tozik. Szm tekintetében különben nagyon hasonllt a
Jidus austriacus-hoz, a melytôl azonban bfizmirigy-
nyihlsainak helyzetérôl könnyen meg lebet különböztetni.
32. Faj. Jidus montivagus, L atz.
Die Myriop. d. österr.-ung. Monarchie. II. p. 308. Tab. 12.
Fig. 146. 147.— H aase E., Schlesiens Dipl. 2. H. p. 34.
Corpore gracili, sat glabro, fusco-bm/nneo ; antennis
latitudinem corporis subaequantibus ; ocidis hemisphaeri-
cis, inter dum subtrapezoidalibus e seriebus 7 transver sis
ocellorum utrinque 30—40 compositis ; vertice profunde
sulcato, foveis duabus setigeris distinctis; segm entis 44—5%,
primo in lateribus posterioribusque saepe tenuiter spar-
simque, mediis densius minusque profunde striatis in
parte anteriore tenuiter longitudinaliterque rimosis in
marginè postico crinitis ; segmento ultimo sparsim sub-
rigideque setoso, in spinam longam, rectam prod/ucto,
valwlis analibus planatis ; foraminibus repugnatoriis
sat magnis; pedum paribus 72—93, pedibus fuscis vel
subflavis, brevibus, tenuibus; mare interdum in dorso
flavescente vél auronitente; coxis in pedibus secundi
paris maris simplicibus ; articulis duobus pemdtimis in
pedibus omnibus pulviUis instruçtis.
Longit. corp. 13—21 mm. ; latit. corp. 0 8—1*5 mm.
Habit. : Bänszka, Beszkidhegy, Déva, Kabolapolyäna,
Kazän, Liicski, Maros-Vâsârhely, Martinsicza, Szilägy-
somlyó, Vlegyäsza.
Meglehetós gyakori alak, melyet L atzel kazdnk északi
hegyes vidékeirôl emlft.
23. Faj. Jidus transylvaniens, n. sp.
1. Tabla, 4. 18. 19. âbra.
Corpore gracili, glabro, nigrofusco vél nigro, micante ;
antennis tenuibus, latitudine corporis longioribus, ocidis
distinctis trapeziformibus vel subtriangularibus e seriebus
7—8 transversis ocellorum utrinque 33—58 compositis
; vertice tenuissime sulcato foveisque duabus setigeris
in striam productis praedito ; segmentis 54—58, primo
in lateribus rotundato, laevi, ceteris sat dense prof undeque
striatis, ultimo sparsin hirsuto in spinam breviuscu-
lam, latam, depressam, valvulas anales supera/ntem pro-
ducto, valvulis analibus vix marginatis, foraminibus
repugnatoriis majuscidis ; pedum paribus 94—97, pedibus
pallidis dilute brunneis vel fuscis ; pedibus primi
paris maris articido ultimo in uncum tenuem, pellucidum
transformato ; coxis pedum secundi paris simplicibus ;
articulis duobus pemdtimis pedum omnium pulviUis in-
structis ; pedibus copulatoriis fere Julifallacis v. oribatis
similibus.
Longit. corp. 14—22 mm. ; latit. corp. 1—1:2 mm.
Habit. : Retyezät.
Igen érdekes alak, a mely a Jul. montivagus. L atz, és
Jul.fallax v. pTibates, L atz, bélyegeinek keverókét viseli
magän s mintegyakettöt összekapcsoló középalak gy an tint
szerepel. Utolsó szelvényének farknyüjtvänya azonban
mindkettdétdl lényegesen eltér. — Még eddig esak a
Retyezätröl vannak példényaim, de azt hiszem, bogy a
délkeleti Kärpätokban gyakori lehet.
24. Faj. Julus longabo, C. K.
1. T&bla, 18. 17. &bra.
Julus longabo, C. Koch, System d. Myriop. p. 113.; Die
Myriop. I. p. 18. Fig. 17. — Latzel, Die Myriop. d. österr.-
ung. Monarchie. II. p. 313. Taf. 11. Fig. 134. 137. Taf. 12.
Fig. 138—141. ,—- Julus serpentinus, C. Koch, Die Myriop.
II. p. 106. Fig. 228. — Julus ferreus, C. Koch, Myriop. II.
p. 107. Fig. 229.
Corpore sat gracili, antice subglabro, postice densius
hirsuto, nigrofusco vel nigro; antennis tenuibus, latitudine
corporis longioribus; oculis subtrapezoidalibus vél
triangularibus, minus distinctis e seriebus 7—9 transversis
ocellorum utrinque 49—63 subplanorum compositis
; vertice onguste sidcato foveisque duabus setigeris in
striam productis instructo; segmentis 55—62, primo in
lateribus subobtuso. laevi vel parum striato, ceteris sat
dense profundeque striatis, in margine postico sat lange
ciliatis, ultimo sparsim hirsuto in spinam longam, rectam
acutamqueproducto, valvulis analibus parum margi-
I natis; pedum paribus 98—115, pedibus pallidis, tenuibus,
sat longis; pedibus primi paris maris articulo
ultimo in uncum tenuem, petmagnum peüucidumque
transformato; coxis pedum omnium pulviUis carèntibus.
Longit. corp. 25—45 mm ; latit. corp. 1*2—2*5 mm.
Habit.: Czéke, Erdöbénye, Retyezät, Sz.-Märton, Szöl-
löske, Tätra, Vlegyäsza.
Igen régen ismert faj, melynek n0häny hazai példé-
nyät C. Koch Jul. ferreus és serpentinus néven irta
le, mint azt mär L atzel kimutatta, a ki Magyar- és
Horvätorszägböl is felemliti.
A törzsalakon kfvül nyugoti Magyarorszägböl L atzel
e fajnak egy varietäsät is feljegyzi Julus longabo v. exilis
néven, mely csak abban különbözik a törzsalaktól, hogy
keve8ebb gyfirfije (50) és läbpärja (84—91) van.
25. Faj. Julus fallax, Mein.
1. Täbla, 15. 16 20. äbra.
Julus fallax, Meineet, Naturh. Tidsskr. 1868. 3. R. V.
p. 15. — Karlinski, Sprawozd. Komisyi fizyogr. 17. p. 89.
234. — Latzel, Die Myriop. d. österr.-ung. Monarchie. II.
p. 316. Taf. 11. Fig. 136. 137. Taf. 12. Fig. 142—115. —
Porath, öfters. Yetensk. Akad. Förh. 1869. p. 646. —
Stuxberg, Ibid. 1870. p. 901. Haase Er. Schlesiens Di-
plop. 2. H. p. 35.— ? Julus terresfcris, C. Koch, Deutsch. Crust.
Myriop. etc. H. 22. Taf. 11. Die Myriop. I. p. 17. Fig. 16. —
Sill, Verhandt. d. sieb. Vereins in Hermannstadt. 12. p. 10.
184. — Julus terrestris, Wajgiel, Sprawozd. Komisyi fizyogr.
Krakow. 1867. p. 155.—Rosicky, Arch. d. naturw. Landes-
durchf. v. Böhmen. 1876. III. 4. Abth. p. 30. Fig. 15. —
Latzel, Jahrb. d. nat. Landesmus. v. Kärnten. 12. p. 100.—
Fedrizzi, AnnuarioSoc. Natural. Modena. 11. p. 94.—Can-
toni, Atti d. Soc. ital. di sei. nat. 23. p. 342. — Berlese.
Acar. Myr. et Scorp. ital. fase. 6. Nr. 9. Fig. 1—8. ; Atti d.
R. Istit. veneto, 6. ser. — * ? Julus ferruginous, C. Koch,
Deutschi. Crust. Myr. etc. H. 22. Taf. 15.; Die Myriop.
II. p. 33. Fig. 155. — ? Julus ferruginous, P orath, Sveriges
Myr. Dipl. 1866. p. 25. — ? Julus albipes C. Koch, Deutschi.
Crust. Myr. et. H. 22. Taf. 10. ; Die Myriop. I. p. 48. Fig.
42. — F edrizzi, Annuario Soc. Natural. Modena. 11. p. 95.—
Cantoni, Atti d. Soc. ital. di sei. nat. 23. p. 344. — ? Julus
nemorensis, C. Koch, Deutsch. Crust. Myr. etc. H. 40. _
Taf. 16.; Die Myriop. II. p. 32. Fio. 153. 154. — Sill V.,
Ver’hand. d. siebenb. Vereins f. Naturw. in Hermannstadt. 12.
p. 10. 184. —-^Fedrizzi, Annuario Soc. Natural. Modena.
11. p. 93. — ? Julus conformis, C. Koch, Die Myriop. I.
p. 49. Fig. 43. — Julus muscorum, F anzago, Atti d. Soc. Ve-
neto-Trentino. 3. p. 281.—? Julus ciliatus, F edrizzi, Annuario
Soc. Natural. Modena. 11. p. 96.£jp ? Julus piceus, Cantoni,
Atti d. soc. ital. di sei. nat. 13. p. 344.
Corpore sat gracili infeminis saepe sat robusto, antice
subglabro, postice densius hirsuto, nigro-fusco vel nigro,
micanti, ventrem versus saepius paüide maculoso vel
marmorato, rarius brunneo, fusco-ochraceo vel brunneo- \
griseo, linea dorsali nigra lateribusque plus-minusve
nigrescentibus ; antennis tenuibus, latitudine corporis
longioribus; oculis distinctis, trapeziformibus vel subtriangularibus
e seriebus 7—8 transversis ocellorum utrinque
35—60 compositis; vertice leviter sulcato foveis
setigeris duabus in striam productis praedito, fronte
glabra, sublaevi ; segmentis 43—62, primo in lateribus
subobtuso parum striato vel laevi, ceteris sat dense profundeque
striatis, in margine postico, praesertim in segmentis
posterioribus sat longe ciliatis, ultimo sparsim
hirsuto in spinam longam, rectam acutamque producto,
valvulis analibus parum marginatis foraminibus repu-
gnatoi'iis sat parvis ; pedum paribus 70—115, pedibus
paüidis, dilute brunneis vél fuscis, breviusculis ; pedibus
primi paris maris unco parvo armatis; coxis pedum
secundi pans processu brevi, tenui, pallido, antrwsum
versus applicato instructis ; pulviUis tarsalibus nullis.
Longit. corp. 14—48 mm. ; latit. corp. 1—3 mm.
Habit. : Bärtfa, Beszkidhegy, Divics, Fiume, Gäboltö,
Kolozsvär, Körtvélyes, Nagy-Hagymäs, Nagy-Kanizsa,
Pele, Retyezät, Sikevicza, Szerencs, Szomotor, Tätra-
Füred, Torna, Ujpesti-sziget, Visäg, Vlegyäsza, Zbojna,
Zircz.
Meglehetó'sen közönsóges alak s valészfnûleg mär Sill
V. is ismerte, de mint Jul. terrestris C. K. és nemorensis
* A ?-el jelzett synovymeket nem volt módomban hatârozot-
tan megâllapitani s- Latzel R. nyomdokät követve vettem fel a
sorozatba.
C. K. fajt jegyezte fel. L atzel e fajnak hazânkbél egy
érdekes varietasàt emlfti, a Julus fallax var. oribates-1,
s olôfordulîlsa helyétfl a magas Titrât jegyzi fel.
26. Faj. Julus rugifrons, Mein.
Julus rugifrons, Meinert, Naturh. Tidsskr. 1868. 3. R.
V. p. 17. — Latzel, Die Myriop. d. österr.-ung. Monarchie. II.
p. 325. — H aase Er., Schlesiens Diplop. 2. H. p. 40.
Corpore sat gracili, nigro-fusco ; antennis subtenuibus,
longiusculis ; ocidis trapeziformibus vél triangularibus e
seriebus 7—8 transversis ocellorum utrinque 42 compositis;
vertice leviter sulcato, foveis duabus setigeris in
striam longe productis praedito ; segmentis 44—51, primo
in lateribus obtuse cmgulato, leviter striato, ceteris sensim
densius et modice profundius striatis in margine postico
parum ciliatis, ultimo setis longis vestito in spinam longam,
rectam acutamque producto, valvulis analibus vix
marginatis; foraminibus repugnatoriis sat parvis; pedum
paribus 76—90, pedibus pallidis, tenuibus, parum don-
gatis ; pedibus primi paris maris articulo ultimo sub-
conico in apice parum incurvato setisque rigidis, sub-
uncinatis dense vestito ; coxis pedum secundi paris processu
longissimo, tenui, antrorsum versus vergenti, gnatho-
chilarium attingenti instructis ; pulvïllis tarsalibus eva-
nescentïbus.
Longit. corp. 17—27 mm.; latit. corp. 1*2—2*1 mm.
Habit.: Fehértemplom, Hadhdz, K.-Azar, Körtvélyes,
Sâtoraljaujhely, Szamosujvâr, Szomotor.
E fajt L atzel csupân Szlavoniâbôl jegyezte fel ; az idé-
zett helyek utân itólve azonban hazânkban elterjedt fajnak
tekinthetjük.
27; Faj. Julus scandinavius, Latz.
I. Tabla, 12. 14. âbra.
Julus scandinavius, Latzel, Die Myriop. der österr.-ung.
Monarchie. II. p. 322. Tab. 11. Fig. 130—133. — Julus terrestris,
exp. L inné, Systema Naturæ, edit. 10. I. p. 639.;
Fauna Suecica edit. 2. 'p. 501. — Julus teri’estris, Porath,
Sveriges Myriop. Dipl. Stockh. p. 27. jgj Meinert, Naturh.
Tidsskr. 3. R. V. p. 16. — P orath, Öfvers. Vetensk. Akad.
Förh. 1869. p. 647, Stuxberg, Ibid. 1870. p. 901. —
Haase E r., Schlesiens Diplop. 2. H. p. 38.
Corpore sat robusto, nigro-fusco vél nigro ; antennis
latitudine corporis parum brevioribus ; oculis subtriangularibus
e seriebus 7 transversis ocellorum utrinque 40—50
compositis ; vertice leviter sulcato, foveis duabus setigeris
in striam productis praedito ; segmentis 43—55, primo in
lateribus subobtuso parumque striato, ceteris sat dense
profundeque striatis in margine postico sat longe hirsutis,
ultimo sparsim crinito, in spinam longam, rectam acutamque
producto, valvulis analibus parum marginatis;
foraminibus repugnatwiis parvis ; pedum paribus.72—