ôâ
azonban rajzai es lefrâsa utàn arrél gyôzôdtem meg,
hogy az anacantha species azonos a nivea-val.
3. Faj. Scolopendrella nothacantha, Gerv.
Scolopendrella notacantha, Gervais, Compt. rendus de
l’Acad. d. soi. 9. p. 532. ; Ann, sei. nat. 3 sér. IL p. 79.
PI. 5. Fig. 15—17. ; Hist. nat. d. Ins. Apteres ; IV. p. 301,
PI. 39. Fig. 7. A—E. — Ryder, Proceed, of the Acad, of
Nat. Soi. of Philadelphia. 1881, p. 85. Fig. 2. — Muhr,
Zehnter Jahresber. über d. deutsche Staatsgymn. in Prag—
Altstadt, p. 6. Fig. 1—3. —■ Tömösväry, Orv. term.-tud.
Ert. 1883. p. 5. — Latzel, Die Myriop. d. öster.-nng. Monarchie.
H. p. 11, Taf. 1. Fig. 2. — H aase Er., Schlesiens
Symph. u. Paurop. p. 7. — Scolopendrella microcolpe,
Muhr, Zool. Anzeiger. Nr. 75. p. 59. Fig. 1. 2. 4.
Corpore parvo, gracillimo, antice posticegue atténua,to,
albido ; capite subovali, parum elongato ; antennis breviu-
sçulis 15—25 articulatis; sentis dorsalibus 16, in margine
posteriore subrectis, in angulis posticis lateralibus valde
productis acutisque, excepüs primo, duobusque ultimis in
angulis rotundatis vel subrectis, in superficie subglabris;
stylis candalibus minoribus, subglabris.
Longit. corp. 2-—3*5 mm. ; lafcit. corp. 0;2—0*4 mm.
Hazânkbôl legeloször Tômôsvâry emlïti, bâr h a ta ro z o tt
elôfordulâsât nem jegyzi fel. L atzel Horvâtorszâgbôl
emliti.
IV. Rend. Chilopoda, L atr.
Clnlopoda, L atreille , Le Regne animal par Cuvier.
Tom. HI. p. 155. ; Cours d’Entomol. 1831. p. 175. —Newport,
Trans. Linn. Soc. of London. 19. p. 274. — Gervais,
Hist. nat. d. Ins. Apt. IV. p. 210. — Wood, Trans. Amer,
philos. Soc. Philadelphia. 13. p. 141. — Tömösväry, Latzel.
Die Myriop. d. öster.-ung. Monarchie. H. p. 7. etc. etc. —
H aase Er., Schlesiens Chilop. I. H. p. 1. — Scolopendra,
L inné, Geoffrey, Fabricius, De Geer, ete. etc. — Syngnatha,
LatrehJjE, Hist. nat. d. Crust, et d. Ins. Tom. m . p. 45.
Tom. VH. p. 83. ; Genera Crust, et Ins. Tom. I. p. 77. :—
Leach, Trans. Linn. Soc. of London. H. p. 376.; Zool.
Mise. 3. p. 38. — C. Koch, Syst. d. Myriop. p. 5. 146. —
Scolopendrides, Leach, Edinb. Encycl. 7. p. 408. — Les
Syngnathes, Risso, Hist. nat. d. l’Europ. mér. V. p. 153. —
Gnathogena Chilopoda, Brandt, Recueil. 1841. p. 15. —
Chilopodes, Saussure et H umbert, Miss, scientif. au Mexico.
VUE. 2. p. 106.
Corpore elongato vel valde elbngato ; segmentis pedum
pare unico praeditis ; antennis mvlitarticulatis ; maxiUis
paribus duobus ; pedibus primi paris thoracis in pedes
maxiUares transf ormantibus, glandula venenifica ; orifi-
cio genitali in segmento penvltimo sito ; organis copula-
toriis rudimentariis.
Az egész földön el van terjedve, bâr a forré égôv alatt
tekintélyesebb, mondhatni hatalmasabb alakokképviselik,
a melyeknek m arasa még az emberre is veszedelmes.
Hazânkban négy csalâdjânak vannak kisebb-nagyobb
szdmu képviselÔi, melyeket a következd bélyegek alapjân
lehet megkülönböztetni :
A. A szemek egyszerüek vagy hiânyzanak. -
a. A lâbpârak szâma 31—173. Csal. Geophilidae, Leach.
b. A lâbpârak szâma 21. Csal. Scolopendridae, Newp.
c. A lâbpârak szâma 15. Csal. Lithobiidae, Newp.
B. A szemek összetettek. Csal. Scutigeridae, Gerv.
1. Csal. G eo p h ilid a e, Léach.
Geophilides, Leach, Trans. Linn. Soc. of London. 11.
part. H. p. 384. — Geophilidae, Newport, Trans. Linn. Soc.
of London. 19. p. 276.; Catalog. Brit. Museum, p. 3. 81. —
Wood, Transact. Amer, philos. Soc. Philadelphia. 13. p. 175. —
Latzel, Die Myriop. d. öster.-ung. Monarchie. I. p. 158. —
H aase E r., Schlesiens Chilop. 2. H. p. 6. — Geophilinae
sen Polypoda, Brandt, Recueil. 1841. p. 27.— Notiphiliden,
C. Koch, Syst. d. Myriop. p. 78. 176. — Geophiliden, C.
Koch, Syst. d. Myriop. p. 83. 185. — Geophili Bergsoe og
Meinert, Naturh. Tidsskr. 4. Bd. p. 81. — Meinert, L. c.
7. Bd. p. 1—128.
Corpore subdepresso, vermiformi, voids elongato, oculis
nullis ; antennis 14-articulatis, corpore permvlto brevio-
ribus ; palpis labialibus 3-articulatis, saepe ungve arma-
tis ; lamina basali distincta; spiroculis a numéro ped/um
paribus paucioribus, in pleuris sitis; pedum paribus
31—173, tarsis 2—3-articvlatis ; pedibus a/nalibus coxis
rudimentariis ; pleuris posticis plus-minusve validis
coxaeformibus.
E csalâdnak hazânkban tekintélyes szâmu képviselôje
van, melyek a kôvetkezôleg jellemzett nemekbe tar-
toznak.
A. A test közepe tâjân vagy azontül legszélesebb ; a lâbpârak
szâma még ugyanannâl a fajnâl is véltozé; az
uszâlylâbak arânylag rövidek és vaskosak.
a. Az âllkapcsi lâbak karomizének alapjân vagy semmi,
vagy igen rövid fogaeska van ; a szelvények hâtpân-
czélja kétbarâzdâs.
1. A lélekzônyüâs lemezkéje és a hâtpânczél között
' 2—3 sorban kis pleurallemezkék vannak; az uszâlylâbak
6-izüek. Himantarium, C. K.
2. A lélekzônyüâs lemezkéje közvetlen érintkezik a hât-
pânczéllal.
* Az âllkapcsüâbak csipôjének chitin vonalai ren-
desen élesen fejlettek.
a. A felsô ajak szegélyei rövid fogacskâkkal fegy-
verzettek ; & felsô âllkapocsnak ninesenek
tapintô lebenyei.
t Az uszâlylâbak 6-lzüek, a nôsténynél véko-
nyak, a hfmeknél vastagok ; felsô ajak nines ;
a szâj szegélyén hosszii szörök vannak.
Chaetechelyne, Mein.
•ff Az uszâlylâbak 5-izüek, a felsô ajak 3-
osztatü.
• Az âllkapcsi lâbak karmai nem fogazattak ;
a hâtpajzsok két barâzdâsok ; a hlm uszély-
lâbai igen vastagok ; a nôstényéi vé-
konyak. Scotophüus. Mein.
•• Az éllkapcsi labak karmai csücsuk köze-
lében két vékony, hegyes fogacsk&ra osz-
tottak; a hatpaizsok siinak; az uszély-
lébak mindkét ivaregyénnél egyformék.
Dignathodon, Mein.
ß. A haromosztatii felsö ajak szegélyei szabdaltak;
a felsö allkapocsnak külsö oldalan két par
tapogató lebeny van. Geophilus, Mein.
** Az éllkapcsi labak csipöjén chitin-vonalak
ninesenek. Schendyla, Mein.
b. Az éllkapcsi lébak karomizének alapjén igen nagy és
hegyes fogaeska emelkedik; a szelvények hätpaizsa
sima. Scolioplanes, Bergs., Mein.
B. A test mellsö részében szélesebb, mint egyebütt; a lab-
pärak szama ugyanazon fajnél éllandó; az uszólylébak
igen hosszuak és vékonyak. Mecistocephalus, Newp.
1. Nem. Himantarium, 0. Koch.
Himantarium, C. Koch, Syst. d. Myriop. p. 82. 176. —
Bergsoe og Meinert, Naturh. Tidsskr. 4. Bd. 1866. p. 106. i
Meinert, Naturh. Tidsskr. 7. Bd. 1870. p. 21. Tab. I.
Fig. 13—18. Tab. II. Fig. 1—5. — Latzel, Die Myriop. d.
öster.-ung. Monarchie. I. Bd. p. 214. Taf. 9. Fig. 89. Taf. 10.
Fig. 90—98.
Corpore elongato, angusto; lamina cephalica parva;
antennis crassis, attenuatis; labro libero, integro, medio
profunde sinuato, dentato; stipite inandibularum laminis
pectinatis pluribus lamellaque dentata valida armaio;
mala maxillarum extema biarticulata processuque sat
magno dentiformi instructa; interna a stipitibus coalitis
simplicibus discreta; coxis pedum maxiÜarium coalitis
lineis duabus; laminis dorsalibus obsolete bisulcatis; poris
ventralibus inlaminarumsingularum inareamdefinitam
coartatis; pleuris posticis infiatis, porosis; scutellis spira-
culiferis parvis, praescutello permulto minoribus; scutellis
praescutellisque mediis et internis distinctis; poris
analibus nullis; pedibus analibus inermibus, brevibus,
sèxarticulatis, in femina gracilibus, in mare parum eras-
sioribus.
E nembe tartoznak a Geophilidae-csalädnak azon alak-
jai, a melyeken a ldbpärak szäma a legmagasabb hatdrt
óri el (173). Különben hat&rozottan dóli alakokat fóglal
magäban s haz&nkból még eddig csupän egyetlen faja
ismeretes.
Faj. Himantarium Gabrielis, L.
Scolopendra Gabrielis, L inné, Systema naturae. Ed. 12.
T. 1. p. 1063. — F abricius, Specim. insect. I. p. 533. —
Geophüus longissimus, Risso, Eur. mérid. V. p. 155. —
Geophilus Walkenaeri, Gervais, Magaz. zool. d. Guérin.
Cl. 9. PI. 133. Fig. 1. — Geophilus Xanthinus, Newport,
Trans. Linn. Soc. of London. 19. p. 438. Tab. 40. Fig. 13.;
Catal. brit. Mus. p. 91.^||- Geophilus Gabrielis, Gervais,
Hist. nat. d. Ins. Apt. IV. p. 322. — Himantarium Gabrielis,
C. Koch, Syst. d. Myriop. p. 176. — Die Myriop.
H. Bd. p. 91. Taf. 214. 215. — Meinert, Naturh. Tidsskr.
7. Bd. p. 23. — Latzel, Die Myriop. d. österr.-ung. Monarchie.
I. Bd. p. 215.
Corpore robusto, depressofiavo vel flavo-ferrugineo, antice
paulo attenuato, infra apieeque posteriore pallidAore,
pedibus maxillaribus laete nigro-maculatis; lamina cephalica
latiore quam longiore; antennis perbrevibus; pedibus
maxillaribus flexis marginem frontalem non attingenti-
bus, coxis latis, dentibus duobus obscuris armatis, lineis
chitineis integris, evidentibus; laminis dorsalibus obsole-
tius bisulcatis, distincte rugosis; ultima laevigata ad
latera rugosa subinflataque; laminis ventralibus sublaevi-
bus, praeter primam ultimamque area rotunda porosa
pone medium notatis, ultima minima, cruciatim sulcata;
pleuris posticis scabrosis, permagnis, poris numerosis
minimis; spiraculis majusculis, anticis longitudinalibus
vel siibfusiformibus, ceteris subrotwndis; pedibus analibus
longitudinis pedum paris antecedentis; pedum paribus in
femina 139—173-, in mare 133—163.
Longit. corp. 92—196 mm.; latit. corp. 3’5—3*7 mm;
Habit.: MeMdia, Orsova, Tersato.
A rendelkezésemre Allott példé-nyokat néhai T ömösvAry
Ö. gyujtötte s a két utolsó helyröl való példflnyok az erd.
orsz. Muzeum dllattdréban vannak.
2. Nem. Dignathodon, Mkin.
Dignathodon, Meinert, Naturh. Tidsskr. 7. Bd. pag. 36.
Taf. II. Fig. 13—22. — Latzel, Die Myriop. d. österr.-ung.
Monarchie. I. Bd. p. 208. Taf. 9. Fig. 84—88.
Corpore elongato fusiforrhi; lamina cephalica minima
trophos obtegenti; antennis subfiliformibus vel subclava-
tis ; labro libero, tripartito, parte media magis chitinea>
in dentes paucos, validos incisa; stipite mandibularum
lamina unica pectinata instructo; mala extema maxilla?
rum integra, simplici, interna a stipitibus coalitis sim-
plicibusque non discreta; coxis pedum maxillarium coalitis,
lineis duabus chitineis, ungve sub apice in dentes
tenues bis inciso; lamina basali perlata, transversali, late-
ribus postice convergentïbus; scutellis spiraculiferis praescutello
pluries minoribus; scutellis praesculeUisque mediis
et internis evanescentibus; pleuris ■posticis sat parvis,
obtecte porosis; poris ventralibus incospicuis; poris analibus
nullis; pedibus analibus 5—6 articulatis, inermibus,
in utroque sexu valde incrassatis.
Ez ideig czak egyetlen faja ismeretes.
Faj. Dignathodonjnicrocephalum, L ucas.
3. Tabla, 14. &bra.
Geophüus microcephalus, Lucas, Rev. Zool. pari. Soc.
Cuv. p. 288. — Gervais, Hist. nat. des Ins. Apt. IV. p. 326. -?$'
Lucas, Expl. scientif. de 1’Algerie. Zool. I. p. 349. PI. 2.
Fig. 10. — Dignathodon microcephalum, Meinert, Naturh.
Tidsskr. 7. Bd. p. 38. — Latzel, Die Myriop. d. österr.-
ung. Monarchie. I, Bd. p. 209. Taf. 9. Fig. 84—88.'
11*