltést.
A fejlÖdéstan terén Newport-0 az elsó' dolgozat, mely
egy Jvlus-iriya.dk peteburkon kivüli fejlÖdését tdrgyalja.
Ehhez csatlakozik mindenekelott E. H aase, ki különösen
a postembryondlis fejlödést helyezte tiszta vildgltdsba.
De a peteburkon belÖli fejlodés megfigyelésére is vdllal-
koztak egyesek s köztük nem egy hivatott büvdr, minö
Mecsnikov.
A földrajzi elterjedésröl külön munka nem jelent meg,
de az egyes faunista büvdrok kisebb-nagyobb mértékben
ezt sem tévesztették szem elöl. Stuxsberg és F anzago
dolgozataiban taldlunk ugyanis pdr olyan tdbldzatot, a
mely ily irdnyu adatokat nyujt. A fontos és érdekes bio-
logia, egy néhdny észlelet feljegyzésének leszdmftdsdval,
épen semmi figyelemben sem részesült.
Hazdnk faundjdról az elsö adatokat a C. L . Koch nagyobb
szabósü müveiben és Sil l V. két kis közleményé-
ben taldljuk. Ezeknél sokkal több és megbi'zhatóbb adatot
tartalmaznak TömösvI ry Ö. dolgozatai, L atzel B. nagy
munkdja és Chyzer K. közleménye.
2. A MYRIOPODÂK TESTI ALAKJA ÉS TAGOZOTTSÂGA.
A Myriopoddk testének dltaldnos alakja az egyes ren-
deknél s még inkdbb a csalddokndl, meglehetosen sok-
szeru ugyan, mindazdltal hdrom fö typusra vezethetö
vissza. A Diplopoda rendbe tartozó csalddoknal ugyanis
a test vagy teljesen hengeres, mint a Jvliddk-nél és
Polydesmiddk-nél, vagy pedig félhengeres, mint a Glo-
meriddk-ndl; ellenben a Pauropoda-, Symphyla- és
Chüopoda-renäek csalddjaindl a test többé-kevésbbé erö-
sen lapitott s mig az elsö rendnek alakjaindl egész hosz-
szdban majdnem kivétel nélkül egyenlö dtméröjü, vagy
legfennebb hdtsó negyedében valamivel keskenyebb, addig
a többi rendnól vagy csak elöl, vagy csak hdtül, vagy
pedig mindkét sarkon keskenyebb a test közép részénél,
a mi különösen a Chilopoda-rend Geophilidae-CBalk&jé,-
ndl gyakori.
Igen jellemzö a Myriopoddk-ra az, hogy ellentétben az
Arthropoddk többi osztdlydval, — természetesen az Ony-
chophordk kivételével,— testök egynemü — homonom -p |
gyürukböl d ll; ezt különösen a Diplopoddk-nél és Pauro-
poddk-ndl taldljuk, ellenben a Symphyldk-n&\ s a maga-
sabb rendü Chilopoddk-nél az dltal, hogy a ldbpdrakat
viselö fÖszélvényék közé egy-egy kisebb, ldbnélküli, ügy-
nevezett mellékgyilrü is beékelödött, bizonyosfokü külön-
nemü — heteronom — izeltség dllott elo. Mindamellett a
Myriopoddk testén is megkülönböztetjük a fejet —
caput1—, meükast thorax —- és potroho-1 — abdomen
— jóllehet eme testtâjak közül a mellkas egyetlen
esetben sines oly élesen különvdlva, hogy azt az utâna
kôvetkezô potrohgyurüktôl mâr elsö tekintetre is meg-
különböztethetnök, s inkâbb csak a fejlodés és a homo-
logia vilâgosit fel rôla.
Lâssuk e testtâjakat külön-külön s az egyes rendeknél
némileg ôsszehasonlitôlag.
A fe j — caput — a Myriopodâk testtâjai kôzül a leg-
szembetünôbben van elvâlasztva, mozgathatô s majd a
test hossztengelyére harântûl, majd pedig vele pârhüza-
mosan fekszik. A fejen taldljuk a szâjnyilâst a szâjszer-
vekkel, a csâpokat, a hol ki vannak fejlÔdve, a szemeket s
még pâr, a külérzéki szervek csoportjâba sorozhatô mâs
képletet. Valamennyi Myriopoda fejón különben többé-
kevésbbé élesen külônvâlt hârom fô részletet különböz-
tethetünk meg : felsÔajki-, homlok- -4r : clypeus — és
nyakszirttâj 4M- epicranium részletet.
A Diplopodâk különbözö csalddjaindl a fej meglehetosen
egyöntetü, minden esetben a test hossztengelyére
harântûl fekszik, gömbölyüded, vagy fëlgômbalakû és
erôsen alâ hajlott ; ez alôl csupân a Polyzonium germa-
nicum a kivétel, melynek feje lapitott hâromszôg alakû.