A garat rövidebb vagy hosszabb lefutAs utAn a közép-
bélbe nyilik, nélia egySzerüen, néha azonban billentyü-
készülék közvetltésével. A középbél vagy gyomor az
emészto-készüléknek mindig a legterjedelmesebb rósz-
lete, hengeres, egyenes lefutAsü vagy kissé csavart, mint
a Glomeriddk-nél.
A végbél AltalAban véve rövid ; a legrövidebb testü ala-
koknAl arAnylag a leghosszabbA vAlik, minthogy ezeknél
több kanyarulatot tesz s az utolsó gyürün a Chilopoddk-
nAl, Symphyldk-n&l ós Pauropoddk-nél kerekded, a Diplo-
poddk-nAl hosszukAs végbélnyilAsba nyilik.
A közép- és végbél hatArvonalAban szAjadzanak a Mal-
pighi-féle edények.
A bélcsatoma szöveti szerkezete megegyezik az In-
SectAkéval. Belsö fölületét finom cuticularis réteg fedi,
melyre epitbelréteg következik szögletes vagy lapos és
szorosan egymns mellé rendezddött sejtekbol, melyek
barna folyadékot tartalmaznak s a mAjat helyettesitik.
A végbél falazatâban a lapos sejtek helyén hengeresek
vannak.
A sejtes rétegre a hossz- és harAntirAnyu rostokból
Allé izomróteg következik, melyen az egynemü, savós
hArtya fekszik.
A zsirtest.
A zsirtest az összes MyriopodAknAl megvan, bAr nagyon
esekély mennyiségben s csak is a testûreg mellsô részében ;
Igy példAûl a Chilopoddk-nél, melyeknél a gyomor és
végbél egy részét veszi körül, vókony sejtréteg alakjaban
egészen az ivarmirigyek kezdetéig ér, mert azontül az ero-
sen fejlodött ivarmirigyek egészen elnyomjAk. A Diplo-
poddk-nàl épën megfordltva van ; ugyanis az ivarmirigyek
a test mellsô részéhez közelebb feküdvén, a hatsó
részt nem foglaljAk el, azért a zsirtest az utóbbi helyen
nagyobb mennyiségben fordül elö.
A zsirtest sejtjeinek alakja a Chilopoddk-nAl szabAly-
talan; lapltottak és magot tartalmaznak kölönbözo szlnu
festékszemecskék tàrsasAgAban. A Diplopoddk-nól a zsirtest
sejtjei gömbölyüek, s belsejökben festékszemecskéket
nem tartalmaznak, hanem csak egy halvAny körvonalü
magot.
A test mirigyei.
A Myriopodäk testének belsejében és köztakarójAban
több rendbeli és igen különbözö czélokra szoIgAló vAla-
dékot adó mirigyet talalunk, a melyeket részint hely-
zetük, részint feladatiik szerint a következöleg csopor-
toslthatni.
1. Bôrmirigyek :
a) Buzmirigyek (glandulæ odoriferæ seu repugna-
toriæ).
b) Nedvmirigyek.
e) Fonémirigyek. -
2. Méregmirigyek fglandulse veneniferas).
3. Nydlmingyek.
4. Malpighi-féle edények.
1. ‘B ö i'm il'ig y e k . a) Biizmirigyek. A biizmirigyeket
glandulffi repugnatoriae — a MyriopodAk között csakis a
Diplopoddk-n&l tal Al juk s ezek között is a Jididdk-a&l
vannak legjobban kifejlödve, ellenben a többi esal Ad alak-
jainAl többé-kevésbbé tökéletlenek. Osszetett mirigyek
ezek s a test két oldalAban vannak elhelyezve a hasi ós
hAti vonaltól rendesen egyenlö tAvolsAgra, bAr néha,
mint a Strongylosomd-nél, a hasi középvonalhoz közelebb
esnek.
A vididdk buzmirigyei a mellsö hArom és a legutolsó
gyürü kivótelóvel mindeniken elöfordülnak, még pedig
pArosAval a test két oldalAnak középvonalAban, az egyes
gyürüket mozgató izniok között. Többnyire lombikala-
kuak s kissé mellulröl hatrafelé hajlanak, minek követ-
keztében a vezetók alsó része meg van görbulve. Nagy-
saguk nagyon vdltozó s többnyire ardnyban All az egyes
fajok nagysAgAval.
A mirigyen a következö rószeket lehet megkülönböz-
tetni :
1. a mirigy nyilAsAt (foramen repugnatorium) a zAró-
készölékkel ;
2. a mirigyvezetéket; és
3. a mirigyet magAt.
A mirigy nyüdsa az a kis pórusszeru nyi'las a test két
oldalAn, mely rendesen a test többi részénél sötétebb,
vagy pedig szlnes körvonalü s e miatt elsö pillanatra is
felismerhetö. Többnyire ellypticus, kör vagy tojAsdad
alaku s külso, valamint belsö oldalAn is pArkAnyszerü
kiemelkedése van. A zArókészülék igen egyszerü és
billentyu módjara a csatorna egyik o 1 dal dra tapad.
Némely fajndl csavarosan, mAs fajnAl csak mintegy dom-
boru lemez fedi a csatorna homoru belsö oldalAt. Mellsö
érdes felületén tapad meg a zAró izom egyik vóge, mely-
nek összehüzódAsa alkalmAval a billentyu a nyllAstól
eltAvolodik s a folyadék szabadon ömölhetik k i ; ellenben
ha az inger többé nem hat az izomra, a chitinlemez
ruganyossAgAnAl fogva a szemben lévö oldalra pattan s
a vAladék kiömlését meggAtolja.
A mirigy vezetéke vókony, az egyes fajoknAl igen
vAltozó hosszusAgu csö, a melyen a tracheAkhoz hasonló
harAntcslkolat lAtható. Legtöbbnyire egyenlö szólessógfi.
A mirigy maga sokszögletü sejtekböl All, a melyeknek
olajcseppszerü magjai a sejt tartalmAból ki vannak dom-
borodva és egynemu sejtplasmAba vannak Agyazva.
E mirigyek sArgAs nedvet vAlasztanak ki, a mely eczet-
savban vAltozatlan marad, ellenben kAliluggal vilAgoszöld
szlnt kap; a levegön könnyen elillan és szaga az ammo-
niAkéra, vagy a jodéra emlókeztet.
b) A nedvmirigyek. A nedvmirigyek kizArólag a |
Chilopoddk-nAl fordulnak elÖ, a testnek esetleg egész
fôlületén, leggyakrabban azonban a hasoldalon. Vala-
mennyien egysejtÜ bôrmirigyek és nyilAsaik apro péru-
sok alakjAban mutatkoznak. Külônôsen gyakoriak ezek a
Geophilidae csalAd alakjainAl s majdnem rendesen a has-
lemezek hAtsé szegélyének kôzelében csoportosulnak.
Mukôdésük még eddig hatArozottan megAllapltva nincs,
valôszlnu azonban, hogy folyékony nedvûkkel a testfôlü-
let sikamléssA tételére vannak hivatva.
o) Fonémirigyek. A fonémirigyek majdnem kizAré-
lag a Chilopoddk rendjének Geophilidae csalAdjAban vannak
meg, még pedig mindig az utolsô gydrü hasoldalAnak
oldallemezein és az ivamyilAs kôzelében.
E mirigyek az ôsszetett bôrmirigyek csoportjAba tartoz-
nak s rajtuk a kôvetkezô részeket külônbôztethetjük meg :
1. a mirigy kivezetô csôvét, s
2. a mirigyet magAt.
A mirigy kivezetô csôve arAnylag hosszu, meglehetôs
tAgas ; az oldallemezek hasoldalAn fekvô kerek poru-
sokhoz vezet. Falazata meglehetôs vastag, AtlAtszé, rugal-
mas. Beleô végét rostalemezhez hasonléan Attôrt chitines,
fvalaku lemez zArja el. E likacsok mindenikéhez egy-
A mirigy vezetéke teljeeen homogen, chitines csô,
mely az emlftett nyllAsnAl végzôdik ; belsô végét szita-
szerüen Attôrt lemez zArja el, melynek kerek pérusaiban
végzôdnek az egysejtü mirigyek vezetékei, épen ugy,
mint a Geophiliddk fonémirigyeiben. A kis péruskAk
szAma külônben az egyes nemek szerint igén vAltozé.
A mirigy maga igen sok egysejtü, tôbbé-kevésbbé
hosszüra nyült kôrtealakü mirigybôl Ail, a melyek
együtt nagy fürtöt alkotnak; közülök a szélsôk rövi-
debbek a belsôknél. Belsejökben szemecskés protoplasmAt
s a mirigysejt oldalAn fekvô kis magot tartalmaznak.
Minden egysejtü mirigy egy keskeny, elchitinesedett
csôbe végzôdik, a mely a mirigy nyakAnAl valamivel szé-
lesebb s a közös mirigyvezeték Attôrt lemezénél ér véget.
Az egész Ôsszetett mirigyet a mirigyhArtya veszi
kôrül, a mely egynemü zacskét formAl.
A mérget a mirigyet kômyezô izmok ôsszehûzédAsA-
nak nyomAsa ônti ki s a kisebb Allatokra halAlos hatAsu.
3. JV ya im ir ig y e k . A nyAlmirigyeket még eddig
csak a Chilopoddk-nAl ismerjük biztosan. Többnyire egysejtü
egy egyszeru mirigynek erôsen elkeskenyedett vége vezet
és vAladékAt a lemez megfelelô likacsain bocsAtja At az
arAnylag tAgas kivezetô csôbe.
A mirigy az oldallemez oldalhajlAsAtôl keletkezô ur és
az utolsé szelvény, valamint az uszAlylAbpAr mozgatô
izmai kôzott fekszik. Minden esetben nagyobbszamii,
tôbbé-kevésbbéx kôrtealakü egyszerü mirigyekbôl Ail,
melyek kôzéppont kôrül sugarasan vannak elhelyezve.
Emez egysejtü mirigyek mindenikén meg lehet külônbôz-
tetni a sejthArtyAt, a sejt szemecskés tartalmAt és a sejt-
magot. A sejtmag tôbbnyire hosszükAs, ellypticus s a sejt
legszélesebb részén, leginkAbb a sejtfal kôzelében foglal
helyet.
Az egész ôsszetett mirigyet a kivezetôcsôvel együtt
igen finom, AtlAtszé hArtya, a mirigy tulajdon hArtyAja
veszi kôrül, a mely nem egyéb, mint a chitinréteg matrix-
jAnak belsô chitines hArtyAja.
E mirigyek folyékony vAladéka a levegôn fonAllA szi-
lArdül, mely a petéket ôsszefoglalja.
2. M é r e gm ir ig y e k . Méregmirigyek csakis a Ghi-
lopoddk-nAl vannak, még pedig az Allkapcsi lAbak sarlé-
alakülag gôrbült utolsé fzében, a mely ezen mirigyek el-
fogadâsAra nagy üreget rejt magAban.
E méregmirigyek nyilAsa az Allkapcsi lAbak emlitett
ïzének csucsdtél esekély tAvolsAgra fekvô ellypticus vagy
tojAsdad mélyedés hAtsé tompAbb részében van, még
pedig rendesen a szAj fêlé tekintô oldalon.
A méregmirigyek külônben mindig ôsszetettek s rajtuk
jél megkülônbôztethetjük :
1. a kivezetô csôvet,
2. a mirigyet magAt,
3. a mirigyhArtyAt.
mirigyek, melyek közös kivezetô csövön fürtösen
helyezkednek el. Minden esetben a garatba nyflnak és
vAladékuk részint a tAplAlék sikamléssA tételére, részint
az emésztés elôsegitésére szolgAl. Szerkezet tekinteté-
ben jéformAn semmiben sem témek el az eddig tArgyalt
ôsszetett mirigyektôl, miért is tArgyalAsukat bAtran
mellôzhetem.
4. M à lp ig iii- fé îe e d é n y e k . A hügyot elvAlaszté,
vagy Malpighi-fêle edények, illetôleg mirigyek a Chilo-
podàk-nAl a vastagbél mögött, illetve a kôzép- és utébél
hatArAn két igen hosszu, többszörösen hurkolt és elAga-
zatlan mirigy alakjAban helyezkednek el. Legjobban
vannak kifejlôdve a Lithobius- és Scolopendra- féléknél,
a Geophiliddk-nAl sokkal rövidebbek és vékonyabbak.
A Diplopoddk nAl is megvannak a Malpighi-îéle edények,
bArha igen különbözö fejlettségi fokon és alakban ; a
Juliddk-nAl, pl. négy ilyen edény van, ellenben a Glomeri-
ddk-nAl több egymAsba szAjadzé finom hajszAlcsô alkotja
ezeket. Az egyes edényeken, vagy mirigyeken meg lehet
különböztetm a homogén sajAt hArtyAt, a kicsiny,
gömbölyü, feltünô maggal biré elvAlaszté sejteket és ezen
kfvül több-kevesebb hûgy-concrementumot.
A vérkeringés.
A MyriopodAk vére kivétel nélkûl szintelen ; a testben
valé Allandé keringés létesltésére ônAllé vérkeringési
kôzéppontjuk van.
A vérkeringés kôzéppontja igen szük hAtedény,
mely a fej és a legvégsô gyürû kivételével az egész
testen végig fut s mint az InsectAknAl, kamarAkra,
vagy Izszivekre van osztva. Emez izszlvek a Chïlopoddk-
nAl igen jél el vannak különülve, a Diplopoddk-nAl mAr