Habit. : Aj, Bânszka, Ekérge, M.-Laborcz, Nagy-Hagy-
mâs, Nagy-Kanizsa, Eetyiczel, Sätoralja-Ujhely, Simonfa,
Szâdellô, Sz.-Helena, Tâtrahâza, Trdnyis, Vlegyäsza.
Közönseges alak, melyet mär Tömösväry s u ta n a
L atzel is emlft hazankböl. Az elsö a Vlegyâszârél és
Betyiczelbôl, az utébbi Del- és Felsô-Magyarorszâgbél,
valamint Horvâtorszâgbél. Tömösväry egy varietâsât is
emliti, de nem irja le azt.
A rendelkezésemre âllô anyagban pâr szin-varietâsât
kälönböztettem meg.
1. Strong. paUipes v. fulvwm, mihi. Colore fvlvo, dorso linea
mediana brnnneo-flava ; capite saturatiore fvlvo ; segment!s
supe'-ne bimaculatis, maculis flavo-albidis ; pedibns flaves-
cmtibus. — Habit.: Kazân, Kély, Mehâdia.
2. Strong. paUipes v. albidwm, mihi. Colore albido, doj'so
linea mediana nigro-brunnea angvsta, sine maculis dorsa-
libus ; in lateribus serie maculantm parvarum bt'unneo-
fulvarum; antmnis pedibvsque albidis ; aiticido ultimo
antennarum fusco; fronte flavo-albido, linea mediana nigro-
brunnea, angustissimaque omato ; segmento idtimo albo,
sparsim setoso. — Habit. : Betyezât.
3. Strong. paUipes v. fuscum, mihi. Colore ubique fusco vel
pallide brunneo-fusco, dorso linea mediana angustissima,
saturatiore bnmneo-fusca ; maculis dorsalibus lateralibus-
que nullis-; antmnis pedibusque flavescentibus. —Habit.:
Budapest (Madarâszkert).
4. Strong. paUipes v. flavum, mihi. Colore ubique flavo vel
albido-flavo sine maculis lineaque mediana ; antennis
pedibusque flavo-albidis. — Habit. : Kazan.
Nem. Paradesmus, Sauss.
Paradesmus (exp.) Saussure, Linnæa entom. 13. p. 325.
Wien Soc. d. Phys. etc. Genève. 15. p. 292. sect. 3. —-
Humbert et Saussure, Verhandl. d. zool.-bot. Gesellsch.
in Wein. 19. p. 670; Miss, scientif.. au Mexico. Zool. 6.
part. 2. p. 26. — Tômôsvary, Term. rajz. fiiz. 1873. p. 246.—
Latzel, Die Myriop. d. ôsterr.-ung. Monarchie. H. p. 161. —
Fontana (exp.) C. K och, Syst. d. Myriop. p. 60. 141.
Corpore minus dcpresso, subgracili, subconvexo angu-
statoque ; antennarum articvlis 3—6 subaequalibus ; se-
gmentis 10 ; dorso non tubercidato, laevigato ; scutis transverse
profundissimeque unisulcatis, carinis sat parvis,
sublinearibus, manifeste prominulis; foraminibus repu-
gnatoriis sat distinctis in margins laterali carmarum
5, 7, 9 ,1 0 ,1 1 ,1 3 ,1 5 ad 19 positis ; segmento anali acu-
minato, âpice truncato vel subbidentato ; pedum paribus
irifemina 31, in mari 30.
Bazâja Kelet-, Nyugat-India, Japan, Polynézia és Dél-
Afrika. Eurépâbél egyetlenegy faja ismeretes s ez ' is
hazânkbél.
Faj. Paradesmus gracilis, C. K
Fontaria gracilis, 0. Koch. Syst. d. Myriop. p. 39. Fig. 18.
Die Myriop. H. p. 51. Fig. 173.—Weber, Arch. f. mikrosk.
Anat. 21. p. 468—475; —Polydesmus coarctalus, Saussure,
Mém. Mex. Myriop. p. 39. Fig. 18. — Humbert et Saussure,
Verh. d. zool. bot.-Gesellsch. in Wien. 1869. p. 670. —
Paradesmus gracilis, Tömösväry, Term. rajz. filz. HL köt.
p. 246. Tab. 10. Fig. 1—5. — Latzel, Die Myriop. d. österr.-
ung. Monarchie. H. p. 162. Tab. 6. Fig. 70.
Corpore angusto, stubdepresso, glaberrimo nitidoque,
brunneo, fusco-castaneo vel subnigro, in carinis et apice
segmenti idtimi ventreque pallide fla vis; antennis latitu-
dine cojporis multo longioribus; ore paüide-flävo; vertice
laevissimo, svlco volde profundo; segmento primo magno,
subsemicireulan, angvlis posticis subrectis, sulco longitu-
dinali impressionibusque dudbus signato, in murgine
antico et laterali setis longiusculis vestito; segmentis
ceteris primo minoribus, scutis dorsalibus laevigatis, doi’so
sulco transverso profundissime exaratis, in sutura transversa
serie granulorum setisque nonmdlis transverse-
uniseriatis vestitis; angulis anticis carinarumrotundatis,
posticis subrectis vel in segmentis posterioribus evidenter
productis, subacutis, in marginibus lateralibus integrier
antice denticulo setigero instructie; pedibus longiusculis,
tenuibus pallide-flavis.
Longit. corp. 16—23*5 mm.; latit. corp. 1*5—2*3 mm.
Habit.: Budapest (margitszigeti viräghäzak).
Emez exoticus fajt, mely valószinuleg növényekkel ke-
rült a margitszigeti virägMzakba, T ömösväry fedezte és
jegyezte fel eldször. A Tömösväry adatai nyomän indult
L atzel is, a ki innen több példdnyt kapott.
Nem. Polydesmus, L atr.
Polydesmus, Latreille, Hist. nat. des Crust, et d. Ins.
HI. p. 84. VH. p. 77. — Gray and J ones, Cyclop, of Anat.
and Phys. IH. p. 546.— C. Koch, Syst. d. Myriop. p. 59,
131. — Saussure, Mém. Mex. Myr. p. 325. — Meinert, Nat.
Tidsskr. 3. B. p. 24. — Saussere et Humbert, Miss, scientif.
au Mexico, Zool, VI. p. 51. — Latzel, Die Myriop. d. österr.-
ung. Monarchie. .H p. 136. Taf. 5 Fig. 51—64. Taf. 6. Fig.
65—67. — Leach, P orath, Mtuxberg, Menge, F anzago,
F edrizzi, Tömösväry, Cantoni, Berlese, Karlinski, etc. —
Haase Er. Schlesiens Diplop. 1. H. — Polydesmus (exp.)
Brandt, Newport, Gervais, Wood.
Corpore parum elongato, depresso, supra subplanoplus-
minusque aspero; antennis articulo tertio maximo; vertice
sulco profundiore longitudinaliter exarato; segmentis
20, late-lobatis, lobis horizontalibus, plus-minusve
angulatis, serratim interruptie; scutis tvbercidatis, tuber-
adis 4—6, sat depressis vel acutiuscudis, in seriesque 3
tramsversas dispositie; segmento primo infra aperto, ceteris
clausis; segmento anali non lobato sublaeve, acumi-
nato truncatoque | foraminibus repugnatoriis parvis,
prope margi/nem loborwm in tuberculis singulis oblongis
segmentorum 5, 7, 9,10,12,13,15 ad 19 positis; pedum
paribus femina 31, in mari 30.
B a z ä n k b ö l m ä r ré g ó ta ism e rt n em, a melynek nolniny
faj a t m d r Tömösväry s a z u té n L atzel is feljegyezte.
Eddig ismert hazai fajait a következd bélyegek alapjân
lehet felismerni.
A. A test oldalkarélyainak rnellsô szögletei erôsen kikere-
. kitettek, a hâtsôk tôbbé-kevésbbé tompa csucsba végzôdnek
; oldalszegélyei vagy egészen simak, vagy alig észre-
velietoen fogazottak.
a. A pânczél szemölcsei csenevészek, a sârgâsfehér test
9 mm. hosszu és mindenütt egyszinü.
Polyd. albidus, n. sp.
b. A pânczél szemölcsei erôsek, a test âltalâban sôtétszînü
és 9 mm.-nél jéval nagyobb.
1. A test oldalkarélyai mind egyszinü ek.
* A kapcsolélâbak belsô szegélyén szâmos, néha
âgazott, vékony fogacska emelkedik.
Polyd. edentulus, C. K.
** A kapcsolélâbak belsô szegélye fogazatlan s csu-
pân két oldalân van egy-egy nyulvâny.
Polyd. macüentus, C. K.
2. A 3, 4, 6, 8, 11. és 14-ik oldalkarély feltûnôen
sârga.
* A nyakpaizs bama s az èmlitett oldalkarélyok
majdnem sârgâsfehérek vagy vilâgos szennyes-
sârgâk. Polyd. tatranus, Latz.
** A nyakpaizs, valamint a 4, 6, 8. 11. és 14-ik
oldalkarélyok is élénk ■ sârgâk, vagy gyakran
narancssârgâk. Polyd. collaris, C. K.
B. A test oldalkarélyainak rnellsô szögletei hegyes-, derék-
vagy tompaszôgüek, a hâtsék hegyes csucsba végzôd-
nek és oldalszegélyeik élesen fogazottak.
a. A kapcsolélâbak hosszuak, vékonyak, iveltek, csucsuk
kéthegyû.
1. A kapcsolélâbak végsô harmadâban széles hârom-
szôgletü és közepe tâjân meglehetôs hosszu és hegyes
foggal fegyverzettek. Polyd. complanatus, L.
2. A kapcsolélâbak végsô harmadâban ivelt pârkâny
fût, közepe tâjân gyengén görbült, hegyes, és széles
hâromszôgïetü fog emelkedik.
Polyd. montanus, n. sp.
3. A kapcsolélâbak végsô felében kifelé âUé hegyes,
keskeny fog emelkedik, mellyel âtellenben kissé
hâtrâbb erôsebb, kétâgu és gyengébb fog van.
Polyd. transylvanicus, n. sp.
b. A kapcsolélâbak meglehetôs rövidek, horogszerûek,
tôbbé-kevésbbé hâromosztatiiak.
1. A kapcsolélâbak külsô âga egyszerüen ivelt, közepe
tâjân nagy mellékâggal. Polyd. denticulatus, C. K.
2. A kapcsolélâbak külsô âga erôsen görbült, közepe
tâjân rövid, häromszög alaku foggal és hosszü,
hegyes, lefelé irânyulô nyüjtvânnyal.
Polyd. banaticus, n. sp.
3. A kapcsolélâbak külsô âga gyengén ivelt, csûcsân
két horogszerüen visszahajlott és elâllé âgra osz-
lik, a m elyek kôzül a külsô széles, osztatlan, a belsô
keskeny, kétâgu s ez alatt van a h armadik âg, alapjâ
n a sôrtés csücscsal. Polyd. subscabratus, Latz.
•
A. Scuti dorsales angulis antenoHbus obtusis, f>osticis parmi
productis, in marginibus lateralibus omnino inbegn v'él
indistincte denticulati; antennae latitudine coiporis multo
longiores.
1. Faj. Polydesmus albidrn, n. sp.
Corpore gracili, angusto, albido ; capite flavido dense-
que crmito ; antennis latitudine corporis multo longiori-
bus, subclavatis, scuto primo dorsale subelliptico, tuberculis
indistinctis, setigeris, angulis parum rotundatis
modice productis ; scutis ceteris dorsalibus sculptura obli-
terata, tuberculis setigeris perparvïs, angulis anterioribus
valde obtusis, posticis parum productis, acutis, in marginibus
lateralibus parum denticulatis, denticulis setigeris,
pedibus albis, longiusculis. Mas ignotus.
Longit. corp. 9 mm. ; latit. corp. Q'8 mm.
Habit. : Zilah.
Egyetlen példânyban âllott rendelkezésemre, a melyet
az emlitett helyrôl Biró L ajos gyujtôtt volt.
2. Faj. Polydesmus edentulus, C. K.
Polydesmus edentulus, C. Kooch, System d. Myriop. H.
p. 4. Fig. 128. — F edrizzi, Annuario d. Soc. _dei Natural in
Modena. 1877. p. 109. — Latzel, Die Myriop, d. ôsterr.-ung.
Monarchie. H. p. 154. Taf. 5. Fig. 58. Polydesmus maci-
lentus Sill V., Verh. d. Siebenbürg. .Vereins f. Naturw. in
Hermannstadt. 12. p. 200. — F edrizzi, Annuario d. Soc. dei
Natural, in Modena p. 11. p. 109.
Corpore gracili, angusto, antice posticeque parum atte-
nuato, subnitido, colore brunneo vel terreo; subtus palli-
diore ; scuto primo dorsali subreniformi sculptura sat
distincta, angulis rotundatis vel obtusis ; scutis sequenti-
bus sculptura distincta tuberculis seriei posterioribus subacutis,
in lateribus valde efflatis laevigatisque ; pedibus
longis ; pedibus copulatoriis, in mare hamatis, in parte
concava multidentatis dentibusque singulis vel binis ma-
joribus armatis in margine convexo crenulatis.
Longit. corp. 13—19 mm. ; latit. corp. 1*8—2-2 mm.
Habit. : Martinsizza.
Jéllehet màr Sill V. is ismertette hazânk erdélyi
részeibôl, mégis a ritkâbb fajok kôzé tartozik. Erre vall
az a kôrülmény, hogy L atzel nem emliti hazânkbél s én
is csak az emlitett egyetlen helyrôl ismerem. Ugy lâtszik,
hogy nyugati alak.
3. Faj. Polydesmus macüentus, 0. K.
2. Tâb. 10. âbr.
Polydesmus macilentus, C. Koch, Deutsch. Qrust. Myr.
Araeh. H. 40. Taf. 12.; Die Myriop. H. p. 19.. Fig. 141.
Sill V., Soc. cit. 13. Jahrg. p. 200. — Polydesmus testaceus,
C. Koch, Syst. d. Myriop. p. 135. ^ Die Myriop. I. p. 86.
Fig. 75. — F ederizzi, Annuario d. Soc. dei Natural, in
Modena.' 11. p. 107.
Corpore sat gracili, angusto, antice posticeque attenuato,
subnitido, brunneo, subtus pallidiore ; antennis fuscescen-
tibus ; scuto primo dorsali subreniformi, sculptura
evidenti, tuberculis seriei anterioris sculptura sat dis-
9*'