lide-ßavo, dorso seriebus 4—6 macularum magis paüida- i.
rum vel obscuriorum ; scuto primo immaculato, ultimo
bimaculato, macidis discretis ; linea dorsali saepissime
pallida; ventrepallidissimo, pedibus fuscescentibus; ocu-
lis utrinque ex ocellis 7—9 compositis ; scuto primo dorsali
transverse bistriato, secundo 9—13-striato, striis sub-
tilibus, coarctatis, 2—3 integris, ceteris interrupts ; scutis
sequentibus in lateribus 3—7-striatis.
Longit. corp. 5*3—16*2 mm. ; latit. corp. 3—8 mm.
Habit. : Skräd.
A rendelkezésemre âllô négy példânyt Tômôsvâry Ö#
gyujtötte. L atzel e fajt Horvâtorszâgbôl és az osztrâk-
magyar tengermellékrôl emlfti.
7. Faj. Glomeris hexasticha, Br.
2. Täbla, 18. 19. âbra.
Glomeris hexasticha, Brandt, Bullet, d. 1. Soe. d. Natural.
d. Moscou. 6. p. 197. — C. Koch, Deutschi. Crust.
Myriop. Arachn. H. 40. Tab. 6. ; Die Myriop. I. p. 124.
Fig. 113—115. — Rosicky, Arch. d. naturw. Landesdurchf.
V. Böhmen. III. 4. Abth. p. 43. Fig. 23—24. — Latzel,
Jahrb. d. naturh. Landesinus, y. Kärnten. 12. p. 101. ; Die
Myriop. d. österr.-ung. Monarchie. DE. p. 110. ^ Karlinski,
Sprawozd. Koxnisyi fizyogr. 17. p. 90. 237—38. — Tômôsvâry,
Orv. term. tud. Ért. 1878. évf. p. 22. — H aase Er.,
Schlesiens Diplop. 1. H. — Glomeris lepida, E ichwald,
Zool. spec. n .p . 123. — Glomeris Mniszechii, Nowicki, Jahrb.
d. k. k. Gelehrt. Gesellsch. in Krakau. 41. — K arlinski,
Sprawozd. Komisyi fizyogr. 17. p. 90. 237. 238.
Corpore sat robusto, subtiliter denseque punctato, ni-
tido ; colore variabili, nigro, fusco, brunneo, ferrugineo
vel rubiginoso ; dorso seriebus 6 macularum brunneo-fla-
varum, rufescentium vel albidarum, intei'dum linea mediana
eiusdem coloris; scuto primo immaculato, 1—2
sulcato, secundo 6—7—9 maculato, 3—6 striato, striis
transversis, 1—2 integris, ceteris interrupts, ultimo, bi-
vel quadrimaculato, scutis 3—12 in lateribus 1—3 stria-
tS ; ocvlis utrinque ex ocellis 7—11 compositis ; ventre
pedibusque plus-minusve fuscescentibus aut subflavescen-
tibus.
Longit. corp. 6—15*5 mm. ; latit. corp. 2*5—6*8 mm.
Habit.: Baziäs, Bârtfa, Beszkidhegy, Büzamezô, Fiume,
Galambos, Kolozsvär, Körtvélyes, Marosväsärhely, Mezô-
Laborcz, Nagy-Mihäly, Ó-Moldova, Olyka-Béla, Pozsony,
Retyezât, Sâtoraljaujhely, Szamosujvâr, Szilâgy-Somlyô»
V.-Teplicz, Torna, Varannô, Vlegyâsza, Zâgrâb, Zilah.
A törzsalakon kfvül a rendelkezésemre âllô hazai pél-
dânyok között a következó' szfn-varietâsokat is talältam :
1. Glom. hexasticha v. Mniszechii, Now. Scuto ultimo quadri-
maculato, scuto secundo prope märgvnem lateralem antice
macula parva notato. — Habit. : Tâtra, Sâtoraljaujhely,
Szilagy-Somlyó, Körtvélyes, Nagy-Mihâly.
2. Glom. hexasticha y. quadrimaculata, Latz. Scuto primo
dorsali bi-, ultimo quadrimaculata. — Habit.: Sâtoraljaujhely,
Nagy-Mihâly.
3. Glom. hexasticha v. ornata, Br. Bârtfa.
4. Glom. hexasticha v. formosa, L atz. Colore pedlide brun-
neoflava, dorso seriebus 2 medianis macularum brunnea-
mm serieque laterali macularum flavarum. — Habit. :
Szinnaikô.
5. Glom. hexasticha v. bihariensis, mihi. Colore fulva, dorso
se)iebus 4 macularum flavarum, scuto secundo, 3-striato,
stnis duabus integris. — Habit. : Bihar.
Eme varietâsok köziil különben a Mniszechiit és for-
mosdt L atzel is emliti hazdnk északi részébôl.
8. Faj. Glomens tridentina, L atz.
Glomeris tridentina, Latzel, Die Myriop. d. österr.-ung.
Monarchie. IL p. 118. — Glomeris quadripunctata, C. Koch,
Deutschl. Crust. Myr. Arachn. H. 40. Taf. 7. ; Die Myriop. IL
p. 13. Fig. 136. 137. ^ F edrizzi, Annuario d. Soo. dei Natural.
in Modena. X. p. 128. ; XI. p. 87.
Corpore rriajusculo, laevissimo nitidissimoque, nigro-
fusco vel rufo-brunneo, seriebus 4 bene distinctis interdum
etiam 2—4 vix conspicuis macularum flavarum vel auran-
tiacarum, macidis superioribus amplioribus, scuto primo
immaculato, saepius flavo-limbato, transverse bistriato,
secundo 4-macidato, in margine anteriore, praesertim in
lateribus late flavo- vel auràntiaco-limbato, subtus fldvo,
3—6 striato, striis transversis, interruptis, sat subtilibus,
ultimo bimacidato, macidis magnis ; scutis ceteris in lateribus
2—5 striatis ; ventre pallide-flavo, pedibus fuscescentibus
; oculis utrinque ex ocellis 8—9 compositis.
Longit. corp. 12—17 mm. ; latit. corp. 6—8 mm.
Habit. : Beszkidhegy, Kolozsvâr, Nagy-Mihâly, Sâtoraljaujhely.
A rendelkezésemre âllô példânyokat Dr. Chyzer Kor-
nél és Tômôsvâry O. gyfijtôtte, az utôbbi azonban csak
Kolozsvâr hatârâban.
9. Faj. Glomeris conspersa, C. K.
1. Tâbla, 20. 21. 23. âbra.
. Glomeris conspersa, C. Koch, System d. Myriop. p. 89.;
Die Myriop. IL p. 1. Fig. 124. 125. —' Cantoni, Atti d. soc.
ital. d. sei. nat. 23. p. 324—26. — Latzel, Die Myriop. d.
österr.-ung. Monarchie. IL p. 120. Taf. 4. Fig. 43—46. —
Glomeris nobilis, C. Koch, Deutschl. Crust. Myr. Arach.
H. 4. Taf. 1. ; Die Myriop. I. p. 57. Fig. 49. — Cantoni,
L. c. — Tômôsvâry, L. c. — Glomeris marmorata, C. Koch,
Deutschl. Crust. Myr. Arach. H. 40. Taf. 2. ; Die Myriop. I.
p. 58. Fig. 50. — Cantoni, L. c. — Brandt, Prodromus, in
Bull. soc. natur. Moscou. 6. p. 195—96. — Glomeris Klugii,
C. Koch, Deutschl. Crust. Myr. Arach. H. 40. Taf. 3. ; Die
Myriop. I. p. 110. Fig. 101. — Cantoni, L. c. — Brandt,
L. c. — var. pentasticha, Latzel, Jahrb. d. naturh. Landesmus.
v. Kärnten. 12. p. 101. Glomeris porphyrea, C.
Koch, System d. Myriop. p. 88.; Die Myriop. I. p. 55.
Fig. 48. — Cantoni, L. c. — Glomeris irrorata, C. Koch,
Syst. d. Myriop. p. 90. ; Die Myriop. I. p. 111. Fig. 102. —
Glomeris maculata, C. Kcoh, Syst. d. Myriap. p. 94. ; Die
Myriop. I. p. 107. Fig. 96,
!
Corpore robusto, laevissimo nitidoque vel rarius subtiliter
pimetato; colore variabili, rubiginoso, coccineo,
ochraceo, dorso semper plus-minusve nigro-conspersà serieque
mediana macularum nigrarum, rarius ubique sub-
nigrescenti; capite antermisque fusco-nigris ; scuto primo
dorsali medio nigrescenti, ultimo ad basin nigro ; ventre
pedibusque pallidis vel infuscatis; oculis utrinque ex
ocellis 7—10 compositis ; scuto primo transverse 1—2-,
rarius 3-striato, secundo 3—4-striato, striis transversis
saepissime interruptis, rarius una integra ; ceteris in lateribus
2—3-striatis.
Longit. corp. 6—17 mm. ; latit. corp. 3—8 mm.
Habit. : Fiume, Martinsicza, Zâgrâb.
E faj hatârozottan délnyugati alaknak lâtszik, a mi ki-
tetszik eldfordulâsa helyeibôl is. A törzsalakon kfvül
tôbb varietâsât is megtalâltam :
1. Glom. conspersa v. irrorata, C. K. Fiume.
2. Glom., conspersa v. nobilis, C. K. Zâgrâb, Martinsicza.
3. Glom. conspersa v. exceüens, Latz. Fiume.
4. Glom. conspersa v. trisiiiata, mihi. Scuto pnmo dorsali
tristnato. Fiume.
10. Faj. Glomeris simplex, Tômôsvâry.
Glomeris simplex, Tômôsvâry, Hazânk erdélyi részében
talâlt Glomeris-fajok. Orv. term. tud. Ért. 1880. évf. 1. tâb.
12—14. âbra.
Corpore mediocri, laevigato, fumato vel sordide ob-
scureque rufo-griseo, immaculato; ventre pedibusque
griseo-albidis ; oculis utrinque ex ocellis 7—9 compositis ;
scuto primo dorsali transverse bisulcato, secundo uni-
striato, stria transversa integra ; scutis ceteris in lateribus
2—3 striatis. Mas ignotus.
Longit. corp. 11 mm. ; latit. corp. 4*2 mm.
Habit. : Trânyis in Transylvania.
A typicus példânyokat Tômôsvâry Ö. gyujtötte s ezek
az erd. orsz. Muzeum-egylet âllattârânak birtokâban
vannak.
E faj k ü lö n b en nag y o n közel âll a L atzel Glomeris
tyroliensis-é hez s n em lebe te tien, hogy a k e ttô azonos, a
mely ese tben a Tômôsvâry-é a p rio rité s joga.
11. Faj. Glomeris tyrolensis, L atz.
Glomeris tyrolensis, Latzel B., Die Myriop. d. österr.-
ung. Monarchië. II. Bd. p. 97.
Corpore coloreque Glomendi simplici similis, sed ventre
pedibusque pallide rufo-griseis ; ocidis utrinque ex ocellis
7—8 compositis; scuto dorsali secundo striis 2—4 transversis
signato ; pedum paribus 18 minimis, ö articulatis
eorum coxis coalitis arcuatim profunde excisis; coxis
coalitie pedum copulatoriorum lamina intercoxali parva,
bicorni instructie ; articulo secundo tertioque pedum copu-
atoriorum processibus styliformibus destituais, setis singulis
brevibus, sessilibus ; articulo tertio dente valido
obtuso, quarto dente parvo armatis.
Löngit. corp. 8—14 mm. ; latit. corp. 5—6’5 mm.
Habit. : Mezôhavas (H erman O).
A rendelkezésemre âllô pâr példâny az erdélyi orsz.
Muzeum-egylet âllattârânak birtokâban van, a hova
H erman Ottô gyüjtései utjân került a 60-as években.
E faj szfn tekintetében nagyon hasonlft a Glomeris
simplex Tômôsvâry-Iiôz s én hajlandô is lennék a kettôt
egy fajnak tartani, ha a mâsodik hâtpânczél vonalai között
nem lenne meg a nagy külônbség s ha a hfmeket
mindkét alaknâl vizsgâlhatva, az azonossâgot ezeknél is
meg tudtam volna âllapftani.
12. Faj. Glomeris marginata, Villars.
Oniscus marginatus, Villers, Linn. Entom. 4. p. 187.
Tab. 11. Fig. 15. — Julus marginatus et limbatus, Olivier,
Encycl. méthod. Ins. 7. p. 414. — Oniscus zonatus, Panzer,
Fauna insect, germ. 9. Tab. 23. — Glomeris marginatus,
Latreille, Hist. nat. d. Crust, et Ins. 7. p. 66. — Glomeris
limbatus, L atreille, Ibid.E- Glomeris marginata, L each,
Trans. Linn. Soc. of London. 11. p. 377.; Zool. Mise. 3.
p. 32. Tab. 132.E- Brandt, Prodrom. Bull. d. la Soc. d.
Natur. d. Moscou, p. 195. C. Koch, Deutschl. Crust. Myr.
Arach. H. 40. Taf. 4. ; Die Myriap. I. p. 109. Fig. 99. 100. —
Gervais, Hast. nat. d. Ins. Apt. 4. p. 68. — Meinert, Naturh.
Tidsskr. 3. R. 5. p. 29. — F edrizzi, Annuario d. soc.
dei Natural, in Modena. 11. p. 87. — Tômôsvâry, Orv. term,
tud. Ert. 1880. évf. p. 32. 1. Tâb. 9—11. âbra. — Latzel,
Die Myriop. d. österr.-ung. Monarchie. IL p. 98. — Glomeris
limbata, Gervais, L oc. cit. p. 70. — Taschenberg,
Brehm’s Hlustr. Thierl. 9. p. 629.
Corpore mediocri, laevissimo nitidoque, valde convexo,
nigerrimo, immaculato, marginibus scutorum albo-, flavo-
vel croceo-limbatis ; a/ntennis, ventre, pedibusque sub-
fuscis ; ocidis utrinque ex ocellis 8—10 compositis ; scuto
primo bistriato, secundo 3-striato, striis transversis, subtilibus,
una integra, ceteris interruptis.
Longit. corp. 10—18 mm. ; latit. corp. 5—8 mm.
Habit. : Déva, Mons Vlegyâsza in Transylvania.
Hazânkban még eddig csak Tômôsvâry talâlta ; a tôle
gyüjtôtt példânyok az erd. orsz. Muzeum-egylet âllattârânak
birtokâban vannak.
3. Air. Psélaphognalha, L atz.
Ckilognatha sectio secunda, Meinert, Naturh. Tidsskr. 3.
R. 5. p. 30. ^Ê- Pselaphognatha, Latzel, Die Myriop. d.
österr.-ung. Monarchie. H. p. 69. — Haase E r., Schlesiens
Diplop. 1. H. — PooocK J., Loc. cit.
Corpore parvo, crinito, integumento molli; gnathochila-
rio pedibusque copulatcn'iis nullis.
A korâbbi bûvârok egy része a Scolopendrdk- kal, mâs
része a Julus-okkal egyesfti. Legeloször Meinert vâlasz