to tta el a Ckilognathak tö b b i a lren d jeitö l s a z tâ n L atzel
jellemez te m in t ônâllô re n d e t.
Még eddig csupân egy csalâdja ismeretes.
Csal. Polyxenidae, Gray a n d J ones.
Polyxenidae, Gray and J ones, Todd. Cyclop, of Anat. and
Phys. m . p. 5-46. — Newport, Trans. Linn. Soo. of London.
19. p. 277. Sgl Menge, Neueste Schrift, d. naturf. Gesellseh.
Danzig. IV. p. 2. — Latzel, Die Myriop. d. österr.-
ung. Monarchie. IL p. 70. — Haase, Pocock. — Pehicillata,
Latreille, Le Règne anim. d. Cuvier. IV. p. 326. — Oni-
scoidea (exp.) Gervais, Ann. d. sei. nat. 2. sér. VII. p. 41. —
Polyxenides, Gervais, Hist. nat. d. Ins. Apt. IV. p. 61. —
Polyxeniden, C. Koch, System d. Myriop. p. 27. 87. —
Polyxenites, Lucas, Explorât, sei. d. l’Algérie. Zool. I. p. 322.
Labro discreto, sinuato, edentato ; mandibidis stipitibus
destitufis omninoqve obtectis ; labio subevanescenti, palpis
duobus validis dentatis instmetis; glandulis odoriferis
imttis ; ano in segmento pemdtimo.
Még eddig egyetlen nemje ismeretes, a mely egyetlen
fajjal hazânkban is honos és kôzônséges.
Nem. Polyxenus, L atreille.
Polyxenus L atreille, Hist. nat. d. Crust, et des Ins. HI.
p. 45. VU. p. 81“. T- L each, Zool. Mise. HI. p. 37. —
Mfjnert, Naturh. Tidsskr. 3. R. V. p. 31. — Bode, Disser-
tations-Arb. Halis Saxonum. (Giebel. Zeitsch. f. d. ges.
Naturw. 49. Taf. 11—15.) —Latzel, Die Myriop. d. östrer.-
ung. Monarchie. H. p. 70. Taf. 3. Fig. 22—34. Taf. 4.
Fig. 35—39. — H aase E., Schlesiens Diplop. 1. H . — Polyxenus
Gervais, Hist. nat. d. Ins. Apt. IV. p. 62 — Latreille,
Brandt, C. Koch, Lucas etc.
Corpore depresso, capite sot magno, dilatato ; oculis
lateralibus, globosis utrinque ex occelis pluribus congre-
gatis ; antennis brevibus ; mandibulis triangidaribus in
apice 6-pectinatis et vitra, intus lamina tritoria arcuata
crenulataque armatis ; palpis labiàlibus magnis, elongatis
fere pediformibus, subtiliter dentatis ; segmentis 11, pleu-
ris laminisque ventralïbus liberis ; superficie capitis scu-
torumque dorsaliumsetis squamijormibus, dentatis, transverse
seriatis, in pleuris v e ro f asciculatis obsita ; ■ pedum
paribus 13, articulo primo maxima, ultimo elongato,
ungue trilobo ; mas penibus duobus conicis.
Nagy fôldrajzi elterjedéssel bir. Fajai Eurépâban, Afri-
kâban és Amerikâban egyarânt honosak. Hazânkban
egyetlen faja él.
Faj. Polyxenus Ïagurus, (L.) L atreille.
2. Tabla, 24—31. âbra.
Scolopendra lagura, Linné, Systema Naturæ. Edit. 10.
p. 637. ; Fauna suecica, Edit. 2. — Scolopendra ovalis,
Geoffroy, Hist, des Insectes de Paris. II. 677. PI. 22. Fig. 4.,
Juins Ïagurus, Scopoli, Entomologia camiolica. p. 420. —
Julus penicillatus, De Geer, Acad, de scienc. de Paris I.
p. 532. HI. p. 61. —I Polyxenus Ïagurus, Latreille, Hist,
nat. des Crust, et Ins. VH. p. 82.; Genera Crust, et Ins.
ï . 1806. p. 77. — Gervais, Hist. nat. des. Ins. Apt. IV. p.
63. Pl._ 45. Fig. 1. — Menge, Neue Schrift, d. naturf.
Gesell, in Danzig. IV. p. 2. — C. Koch, Die Myriap. I.
p. 106. Fig. 95. — Polyxenus Ïagurus, Leach, Zool. Mise.
HI. p. 38. Tab. 135. B. — Meinert, Naturh. Tidssk. 3. R.
V. p. 31. — Bode, Halis Saxonum. Taf. 11—14. —
Karlinski, Sprawozd. Komisyi fizyogr. 17. p. 237.— Latzel,
Die Myriop. d. österr.-ung. Monarchie. H. p. 75. Tab. 3.
Fig. 22—34. Tab. 4. Fig. 35—39. — TömösvI ry, A hazânkban
elöfordüló Heterognathâk. M. tud. akad. math. tèrm.
tud. kôzlem. 18. kötet. 12. sz. (1883.) — Brandt, Bull. d.
sei. de Moscou. VH. p. 207. — F anzago, Chilognathi ita-
liani p. 241. ill G. Haller, Annalen d. Önologie, Vin.
p. 31. — Haase Er.. Schlesiens Diplop. 1. H.
Corpore subovali, hispido, nigrescenti, saepe vittis dua-
bus vel tribus interruptis brunneis, pilis dorsi laterumque
brunneis vel griseis, setis caudalibus sericeo albis ; fronte
magna, laevigata ; antennis latitudine coiporis mvlto
brevioribus, redis ; oculis utrinque ex ocellis 6 magnis,
valdc convexis laxeque congregatis compositis ; vertice
setvlis duobus lateralibus longioribus singulique mino-
ribus sensoriis efoveolis prominentibus, inter oculos serie-
bus duobus transversis et frontem versus seriebus tribus
pilorum clavatarum obsito; scuto primo dorsali mi-
nimo, transverso-ovali, seriebus duabus transversis pilorum
vestito; sentis dorsalibus ceteris latioribus quam
longioribus, convexiuscidis, ante marginem posticum pilis
clavatis, seriatim dentatis, in~ series duas transversis
dispositis; pleuris pilis longioribus in fascicvlum magnum
curnulatis obsessis ; fasciculis utrinque 9 ; segmento
ultimo fasciculis 2 majoribus, penicillatis, e copia per-
magna pilorum longiorum aequaliter dentatorvm vel
longissimorum hamiformium et sub ha/mo dentibus 1—4
magnis instructorum compositis armato ; pedibus latera
corporis non suprantibus ; pedibus primi paris in articu-
lis tribus basalibus et in ultimo appendiculo parvo tertio
instrudis.
Longit. corp. 2*5—3*2 mm. ; latit. corp. 0'5—0*8 mm.
Habit.: Budapest, Buzamezô, Deés, Déva, Haraszti,
Homonna, Kecskemét, Kolozsvâr, Orsova, Péczel, Puj,
Sâtoralja-Ujhely, Szendró', Zlaticza.
Hazânkban mindenütt kôzônséges. Fâk es bokrok fel-
repedezett kérge, lehullott szâraz levelek és mohâk alatt él,
lehuzôdik a fold alâ is. Rösler, H aller és Blanken-
horn nézete szerint a Phylloxerânak ellensége, a mit
TömösvI ry kétségbe vont.
H . Rend. Pmropoda, L ubbock.
Pauropoda, Lubbock, Trans. Linn. Soc. of London. 26.
p. 131. — Latzel, Die Myriop. d. ôstr.-ung. Monarchie. H.
b. 13. Taf. 2. Fig. 10—21. — H aase E r., Schlesiens Sym.
u. Paurop. p. 10. pjf* Heterognathes, Saussure et Humbert,
Mission scient, au Mexique. VI. 2. sect. p. 8. — Heterog-
natha, TömösvI ry, A hazânkban elöfordüló Heterognâthâk.
M. tud. Akad. math. term.-tud. Közl. 18. köt. 12. sz&m.
1. Té,b. 1—8.
Corpore mólli vel crustato; segmentis pedum paribus
singulis praeditis; antennis ramósis, ex articulis 4 basalibus,
2 prope positis styliformibus fiageüisque 3 multiar-
ticulatis, glóbulum interse habentibus compositis; oculis
vitreis vel nullis; mandibulis magnis, elongatis, compla-
natis, antice denticulatis, obtectis; maxillis exiguis,
obtectis; labro labioque indistinctis; gnathochilario pedi-
busque maxiUaribus nullis; orificio genitali ad basin
pedrnn secundi paris 'posito; pedibus copulatoriis nullis;
scutis dorsalibus liberis; pedrnn paribus 9 ; segmentis
nonnullis pilis 2 sensilibus lateralibus; segmento ultimo
minimo, amum inckidenti, sat simplici.
EurópÉban és Eszak-Amerikdhan egyardnt honos, még
pedigazonos csalüdokkal, nemekkel és fajokkal. Ebböl kiin-
dülva, L atzel egy kis jegyzésben a következó', igen való-
szfnü észrevételeket teszi: 1. Hogy a Pauropod&k ös&llat-
alakok; 2. Hogy tanubizonysdgok a felöl, hogy Észak-
Amerika és Európa egykoron egy atlanti szdrazföld utjdn
kapcsolatban fSJlt; 3. Hogy tanübizonysógok a felöl,
hogy egyes fajok vóltozékonységa több ezer éven At egy
lépést sem tett elöre.
L atzel vizsgélatai alapjén e rendet két csaMdra osztja,
a melyeket magam is megtartok, s a melyeket a követ-
kezö bólyegek alapjftn lehet megkülönböztetni:
a. A gyürük hatpénczélja feltünöbb szerkezettel, a l&bak
rövidek s a panezél alól nem éllanak ki,
Pauropoda tardigrada, Latz.
b- A gyürük Mtp&nczélja egyszerübb szerkezettel, a l&bak
hosszak s a panezél alól ki411an»k,
Pauropoda agilia, LatZ.
1. Csal. Pauropoda tardigrada, L atz.
Pauropoda tardigrada, L atzel, Verhandl. d. zool. bot.
Gesellsch. in Wien. 33. p. 127.; Die Myriop. d. öster.-ung. j
Monarchie. II. p. 28. B Eurypauropodidae, Ryder, Amer.
Natm-alist. 13. p. 611.
Corpore abbreviato, subconico vél dilatato, aut minus
chitinoso aut valde chitineo-crustaceo; pedibus brevibus,
subaequalibus, margines laterales corpoiis parum vél non
superantibus, absconditis; motu lento.
Hazfinkból csup&n egy ide tartozó nem ismeretes,
a melyet É.-Amerikfiban is megtaléltak.
Nem. Eurypauropus, Ryder.
Eurypauropus, Ryder, Proceed. Acad. Nat. Sci. Philad.
1879. p. 139.; Amer. Naturalist. 13. p. 603.^- L atzel, Die
Myriop. d. öster.-ung. Monarchie, n. p. 32. Taf. 2. Fig. 13—21.
Trachypauropus, TömösvI ry, M. tud. Akad. math. term.-
tud. Közl. 18. köt. 12. sz. p. 362. Tab. 1. Fig. 4—8.
Corpore parvulo, dilatato, valde convexo, mbovato,
scutis dorsalibus 7 obtecto; capite parvo, sub scuto primo
magno retracto absconditoque ; scutis dorsalibus distincte
varioque modo sculptis in marginibus lateralibus diver-
saliter armatis vel fimbriatis ; pilis lateralibus sensilibus
sub margine scuti 2, 3, 4, 5, 6 positis, brevibus, tenuibus;
pleuris obtectis; pedibus ungve tripartito armatis; articulis
basalibus pedum appendiculis parvis instructie.
Tömösvary Ö. Trachypauropus genus név alatt e nembe
tartozó két fajt ismertetett. Ezek közül egyiknek nehâny
példânyât magam is vizsgâltam, ellenben a mâsikat a
TöMösvÉRY-féle gyüjteményben nem talâltam meg.
1. Faj. Eurypauropus cycliger, L atz.
Eurypauropus cyliger, L atzel, Verhandl. d. zool. bot.
Gesellsch. in Wien. 1883. 33. p. 127. ; Die Myriop. d. öster.-
ung. Monarchie. H. p. 37. — Trachypauropus glomerioides,
TömösvI ry, M. tud. Akad. math, term.-tud. Közl. 18. köt.
12. sz. p. 362. Tab. 1. Fig. 4—8.
Corpore óblongo, pallide-brunneo vel ochraceo ; scutis
dorsalibus granvlis maxima ex parte im circutis permul-
tis dispositis densissime óbsitis ; marginibus lateralibus
scuti 3, 4, 5, et 6 utrinque profunde arcuatim excisis,
ceterorvm integris ; articulo antennae accessorio interno
flagello unico pedicellato longiore instructo, articulo ex-
terno verofiagellis 2 brevioribus globuloque pedunculato,
pilis lateralibus sensilibus plurimis in lacunis scutorum,
pilis lateralibus scuti 4 brevioribus, clavatis subtiliterque
plumosis ; marginibus lateralibus séutorum omnibus du-
plici serie fimbriatis, fimbriis seriei superioris umcinatis,
apice retrorsum versus seriei inférions ver o rectis, longioribus,
aculeatis, extrorswm versus directis.
Longit. corp. 0*8—1 mm. ; latit. corp. 0*4 mm.
Habit. : Déva.
Hazânkban még eddig csak TömösvI ry talâlta ; való-
szfnü azonban, hogy eléggé gyakori s csak kicsinysége
miatt kerülte el a figyelmet.
Fajnevét illetöleg kissé kérdéses, a mennyiben L atzel
is, TömösvI ry is 1883-ban irta le mâs-mâs név alatt s
igy a prioritâst biztosan megâllapïtani nagyon nehéz.
A LATZEL-töl alkalmazott fajnevet föleg azért tartottam
meg, mert az ô lefrâsa sokkal pontosabb ós jellem-
zôbb. A mfg ugyanis TömösvI ry a hâtpânczélok szególyét
a valôsâgnak ellenóre épnek mondja, addig L atzel a való-
sâghoz hfven kikanyaritottnak frja Ie. Hangsulyoznom
keil, hógy a T ömösvI ry typicus példânyait lâttam.
Efajon kfvül Tömösvary még egy mâsikat is lefr, de
minthogy ezt vizsgâlnom alkalmam nem volt, az alâb-
biakban az ö lefrâsât adorn.
2. Faj. Eurypauropus margaritaceus, Töm.
Trachypauropus margaritaceus, TömösvI ry, Term.-rajzi
füzetek. 7. köt. 1883. p. 39. Fig. 1—3.
«Elongatus, semicylindricus paulo nitidulus, nudus,
segmentis setis duabus longissimis, ad latera positis prae