nyi reszekböl d ll, de vaniiak oly fajok is, a melyek
elpusztult allati reszekkel tdpldlkoznak. A Glomeriddk es
Juliddk tartozkoddsi helye dllandöan az erddk lehullott s
korhadasnak indult szdraz leveleiböl dllö alom s ugyanez
szolgal tapliilekul is. Innen van az, hogy a szetzuzott
Diplopoddk nagyröszt oly szagot drasztanak, mint az
erdöben korhado falevelek szaga. A Colobgnathdk es Pau-
ropoddk az elkorhadt növenyi reszek nedvet szivjdk k i;
ellenben a Folydesmiddk 6s Polyxeniddk az elhalt, el-
pusztnlt allati reszekkel tdpldlkoznak, s bdrha ok maguk
nem vaddsznak, de a mds Insectdktöl es a Chilopoddk-161
elejtett preddndl szeretnek asztaltdrsak lenni. TömösvI ry
0 . azt jegyzi fei, hogy több alkalommal tapasztalta, hogy
egy-egy Polydesmus mily kenyelinesen lakmdrozott a Li-
thobius megölte insectum-ldrvdn s mert kemeny mesz-
tartalmu chitines takaröjdval biztosftva volt a IJthobius
marasa eilen, annak feleje intezett harapdsait semmibe
se vette. A Polydesmus- felek a friss hüst is megeszik,
bdr az allati tdplalek hidnydban a korhadt növenyi resze-
ket sem vetik meg. A Diplopoddk fiataljai, melyek töme-
gesen elnek, közös tdpldlekul a fekvöhelyük mellett levo
s mdr felig meddig korhaddsnak indult lehullott leveleket
haszndljdk, a melyeket annyi-a elrdgnak, hogy csupdn a
level kemenyebb resze, s erezete marad meg.
A Diplopoddk azon resze, mely korhado növenyi reszekkel
tdpldlkozik, ezen tdpldlekot csak nedves dllapot-
ban veszi magdhoz, ha azonban a tdpldlek szdraz, akkor
azt nem bdntjdk.
Ezen emlitett tdpldlekon klvul azonban meg szd-
mos mds anyag is szolgdl eledelul. Igy riemely Julida
kedveli a gombdk egy bizonyos nemet, a Polyporust,
melyben gyakran taldlhatni Blauiulus guttulatust; C.
Koch pedig ugyanezt jegyzi fel a Julus Boleti-rol.
Ezek utdn önkenytelenul az a kerdes merul fel, hogy
a Myriopoddk kdrtekony dllatok-e ? E kdrdesre telje-
sen tagadö vdlaszt adni nem lehet. A Chilopoddk a
melyek dllandöan friss allati reszekkel tdpldlkoznak,
nemcsak hogy nem kdrtekonyak, hanem hatarozottan
hasznosak, a mennyiben szdmos oly dllatot is elpusztfta-
nak, a melyek mezö-, de leginkdbb erdögazdasdgunkra
nözve drtalmasak. A Diplopoddk-ra sem lehet kimondani
hatarozottan a kdrtekonysdgot, minthogy nagyobb röszök
korhadö növönyi röszekkel tdpldlkozik; de vannak olya-
nok is, a melyek, különösen ha nagy mennyisögben for-
dulnak elö, erzekeny kdrt okozhatnak gazdasdgunkban.
Igy L ucas 1 a Blaniulus gultulatus-rbl emliti, hogy
Luxemburgban a paszulynak a földböl kinövö szikleveleit
elrdgva, veghetetlen pusztitdst okozott. — C. Koch8
is emliti, hogy ugyanezen faj Regensburg kömyeken a
kertekben, különösen a melegdgyakban igen nagy meny- 1 2
1 Bulet. soo. entom. 1861. p. 19.
2 Die Myriapoden. Bd. n . p. 89.
I nyiségben fordül elô. Annyi kétségtelen, hogy bizonyos
Jw/ws-fajok a proteinben es olajban gazdag magvakat csi-
rdzds alkalmdval rendkivül szeretik ; külônôsen a hüvelyes
vetemények, tôkfélék és némely fészkes virdg csirdzô
magvdnak szikleveleit, de fôleg a ldgy csirdt rdgjdk meg.
A Blaniulus guttulatus, s még inkdbb a Julus unilineatus
a hüsos gyôkereket, a lehullott gyümôlcsôk korhadni
kezdo részét, valamint az epret, mdlndt, sot a savanyus
éfonydt is kedveli ; ezért nevezte el L ucas a Blaniul'us
I guttulatus-1 elsôbben Julus fragariarum-nsk. Bouché a
I berlini nôvénykert Orchidea-gyÜjteményében a Diplopo-
ddk-hoz tartozô Myriopoddkat taldlt a tropicus Orchidedk
edényei alatt és azok fôldjében és arra a gondolatra
jutott, hogy ezek a nôvények gyôkereit elrdgjdk. E fel-
tevés azonban még megerôsitésre vdr, minthogy ily ese-
teket ez dllatokrôl még nem jegyeztek fel.
Mint rendkivüli esetet fel kell itt emlitènem azt is, a
melyet Scoutetten metzi orvos feljegyzése alapjdn Bbehm-
T aschenberg is kôzôl. E szerint egy Geophilus-faj, valé-
szinüleg az electricus, egy alkalommal egy 22 éves nô
orrüregébe vonûlt, s itt egy évig élve, nagy fdjdalmakat
okozott, mig aztdn onnan véletlenül a szabadba jutott.
Hasonlô esetrôl azonban tôbb feljegyzést az irodalom-
ban nem taldlunk.
4. Szfn.
A Myriopoddk szine legtôbbnyire igen egyszerü ; kirivô
szinezetu alakokkal alig taldlkozunk és kivétel nélkül
majdnem valamennyi az ellenségeiktdl dket leginkdbb
megévô kômyezet szinét viseli. "Azok, a melyek a bar-
langok sôtétjében vagy a fôldben élnek, tôbbnÿire fe-
hér- vagy vildgossdrga szfnôkkel tünnek ki, a korhadé
levelek alatt élok a levelek barna, sdrgdsbarna vagy
szürkés szinével bimak, a mivel — külônôsen ha dl-
haldlt szinlelnek, — olyannyira észrevehetetlenné teszik
magukat, hogy a figyelmes szem is alig veszi ôket észre.
Még legrikitôbb szine van némely Glomeridd-nak ; ezek
azonban épen eme tarkasdguk miatt tünnek fel leg-
kevésbbé, ügyannyira, hogy gômbalaküvd zsugorodott
tarka testüket alig vélni az ember allatnak.
A Myriopoddk szine legkevésbbé sem dllandô s leginkdbb
a tartôzkodiW helytôl függ. Legcsekélyebb szin-
vdltozds van a Chilopoddk-nâl, mert csak ugyanazon
szin sôtétebb és vildgosabb dmyalata kôzôtt ingadoznak.
Egy pdr Geophilus-faj az, a melynek szine a vereses-sdr-
gdtôl a vildgos-sdrgdig ingadozik.
Sokkal tôbb szinvdltozdst lehet ldtni a Diplopoddk-nAl,
melyek gyakran egészen mds fajnak tarthatôk szin tekin-
tetében. Ily szinvdltozatok fordûlnak elô a Juins sabulo-
sus-ndl, s méginkdbb a Glomeris-féléknél, melyeknek
mindenike mds meg mds szinü. Külônôsen szembe-
tünô ez, egy hazdnkban igen gyakori fajndl, a Glomeris
hexastichd-ndl, melynek csaknem mindenik példdnya
mds mds szinezetu. A C. Koch alapalakul vevén fel a
Glomeris hexasticha-1, az dltala leirt két varietds kôzép-
alakjdt mdr maga is egészen külôn fajnak irta le Glomeris
ornata néven, melyet Indidbôl kapott. A hazai Glomeris
hexasticha példdnyok kôzôtt nem kevesebb mint
12 szinvarietdst taldltam, melybôl egy egész sorozatot
lohet összedllitani. E varietdsok ldnczolatdbôl vagy kettôt
kiejtve, mdr oly szinvdltozatok maradnak meg, melyeket
a «nimium ne crede colori» szem elôtt nem tartô bûvdr
egészen külôn fajnak irhatna le.
Az ivarzds alatt némely Myriopoda élénkebb szint ölt,
egyesek szino pedig megsôtétül. Ezt külônôsen némely
Diplopodd-ndl lehet tapasztalni, igy pl. a Strongylosoma
himje a kôzôsülés tartama alatt sokkal vildgosabb piros,
mint mds alkalommal. Erdekes szinvdltozdst, illetve opd-
lizdldst ldtunk kôzôsülés alatt a Julus sabulosus himjén,
a mely rendes dllapotban tôkéletes fekete.
A Chilopoddk egyik csalddjdndl, a Geophilus-îêlëknêl
fényjelenségeket is lehet tapasztalni ; még pedig phospho-
reskdldst, a minek okdt a buvdrok külônbôzôképen ma-
gyardzzdk. Macé szerint folyékony, szintelen, gyorsan
megszdradô vdladéktél szdrmazik ez, a melyet valö-
szinûleg a test két oldaldn a stigmak kôzelében fekvô
sajdtsdgos sejtek vdlasztanak ki. A vildgitdsndl ugyanis a
testnek eme részei élénkebbek s ha a fénylés szünni kezd,
legutéljdra a test két oldaldn levô pontsorok fénylenek,
melyek a test hdtsô végétôl a fejig terjednek s kôzülôk az
utolsô a csdpok alapja kôzelében van. D ubois R. vizsgd-
latai szerint a Scolioplanes crassipes helyvdltoztatdsa
alkalmdval tôbb centimétemyi tdvolsdgban egyes fénylô
pontokat hagy maga utdn, melyek 10—20 mdsodpercz
multdn elenyésznek. A vizsgdlatok szerint e pontok a
bélcsatoma hdtsô részébôl eredtek, a Lampyridak és
Pyrhophondk fénylô szervének testecskéihez hasonlôan
kettôs fénytôrésûek s a Guanin sajdtsdgait mutattnk. De
a Scolioplanes ezenkivül egé z testével is vdlaszt ki
phosphoreskdlô vdladékot.
A Myriopoddk egyeseit régen orvossdgul is haszndl-
tdk. Igy pl. a Glomeris marginata a patikdban Armadillio
officinalis vagy Millipedes név alatt fordült elö; a
Julus fallax- ot porrd züzva, a sdrgasdg és hügy-akaddlyok
ellen haszndltdk. A Lysiopetalum foetidissimum-ról ertfs
bfize miatt azt hitték, hogy nagy mennyiségu jodot tar-
talmaz és ezért a jod helyett orvossdgul haszndltdk.
A Geophilus electriciis-ról a régiek azt hitték, hogy a
virdgról felszagolva, felmegy az agyba ós a fó'fdjdst meg-
szünteti; különben a sziamiak a Scolopendra morsitanst
s illetöleg a nagyobb Scolopendra-faj okat izletes étel gya-
ndnt eszik.
Egyes Chilopoddk kellemetlenséget is okozhatnak az
embemek, a mennyiben a nagyobb fajok mardsa, különösen
ha nagyobb mennyiségu mérget bocsdtottak a sebbe,
érzékeny fdj dalmat, söt haldlt is idézhet elö. Ez azonban
csak a tropicus égöv alatt ólö Scolopendrdk mardsd-
nak lehet következménye.
5. Földrajzi elterjedés.
A Myriopoddk az egész földön el vannak terjedve. El-
terjedésüket nem korldtozza sem a hideg, sem a meleg,
noha a forró öv alatt sokkal vdltozatosabbak, sokkal disze-
sebbek és nagyobbak, mint a mérsókelt vagy épen a hideg
öv alatt. Söt még a nagy kontinensek közelében fekvo
szigeteket is benépesitik, rendesen azonos, vagy legaldbb
is közel dlló alakokban.
Az egész földön való elterjedósüknek körvonalozdsdt
jelen alkalommal nem tartom helyén valónak, egyfelöl
azért, mert nem is vég bele munkdm keretébe. s igen tdg
térre vezetne ; mdsfelöl pedig azért, mert a szerfelett gazdag
irodalomban nagyon elszórt adatok valamennyijének
ügy sem tudnék birtokdba jutni s csak nagyon hézagos
részleteket dlllthatnék össze. E helyett megkisértem a
hazdnkban eddig megfigyelt fajoknak európai elterjedósét
körvonalozni, mely czélból arendelkezésemre dlló irodalmi
adatok alapjdn az aldbbi tdbldzatot dllitottam össze.