l ô
tét P aszlavszky J . 1 s azt egy némileg megkôzelftô mdsik
esetét TömösvI ry O.9 irja le, a melyek kôzül az elsoben
Szajol, Török-Sz.-Miklós és Fegyvemek vasüti dllomdsok
között, a 34-ik örhdztól a 33-ikig, tehdt körülbelöl $ kilo-
méternyi tdvolsdgra, rengeteg nagy szdmban teljesen
ellepték a slneket, ügy, «hogy a lokomotiv kerekei Wt a
szétnyomott dllatoktól megzsïrosodva — a homokkal
való Imités daczdra is sikamlottak és a vouât alig-alig
haladhatott el ore.»
A Myriopodak maguk, vagy fiataljaik szdmdra nem
igen épftenek lakóhelveket. Tômôsvâry O. a Chordeuma
sylvestre fajról azt jegyezte fel, hogy egy alkalommal azt
tapasztalta, hogy e faj petéi szdmdra a Cetonia, Geotru-
pes és Gryllotalpa mddjdra a porhanyó erdei földbe
lyukat vdjt, melynek faldt. valószinüleg a nydlmirigyek
vdladékdval megkeményitette. Elihez hasonló esetet je-
gyez fel L atzel a Mecistocephalus carniolensis felol, ma-
gam pedig 1888 év nyardn egy Juins trilineatus-1 taldl-
tam maga magdtól földbe vdjt kerek lakdsdban.
A Myriopoddk tartózkoddshelyeinek szem elôtt tartdsa
mellett mâr a priori is feltételezhetô, hogy a vildgossdgot
nem szeretik; igen alaposan meggyöz minket e felöl
az a jelenség, hogy a napfényre vitt Myriopoda azonnal
drnyókba menekulni igyekszik. A vildgossdgon kïvül azon-
ban a meleget sem nagyon türhetik, söt az utóbbinak
kitéve, rövid idô alatt elpusztulnak. Erre nézve néhai
T ömösvI ry Ö. egy kisérletére hivatkozom, melyet 1879.
év julius 14, 15 és 16-dn délelött 11—2 és délutân 2—3
óra között végzett + 27—30 C° mellett. O ngyanis az
aldbbi tdbldzatban felsorolt fajokat a napsugarak hatdsd-
val szemben merdlegesen alh'tott kémcsövekbe helyezte
el és hdrom kisérlete utdn az egy es fajok szïvóssdga felöl
a következö középszamokat kapta :
A faj neve
Strongylosoma pallipes pullus ...
Polydesmus complanatus pullus .. . . . . .
Lithobius forficatus vedlés alatt.. . . . ...
Polydesmus complanatus imago .................
Blaniulus guttulatus imago. ... . . . ....
Julus foetidus imago. ............ . . . .. . .
Juins sabulosus imago. .... . . . .. .
Julus fallax imago............ . . . ... ...
Geophilus linearis imago . . . .. . . . . ...
Geophilus longicornis imago............ . . . .
Scolioplanes acuminatus imago... . . . .. .
Lithobius aeruginosus imago.. . .. . .. . .
Lithobius forficatus imago... ... ... .. .
0*5
14
14
16
16
16
18
18
19
21
24
1 Természettud. Közlöny. 1878. évf. 298.1. és Verhandl. d. zool.
both. Gesellsch. in Wien. 1878. p. 545.
2 Természettud. Közlöny.- 1878. évf. 365. 1.
E tdbldzatbdl lathatd, hogy a fejlodes, vagy vedlds
alatt levtfpdlddnyoka napsugarakhatdsdt igen kevds ideig
tudjdk kidllani, ellenben a kifejlettek sokkal liuzamo-
sabban. A Chilopoddk hosszabb ideig eldlnek a napsugarak
hatdsdnak kitdve, minek oka a chitintakard szdmtalan
egysejtu mirigyeinek ellensulyozd voltdban keresendd, a
melyeknek vdladeka a testet folytonosan nedvesen tartja.
A Diplopodak kisebb foku ellendlldsdnak okdt vdgiil a
pdnczdl mirigyek hidnyzdsa magyardzza meg.
2. H e ly v a lto ztatd s, mozgas.
Hogy a tdpldlkozds mddja mily feltiinden kihat a
helyvdltoztatdsra s dltaldban a testnek mozgdsaira, azt
legszebben illustrdlva taldljuk a Myriopoddkndl, ha a
ragadozd Chilopoddk-at a copro- ds phytophdg Diplo-
podak-k&l dllitjuk pdrhuzamba.
A Chilopoddk, mint minden ragadozd dllat, igen fiir-
gdk. Kiilonosen a Scwtigera- es Lithobius-fajok tiinnek ki
fiirgesegukkel, melyeknek hosszti labaik valdban igen
alkalmasak a gyors futdsra. A Scwtigera-fdldk, melyek
pinczdkben, kamardkban, vdrromok alatt, nedves
ds sotdt helyen elnek, mint rokonaik a pdkok, nemcsak
kitiino futdk, hanem jd ugrdk is, a miben kiilonosen
hosszu ldbaik segftkeznek. A lAthobius-fdldk jdrdskor
blbaikat paronkent elore rakjak ds gyorsasdgukkal a
Carabus-feldk bdrmelyikdvel is versenyeznek. Hdtsd hd,-
rom b'tbparjukat jdrdskor nem haszndljdk, hanem maguk
utdn vonszoljdk, midrt is ezeket uszdlylabak-nak
(Schleppbeine) nevezik. A Scolopendra-UUknek tobb pdr
ldbuk levdn, sokkal lassabban mozognak, bdr gyorsabban,
mint a Geophilus-folek, a melyek szdmos, rovid ldbpdrjuk
miatt kigydszeruen vdltoztatjdk helyiiket.
A Chilopoddk kozott csak kevds olyan faj van, a mely
megfogds alkalmdval doglottnek tetteti magdt, mert ko-
zlildk a legtobb ily alkalommal igen dldnken mozog s
megfogojdt hatalmas dllkapcsi-ldbdval megsebezni torek-
szik. Csak ndhdny kisebb Lithobius-faj tetteti magdt
doglottnek; ezek megfogdskor csigaalakba csavarodnak
ossze. Ugyanlgy tesz ndhdny Geophilus-fGle is, melyek
kozott pi. a Hiinantarium Gabrielis kotdl mddjdra csa-
varodik ossze.
A Diplopodak mdr eletmddjukbdl kifolydlag, sokkal
lomhdbb dllatok az eldbbeniekndl; Idbpdrjaik tobb-
nyire rovidebbek s ezdrt testiiket is nehdzkesebben
vonszolhatjdk, sot ndmelyik dpon csiga mddjdra mozog.
Ldbaikat jdrdskor szdpen hulldmszeru sorba rakjdk
egymdsutdn s a hulldmhegy kidomboroddsdndl emelik
fel ds teszik elobbre-elobbre. Kozottuk leggyorsabban mozognak
a Polydesmidk s egyik-mdsik hosszabb Idbd Julus-
faj, de ezek mozgdsa sem hasonlithatd ossze a Chilopoddk
gyors futdsdval.
Igen jellemzd a Dipldpoddk-ra ndzve az, hogy megfogdskor
magukat halottaknak tettetik, a Jîdus-félékre az,
hogy testüket spirdlisan csavarjdk ôssze és felpôdôrt dra-
rugdhoz hasonlïtanak, a Polydesmus-îélèk pedig csigaalak-
ban gômbôlyôdnek ôssze ; ha e cselük nem sikerul, kigyd-
szeru mozgdsukkal akarnak megfogdjuktdl menekulni s
büzmirigyeikbôl (glandulae odoriferæ) csipôs folyadékot
sajtolnak ki, a mely majd bamdssdrga s ilyenkoraz
ammonidkhoz hasonllt, mint a Juliddk-ndl, majd fehér
és szagja a keserûmandoldéhoz hasonllt, min t a Poly-
desmus-îé\êkné\, majd pedig korhadt nôvényi bdzt drul
el, mint a GZomms-fajokndl.
A legérdekesebb dlhaldlt azonban a Glomeris-félék
tettetik, a melyek fejôket a legcsekélyebb érintésre is
erosen hasoldalukra vonjdk és félhengeres testôket tôké-
letes gômbbé hajlltjdk ôssze, épen olyformdn, mint a
szdrazfôldi Isopod-rdkok, a sün, vagy az Armadill az
Emlosôk kôzôtt. Nem kevésbbé érdekes az is, hogy a
Jtdusok mozgdsuk alkalmdval, s külônôsen a nagyobb
példdnyok, igen hasonlïtanak a «kigydfidkdhoz» s a
gyakorlatlan szem ilyenkor kônnyen félreismeri ôket, s
a szegények dldozatül esnek a «kigydfidkdtdl» vald irtd-
zdsnak.
3. Tâplâlkozâs.
Az alak- és boncztani viszonyokban rejlô eltérés, az
életmddnak, külônôsen pedig a tdpldléknak külônbfélesé •
gét is magdval hordja, minek kôvetkeztében a Myriopoddk
nemcsak boncztanilag, hanem élettanilag is teljesen kü-
lôndlld két rendre szakadnak ; mert mlg a Chilopoddk
dllanddan friss dllati tdpldlékot vesznek fel, tehdt sarco-
phagok, addig a Diplopoddk és Sympliyldk tôbbnyire
nôvényi tdpldlékkal élnek, tehdt phytophagok. Csak cse-
kély azon fajok szdma, a melyek dllati hulladékokkal
élnek.
A Chilopoddk a legbdtrabb ragadozd dllatok, min-
dent megtdmadnak, a mi legyôzhetô, sot még maguk-
ndl sokkal nagyobb és erô'sebb dllatokkal szemben is td-
maddlag lépnek fel. Külônôsen kedvelik az Insectdk
tehetetlen Idrvdit s a ldgy chitindllomdnyü takardval bird
Insectdkat, de a hulldkat kerülik. A kiéheztetett Lithobius-
és Cryptops-fajok a Gerinczesek friss hûsdt is élvezettel
faljdk fel, de az eldôglôtt dllatét vagy a kevéssé büzhôdt
hüst nem érintik. A kiszemelt zsdkmdnyra sebesen rohan-
nak s dllkapcsi ldbaikkal, — melyeknek méregmirigyébôl
igen kevés elég arra, hogy az illetô dllatot pdr percz alatt
megôlje, — kétszer-hdromszor gyorsan, de mindig kü-
lônbôzô helyen megmaijdk s azutdn kényelmesen ldtnak
a lakmdrozdshoz. Az elejtett zsdkmdnyoknak nemcsak
nedvét szlvjdk ki, hanem azt darabokra aprdzva nyelik
el. Tômôsvâry Ô. hdtrahagyott jegyzeteiben oly esetrô'l
tesz emlltést, a melyben egy Lithobius forjicatus egy. két
éves cserebogdrldrvdval szdllt slkra s azt hdromszori
megmards utdn teljesen tehetetlenné tetto. Oly nagy
dllatokkal, milyenek a fôldi gilisztdk, a Geophilus-, Cryptops
es Lithobius-félék igen gyorsan elbdnnak s ha kô-
zülôk bdrmelyiknek bélcsatorna-tartalmdt vizsgdlat aid
vesszük, a légyfélék ldrvdira jellemzo szorôket es a fôldi
giliszta kôztakardjdban elôfordûld tüskéket taldlunk.1
Sirdnkozó szavakban fejezi ki egy német lepidopterologus
azon vald fdjdalmdt, hogy a Lithobius forjicatus mily
ellensége a lepkéknek és ez uton a lepkegyÜjtoknek,
mert a bebdbozddni készülôdô lepkeldrvdt és a bdbokat
rendklvüli faldnksdggal felfalja,1 sot nem csak a fôl-
dôn, hanem még a fdkon levôket is , melyek utdn
felmdszik. Ehhez hasonló példdt Tômôsvâry Ö. is észlelt
a Vlegydsza oldaldn egy fenyôfa tôrzsén. A Scutigera-
féléknek bélcsatorndjdban temérdek chitines darabot s
a pókfélékre jellemzÖ szorôket meg sajdtsdgos alkotdsu
karmokat lehet taldlni.
A Chilopoddk kivétel nélkül éjjeli dllatok, a nappait
rejtekhelyeiken tôltik el. Zsdkmdnyaik utdn csak éjjel
jdmak s az éj elteltével ûjra felkeresik rejtekhelyèi-
ket. Ha vaddszatuk sikeres volt s éjjel nem tudtdk
elkôlteni préddjukat, magukkal czepelik azt bûvdhe-
lyeikre, melyeknek sôtétjében emésztik fel. Azok, a melyek
dllanddan fôldben laknak, a nappai is éj lévén,
folytonosan vaddszgatnak. Megragadott zsdkmdnyukat
mereven tartjdk dllkapcsi ldbaik között s a falatozdsndl
mellsô két ldbpdrjukat is segitségül veszik. Ha a zsdkmd-
nyold a gyengébb fajtdból vald, elfut tdrsai elôl zsdkmd-
nydval, mig ha erôsebb, préddjdt feküve hagyja, maga pedig
tdrsai elüzésére siet; Ilyenkor gyakran megesik aztdn
az, hogy : « inter duos litigantes tertius gaudet. » A fiatalok,
ha az élelem megszerzése czéljdbdl még nem szdrddtak el
a szélrdzsa minden irdnydban, a kôzôsen szerzett tdpldlékot
kôzôsen emésztik is fel.
A Chilopoddk faldnksdgdt legszebben illustrdlja az,
hogy egy üvegszekrénybe tett külônbôzô Lithobius-î&]ok,
ha huzamosabb ideig semmi tdpldlékot sem kapnak,
mînfba. a nagyobb fajok kôzôsen ôsszeesküdnének a kiseb-
bek ellen, kôzôsen tdmadjdk meg és faljdk fel egyenként,
mig csak a rokonfajok maradnak. Ekkor a gyengébbekre
és esetleg vedlés alatt lévôkre mondjdk ki a haldlos
itéletet és végre is hajtjdk azt, mig aztdn végre csak a
két legerôsebb marad, a mely egymdst kerülni ldtszik,
mig végre mindkettô csaknem egy idôben éhen hal eL
Külôn üvegcsôbe zdrt Geophilus flavid/us egy éj letelte
alatt sajdt gyermekeit falta fel ; hasonló esetet emlit
L atzel is a Cryptops hortensis-roi.
A Diplopoddk tdpldléka tôbbnyire korhadt nôvé-
J y . ô. Plateau : Recherches sur les Phénomènes de la degi-
stion chez les Myriopodes. p. 43.
2 Kuwert : Forficula auricularia und Scolopendre forfioata,
zwei Feinde der Lepidopteren und der Schmetterlingsammler.
Entom. Zeitschr. Stettin, 1879. p. 508—511.
3*