A heréket két, egymdssal hardntesövekkel összekötött,
hosszüra nyult tömlö alkotja, a melyeknek külsö oldald-
ról szdmos kis hólyagocska emelkedik. A két hosszüra
nyult tömldt tulajdonképen ondóvezetéknek tekinthetjük,
ellenben az oldalukról lefüggö hólyagocskdkat tulajdonké-
peni heréknek. Az ondóvezetókek végükön egy-egy hólyag-
szerü kitdguldsba csapnak dt, melynek aljdn a horogalak-
ban görbült penis van, még pedig pdrosdval fejlödve.
A him ivamyilds a Glomenddk kivételével mindig a he-
tedik gyürü hasoldaldn nyilik, ellenben a Glomeriddk-
ndl a vógbélnyflds közelében, és azt az ölelöszerv ta-
karja be:
A Chilopoddk him ivarszerve pdratlan, hosszüra-nyült
tömlöalakü here, mely hdromszorosan görbult s a test
hosszdndl jóval hosszabb. A here két oldaldn egy-egy
meglehetös hosszü, szintén tömlöalakü mirigy foglal
helyet, melynek vdladéka az ondószdlacskdkat körül-
zdró ondótokot?— spermatophor — szolgdltatja. A here
szük ondóvezetékbe csap dt, melynek végón, illetve
az ivamyfldsban ldgy, fehérszfnü hengeres penis van.
A him ivarnyilds épen mint a ndi, a testnek legutolsó,
ldbatlan kis gyürüjén taldlható.
3. j i z ölelösze?'ve/c. Ölelö- vagy kapcsolószervek
a Myriopoddk között tulajdonképen csak a Diplopodak
himjeinél vannak; bdr ilyenek nyomait a Symphyldk-
ndl s a Chilopoddk között a Lithobiiddk nó'stényeinél is
megtaldljuk.
A Diplopodak himjeinél a hetedik szelvény ldbpdrjai
azok, a melyek a megfelelö haslemezekkel együtt vagy
mindketten ölelöszervekkó vdltoznak dt, vagy csak az
egyik pdr. Az ölelö szervek igen bonyolódott szerkezetüek,
nemcsak a nemekre, hanem még a fajokra is jellemzök s
vagy szabadok, vagy pedig a hasüregbe vannak elrejtve.
(I. Tdb., 16—19. dbr.) A Glomeriddk-nêl azonban nem a
hetedik gyürü, hanem a végbélnyilds elött fekvö, mintpdrjai
ölelöszervekké módosülnak. (II. Tdb., 22., 23. dbr.)
A Polyzoniddk-nél ölelöszervek nincsenek; a Jididdk-nèl I
ós Chordeumiddk-nél a hetedik gyurünek mindkét ldb-
pdrja ölelöszervvó idomült, a Lysiopetaliddk-ndl és Poly-
1 desmiddk-nél pedig csak az egyik pdr. (II. Tdbla, 6—17.
dbra.)
A fejlödés.
A Myriopoddk fejlödése a petének teljes bardzddlódd-
sdval veszi kezdetét, de a nagy, sokszögletü bardzddldsi
sejtek közül nemsokdra kisebb, dtldtszó sejtek vdlnak ki
s alkotjdk a blastodermdt, a melyböl a csiravonal és
az embryo hdtoldaldt boritó finom burok fejlödik. Az
egymdsutdn fejlödö két csiralemez közül a külsöböl az
idegrendszer, a köztakaró, valamint a szdj és végbél s a
tracheatörzsek hdmja lesz, ellenben a belsö két pdrhuza-
mos lemezre oszlik s belölük fejlödik az izomzat, a közép-
bél s a hdtedény. Az embryo erösen hajlott, annyira, hogy
testének hdtsó vége a fejot érinti. A végtagpdrok közül
leghamardbb keletkezik a két csdp, ezeket követi a
Diplopodak-nél két pdr, a Chilopoddk-ndl hdrom pdr szdji,
illetöleg feji végtag. Ezek utdn következnek a mell-
kas és potroh végtagjai. A peteburok az embryo teljes
kifejlódése elött mdr felszakad, de ez azért még
szerkezet nélküli burokban marad. Az embryo testén e
burok elhagydsakor a Diplopodak-nél hdrom, a Chilopo-
ddk-nél nyolcz ldbpdr, vagy pedig annyi, a hdny a kifejlett
alakndl van. A Myriopoddk fiataljainak ezek szerint vagy
annyi ldbuk van, mint az anyjuknak, vagy pedig keve-
sebb, minek alapjdn a Myriopoddkat kót nagy csoportra
oszthatjuk, nevezetesen:
1. Myriopoda anamotpha-kra, a melyeknél a fiatalok
ldbpdrainak szdma kevesebb az anydóndl;
2. Myri&poda epimorphd-kra, a melyeknél a fiatalok
ldbpdrainak szdma annyi, mint az anydó.
Az elsö csoportba tartoznak az összes Diplopodak,
Pauropoddk, Symphylak s a Chilopoddk közül a Lithobiiddk
ós Scutigeriddk, a melyeknél a fiatalok 3—7 ldb-
pdrral hagyjdk el a peteburkot s csak késöbb, lassankónt
fejlödik ki a többi, a test szelvónyekkel karöltve. A md-
sodik csoportba a Chilopoddk rendjónek Geophilidae- ês
Scolopendridae csalddja tartozik, a melyeknél a peteburkot
elhagyó fiatalok ldbpdrdinak szdma az anydéval
teljesen egyezö.
II. ÉLETMOD.
1. T a rt6zkodds.
Ha leddlt fdt vagy kovet emeliink fel, a Jvlus- ds Li-
thobius-fdldk szdmos fajdt taldljuk alatta. Ha felforgatjuk
az erdok lehullott, korhaddsnak induld ds indult lombjdt,
szdmtalan Myriopoddt zavarunk ki bekds nyugalmdbdl.
Ha foldon, vagy fakdrgen tenydszo mohtelepet tdpunk
is» gyorsan szaladgdld ds meneddket keresd Lithobius-
fdldkre akadunk benne. Ha lefejtjuk az olaj-, platdn-,
vadkorte-, vagy vadalmafa kdrgdt, mely az igen kicsiny
Pdlyxenus-mk meneddket nyujt, minden bizonnyal ta-
ldlni fogunk ugy Lithobius-, valamint </wJtts-fajokat is.
Ha egy dsdnyi kerti foldet terltunk szdt, a Geophilus-
Oryptops-fajok legdrdekesebb alakjai bukkannak eld.
Egy szdval el lehet mondani, hogy erddn, mezon, szdntd-
foldeken, kopdr hegyoldalakon, a Kdrpdtok legmagasabb
tetoin, hoi a tenydszet a minimumra van redukdlddva, a
barlangok napsugaraktdl soha nem drintett sotdt odui-
ban, pinczdkben, kamardkban, szdval a Myriopoddk min-
denutt feltalalliatok, a hoi kelld tdpldlekra ds elegendoen
nedves helyre taldlnak, hoi dletiik fenntartdsdra szukseges
fizikai ds dlettani tdnyezdk vannak. Leginkdbb kedvelik
azonban az dllanddan nedves, de nem vizes, dmydkos
helyeket, mint pelddul az erdok korhaddsnak indult
alomjdt s ha lakdsuk igen kiszdrad, magukat mdlyebbre
dssdk a fold aid, vagy pedig oddbb vdndorolnak, mert
valamint a szdraz, meleg helyen, ugy az erdsen nedves
ds illetdleg vizes helyen egyardnt elpusztulnak.
A porhanyó kerti földben, 60—70 cm. mólysógben
dllandóan taldlható Julus-, több Geophilus- és néhdny
Cryptops- faj.
A Myriopoddk rendes körülmónyek között kerülik az
igen nedves helyeket, vizek partjdt, egyedül a Strongylo-
soma paUipes az, a mely a vizek partjain szeret tartoz-
kodni.
Hangyabolyokban, vagy mds dllatok tdrsasdgdban
is van nehdny Myriopoda-faj; igy Moosart S an dor 1
ie emUt neMny .ïmy&t», mely hangyakedvel« —
myrmecophil — és Tömösvaky Ö. hatrahagyott jegyzetei
szerint Chyzee Kobnél egy Scolopendrella tajról ugyan-
ezt jegyzi fel; TöMasviEY Ö. maga pedig a M u s
amtnacus-t és Jidus sabldosus-t talélta a Formica rufa
bolydban.
A Myriopoddk dllandóan magdnos életet ólnek; tdrsasdgban
Rimn. tdrsdgeken a Myriopoddk szdma nagyon megapad,
ezek kozt leggyakoribb a Julus unilineatus C. K., mely
ndha nagy mennyisdgben is eldfordul. De nem ritkdk a
Geopldlus-fajok sem a Oryptopsok ds nehdny Lithobius
tdrsasdgdban.
Magas hegyeken, hoi a vegetatio jdformdn sziinetel,
szintdn alig taldlhatd nehdny faj; ezek kozt a Jidus
longabo az, mely hazdnkban a legmagasabb pontokon
a Retyezdt tetejdn 2751 m. magasban — eldfordul; ndha
a Jidus faUax ds unilineatus is ott van a tdrsasdgban.
Barlangokban is vannak Myriopoddk, a melyek bar-
langkedveldk — troglophila — csupdn, mert mds helye- ,
ken is tartdzkodnak ; pi. nehdny Lithobius-, Julus-foj ds a
Gervaisia-nem. s nehdny Polydesinus ds Srachydesmus. |
soha sem fordülnak elö, kivóvén a fiatalokat, melyek
a peteburok elhagydsa utdn még egy ideig tömege-
sen egytittmaradnak. A Chilopoddk ldrvdi az elso vedlós
utdn mindjdrt szótszóródnak a szólrózsa minden irdnyd-
ban, holott a Diplopoddk csak a 3—4-ik vedlés alkalmdval
I teszik ezt. Ugyanazon egy területen azonban tobben for-
dulhatnak elö, különösen a Diplopoddk, melyek béké-
ben mennek el egymds mellett; ellenben a Chilópodak
nem. türik meg egymdst s ha ugyanazon egy területen
kettö összetaldlkozik, mindkettö visszahökken, huzamos
ideig farkasszemet néz egymdssal és csdpjaik végeit
mindaddig össze érintgetik, mig az egyik türelmóböl ki-
fogyva, tdmaddst intóz s hdtravetett csdpokkal ellenére
rohan. Ha a megtdmadott a harczot elfogadja, a küzde-
lem addig folyik, mig az egyik halva marad a csatatóren s
a gyözö zsdkmdnydül esik.
Nóha egy-egy kö, vagy ledölt fa alatt ugyanazon fajnak
szdmtalan pólddnydt lehet taldlni, a melyek egymda-
sal teljes bókóben élnek. Igy a budapesti Margitsziget
vdrromjainak kövei alatt nydron nagyobb szdmü (30—50)
Polydesmus complanatus-t is ldttam, közöttük nem ritkdn
egy-egy Geophilus-szal.
A Diplopoda-Myriopoddk nagy mennyiségben való
megjelenésónek igen órdekes, majdnem pdratlan ese-
1 Természettudom&nyi Közlöny 1875. évf.
3